Menu
Csatlakozz Te is Facebook közösségünkhöz!

9 észbontó felismerés, mely fenekestől felforgatja világunkat

9 észbontó felismerés, mely fenekestől felforgatja világunkat

Hosszú évek során több tucat apró trükköt sajátítottam el, amellyel az életet szebbé és teljesebbé varázsolhatom, és amely nagyban hozzájárulnak mindennapi életminőségem javulásához. A legnagyobb áttöréseket azonban az a maroknyi felismerés okozta, mely alapjaiban rázta meg világomat, és örökre újradefiniálta a valóság fogalmát.

Gyökeresen másnak látszik a világ ma, mint a világ, amelyben 10 évvel ezelőtt elkezdtem a vizsgálódást. Valójában azonban nem a világ változott, hanem az, ahogyan vélekedem róla.

Lehet, hogy már te is rádöbbentél a következő felismerésekre – de az is lehet, hogy csak most fogsz.

1. Nem az elméd vagy

Mikor ezt először hallottam, őszintén szólva egyáltalán nem tetszett. Ugyan mi más lehetnék? Biztosra vettem, hogy a fejemben hallható mentális csevegés a központi „énem", akivel életem összes tapasztalása történik.

Most már egészen tisztán látom, hogy az élet nem más, mint tapasztalások sora, és a gondolataim nem egyebek, mint újabb tapasztalati kategóriák. A gondolatok semmivel sem alapvetőbbek, mint az illatok, képek és hangok. Mint minden tapasztalás, a gondolat is a tudatomban merül fel, bizonyos szerkezete van, és aztán teret ad valami egészen másnak. Ha úgy tudod szemlélni gondolataidat, mint ahogy bármilyen más (külső) tárgyat, akkor ki is végzi a megfigyelést? Ne válaszolj túl gyorsan! Ez a kérdés, és a kimondhatatlan válasz rá – minden nagy vallás és szellemi tradíció központi témája.

2. Az élet csak pillanatokban tárul ki

Természetesen régen ezt tartottam az egyik legfontosabb dolognak. Senki soha nem tapasztalt még olyat, ami nem egyetlen pillanatra vezethető vissza. Ez azt jelenti, hogy az élet egyetlen kihívása, amivel foglalkoznod kell, az az egyetlen pillanat, amiben épp most vagy. Mielőtt erre a felismerésre jutottam, állandóan próbáltam megoldani az egész életemet – olyan problémákkal vívtam küzdelmet, amik valójában meg sem történtek, vagy nem a jelenben zajlottak. Bárki rájöhet a megoldásra, azzal, hogy csak a jelen pillanattal foglalkozik, mindaddig, amíg tudatában van, hogy ez az egyetlen érintkezési pontja az élettel, és ezért nincs is más, amit tehetne, ami ilyen hasznos lehetne. Senki sem képes a múlttal és a jövővel foglalkozni, mert mindkettő csupán gondolatok formájában létezik, a jelenben. De persze próbálkozhatunk, ahogy csak bírunk.

3. Életminőségedet az határozza meg, hogy hogyan bánsz a pillanatokkal, nem az, hogy melyik pillanat történik meg és melyik nem

Ezt az igazságot tartom most a „Boldogság 1x1"-ének, de elképesztő, hogy ennek ellenére még mindig mennyire csábító, hogy megpróbáljunk minden körülményt kontrollálni, hogy biztosan azt kapjuk, amit akarunk. A bölcs ember ismertetőjele az, hogy a nemkívánatos helyzettel is készséggel hajlandó foglalkozni. Képzeld el például, hogy defekted van, vagy nagyon rosszkor megbetegszel, vagy valamit felborítasz és összetörsz – és egyáltalán nem emészted magad miatta, nem szenvedsz tőle. Nincs mitől félned, ha egyezséget kötsz magaddal, hogy készséggel foglalkozol a viszontagsággal, amikor csak az felmerül. Így lehet jobbá tenni az életet. A tipikus alacsony hatékonyságú módszer, az, hogy reménykedsz benne, hogy eléggé tudod kontrollálni a körülményeket ahhoz, hogy az történjen, amit te szeretnél. Van egy kiváló sor a Modest Mouse dalban, mely a bölcsesség e mellékhatását méltatja: Ahogy az élet múlik, a gondok egyre enyhülnek.

4. Életünk nagy része képzeletbeli

Az emberi lényeknek az a szokása hogy megrögzött gondolkodók vagyunk, és ez olyannyira belénk ivódott, hogy szem elől tévesztjük azt a tényt, hogy majdnem mindig gondolkodunk. A legtöbb dolog, amivel kapcsolatba kerülünk, nem maga a világ, hanem a róla alkotott hiedelmeink, hozzájuk fűződő elvárásaink és személyes érdekeink. Nagyon nehéz úgy szemlélni valamit, hogy közben ne keverjük össze a róla alkotott gondolatainkkal, ezért az életünkben szerzett tapasztalataink nagy része csupán képzeletbeli dolog. Ahogy Mark Twain mondta: "Jó néhány szörnyű dolgon keresztülmentem már életemben, amelyek közül néhány valóban meg is történt." A legjobb gyógyír, amit erre találtam? Az éber tudatosság kifejlesztése.

5. Az emberi lények szenvedni születtek, és szenvedésben jobbak vagyunk, mint bármi másban

Atyaég! Ez nem hangzik valami nagyon felszabadító felfedezésnek. Régebben úgy hittem, hogy ha szenvedek, az azt jelenteti, hogy valami nincs rendben velem -, hogy " rosszul" csinálom az életem. A szenvedés teljesen emberi és teljesen normális jelenség, és nagyon nyomós oka van a létezésének. Az élet állandó háttér zaja, ami szerint "ez nincs teljesen rendben, ezt meg kell javítanom " alkalmanként intenzív kitörésekkel és adrenalinfröccsel párosul, és ez az, ami az emberiséget több millió éve életben tartja. Ez a sürgető vágy, hogy megváltoztassuk vagy elkerüljük a jelen pillanatot, szinte viselkedésünk egészének hajtóereje. Ez egy egyszerű és könyörtelen túlélési mechanizmus, amely rendkívül jól működik életben tartásunk érekében, de van egy szörnyű mellékhatása: hogy az emberek természetüknél fogva nagymértékben szenvednek. Ez számomra az élet minden problémáját újradefiniálta, az emberi állapot egyfajta hajtásaként. Bármennyire komoran is hangzik, maga a felismerés felszabadító, mert azt jelenti: 1) hogy a szenvedés nem feltétlenül jelenti azt, hogy az életem rosszul megy, 2) hogy a labda mindig az én kezemben van, így az, hogy milyen mértékben szenvedek - végső soron rajtam áll, és 3) hogy minden problémának ugyanaz az oka és a megoldás is ugyanaz rá.

6. Az érzelmek azért léteznek, hogy elfogulttá tegyenek minket

Ez a felfedezés teljes 180-fokos ellentétben állt az érzelmekről alkotott régi elképzeléseimmel. Régebben azt gondoltam, hogy érzelmeim megbízható mutatói az életem aktuális állapotának, annak, hogy jó úton járok-e vagy sem. Múló érzelmi állapotaink nem használhatóak önértékelésünk vagy az életben elfoglalt helyzetünk megbízható mérésére, de nagy tanítóink abban, hogy mi az, amit nem tudunk elengedni. A baj az, hogy az érzelmeink nem csak elfogultabbá, de erőszakosabbá is tesznek. Egy újabb túlélési mechanizmus csúnya mellékhatásokkal.

7. Minden lényt e két motiváció vezérel: hogy beteljesítsék vágyaikat és megmeneküljenek a szenvedéstől

Ennek a felismerése lehetővé tette számomra, hogy megértsem végre, az emberek hogyan képesek egymást annyira megbántani. A legjobb magyarázat korábban az volt, hogy vannak emberek, akik egyszerűen rosszak. Micsoda megfutamodás. Nem számít, hogy milyen viselkedést mutatnak mások, a leghatékonyabban módon járnak el, amire csak képesek (abban a pillanatban), hogy beteljesítsék vágyaikat, vagy enyhítsék a szenvedésüket. Ezt az indíttatást mindannyian megértjük, csak módszereink eltérőek. És e módszerek mindannyiunknak rendelkezésünkre állnak, neveltetésünktől és élettapasztalatunktól, valamint tudatállapotunktól függően. Egyes módszerek hatékonyak és másokkal szemben is segítőkészek, mások haszontalanok és rombolóak, és szinte az összes destruktív viselkedés tudattalan. Tehát nincs jó és rossz, csak okos és buta (vagy a bölcs és bolond.) Megértve ezt teljesen megrendültek az erkölcs és az igazságosság tekintetében régóta dédelgetett fogalmaim.

8. A hiedelmeink nem olyasmik, amikre túlságosan büszkélkedhetnénk

Hinni valamiben nem nagy dolog. Neveltetésem szerint eredetileg úgy gondoltam, hogy hiedelmeinkre büszkék lehetünk, de a hiedelem valójában nem más egy vélemény, amit nem vagyunk hajlandók felülvizsgálni. Hinni könnyű dolog. Minél erősebbek a hiedelmeid, annál kevésbé vagy nyitott a növekedésre és a bölcsességre, mert a "hit ereje" csupán annak az ellenállásnak az intenzitása, amely meggátol, hogy kérdéseket tegyél fel magadnak. Amint büszkék vagyunk a hiedelmeinkre, amint azt hisszük, hogy bármit is hozzátett ahhoz, akik vagyunk, abban a pillanatban az egónk részévé válik és erősíti azt. Hallgass akármilyen kemény konzervatív vagy liberális szöveget a legmélyebb hiedelmeikről, olyasvalakit hallgatsz, aki soha nem fogja meghallani azt, amit mondasz, egyetlen olyan kérdésben sem, ami számára fontos – hacsak nem egyezik meg a hiedelmed az övével. Üdvözlendő dolog erélyesen beszélni, üdvözlendő, ha egyetértesz velük, és ez az érzés, amelyet ők üldöznek, amelyre vágynak. Ahol hiedelem van, ott zárt ajtót találsz. Vedd sorra hiedelmeket, állítsd legőszintébb, szerény vizsgálatod tárgyává őket, és sose félj búcsút mondani nekik.

9. Az objektivitás szubjektív

Az élet egy szubjektív tapasztalat, és ez alól nincs kibúvás. Minden tapasztalatom az én saját, személyes, nem megosztható szempontomból ered. Nincs szakértői kiértékelése a saját közvetlen tapasztalataimnak, nincs valódi megerősítés. Ennek súlyos következményei vannak arra nézve, hogy hogyan élem az életem. A leginkább érezhető és legközvetlenebb az, hogy rájöttem, meg kell bíznom a saját személyes tapasztalatomban, mert senki más nem lát ebből az én szemszögemből, csak én. A másik az, hogy sokkal csodálatosabbnak érzem a világot magam körül, tudván, hogy bármilyen állítólagos "objektív" felismerés a világról teljességgel a semmiből épül, általam. Hogy mit építek, függ attól, milyen könyveket olvastam, milyen emberekkel találkoztam, és milyen tapasztalatokat szereztem. Ez azt jelenti, hogy soha nem fogom pont olyannak látni a világot, mint bárki más, ami azt jelenti, hogy soha nem fogok egészen ugyanabban a világban élni, mint bárki más - , és ezért nem kell átengedjem külső megfigyelőknek az afölötti hatalmat, hogy ki vagyok én, vagy milyen élet való igazán nekem. A szubjektivitás az elsődleges élmény - ez a valódi élet, és az objektivitás valami olyasmi, amit mindenek felé helyezünk és amivel mindannyian mindent megmagyarázunk.

Ennek az igazságnak világrengető hatása van - a vallás és a tudomány szerepét illetően - azoknak az életében, akik ezt felismerik.

És egyszer csak arra jössz rá, hogy világod a feje tetejére fordult.


Fordította: Radó Márti
Forrás: themindunleashed.org

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó videók

Napfényesség és Áldás | Napi Elemózsia © 2017