Menu
Csatlakozz Te is Facebook közösségünkhöz!

Felébredés - út a végtelen tudatosság felé

Felébredés - út a végtelen tudatosság felé

A világ, melyben élünk, egyre inkább igyekszik elhitetni lakóival, hogy semmit sem tudnak. Ezért arra ösztönöz, hogy tanulj, tanulj, tanulj vég nélkül, hátha valamiféle tudásra szert teszel életed során. A tudatlanság mámoros ködjét beszippantva végül eljutunk odáig, hogy mi magunk is elhisszük, hogy egyesek nálunk többet tudnak, s mi oly keveset. Semmi más dolgunk nem volna, mint rálelni újra arra a tudásra, ami mindannyiunkban ott van, rájönni, hogy semmi újat nem tanulhatunk, mert valamiképpen már minden ott van bennünk. Csupán elő kell hozni magunkból saját természetünket, ami ösztönösen cselekszik akkor, amikor kell, úgy ahogy kell, mindenfajta tudományos magyarázat és következtetés nélkül.

Az élet olyan természetes, az elme pedig oly bonyolult. Az élet maga a tökéletes tudás, az elme pedig a soha meg nem értés. Ahogy rájössz, hogy úgy, ahogy vágysz rá, igazán semmit sem tudsz vagy tudhatsz, hogy magyarázatok és tanulás által semmi újat nem kaphatsz, ennek a felszínes nem tudásnak az elfogadásával utat engedsz végre annak, ami nem ismer sem lehetetlent, sem megoldhatatlant, sem akadályt, hiszen mindezen fogalmak nem is léteznek benne. Ez az édes és feloldozást hozó felismerése a felszíni nem tudásnak, mely megnyitja számodra a végtelen univerzumot. Innentől kezdve tudnod nem kell semmit oly módon, ahogy eddig vágytál rá, hiszen magának a végtelen tudatosságnak engedsz utat magadon keresztül.

Jegyezd meg jól: emberként soha nem tehetsz tudásra szert, bármennyit is gyakorolj, bármit is végezz el, mindez csupán önmagad ámítása lesz, s korlátolt határaival találkozol, melyek újabb tanulásra ösztönöznek. Emberként csakis eme bódulat és önámítás felfedezésével és leleplezésével tehetsz szert elmédben oly alázatra, mely képes végre fejet hajtani és átadni a helyet annak, ami hatalmasabb mindennél, amit valaha csak el tudott képzelni.

IMG 1220-1-02

Valódi nagyságod soha nem az elmédből fakad, s az soha nem kérkedik. Abban a pillanatban, hogy képes vagy abbahagyni az önámítást tudásod gyarapításával és növelésével, beborít a végtelen és hatalmas kegyelem, melynek átadva magad soha többé nem kívánsz jobbnak vagy többnek tűnni. Olyan erő veszi át a helyet benned, mely mellett eltörpül mindaz, amit eddig a saját erődnek vagy hatalmadnak hittél. Ezt az erőt a korábbival ellentétben már nem kíséri sem erőlködés, sem gyakorlás, sem izzadság, sem kemény munka, ez az erő oly természetesen van jelen, oly könnyedén, mégis mindenen túlmutat, s ez a magától értetődő természetesség rejti erejének nagyságát.

Leomlik benned minden, amit eddig elképzeltél, amit eddig hittél, amiről eddig azt gondoltad, hogy tudod, a pillanat töredéke alatt eltörpül minden, amit valaha is lényegesnek tartottál, amibe oly nagyon kapaszkodtál, amiért hajtottál, küzdöttél. Meghajolsz, és mégis egyenes maradsz, érinthetetlenné válsz, s mégis mindent és mindenkit megérintesz.

 

Kapcsolódó videók

Napfényesség és Áldás | Napi Elemózsia © 2017