Menu
Csatlakozz Te is Facebook közösségünkhöz!

Férfiélet, női sors – beszélgetés Müller Péterrel

Férfiélet, női sors – beszélgetés Müller Péterrel

Nagyon "benne van" Müller Péter a legújabb könyvében, mert – ahogyan fogalmazta -, a női lélek megértése, és a jó párkapcsolat megteremtése ebben az életében a sorsfeladata volt. Most már - 76 éves korában -, bátran mondhatja, hogy az utóbbi sikerült. Élete nagy szerelme ma is a felesége.

- Önnek elsősorban nők a múzsái, ahogyan a művészetek és a tudományok istennői, a múzsák is nők. Ezt a könyvét, úgy tűnik, Veronika, az unokája ihlette. Gyönyörű kislány, láthatják fényképét az olvasók. Mit tanít nekünk egy kisgyerek?

- Sok száz könyvet dedikálok otthon, és közben fájdalmasan nyögök, néha egy félnapon keresztül. Ott ül előttem Veronika, egy kis tündér, és vibráló szemecskével egyszer csak azt mondja: „Papa, te ne nyögj, te légy boldog, te egész életedben ezt akartad. Ezért születtél és most végre elérted. A jó utat választottad! Te ne sóhajtozz, ne nyögj, légy most boldog!" Ránézek és nem egy ötéves kislány ül előttem, hanem egy guru. Annyira, hogy hangot váltok: Mit mondasz?! Ezek a mondatok annyira nem voltak az ő szájába valók, ránéztem és egy kis bölcs ült előttem, mintha üzentek volna... Komolyra fordítottam a szót és azt mondtam: „Veruskám! Én tudom, hogy boldog vagyok. Azért nyögök, mert fáradt vagyok, de nagyon boldog!" Ezt kellett válaszolnom. De ez nem egy gyerek és egy felnőtt beszélgetése volt, hanem egy szellemi tanítómester és egy tanítvány beszélgetése. Sokszor tapasztalom az előadásaim során is azt, - anyák elmesélik -, hogy a gyerekekből néha fantasztikus tanulnivaló bölcsesség sugárzik. Még egy piciből is. Hoznak magukkal valami olyan mély tudást, amire érdemes figyelni.

- Érdekes, hogy a legnagyobb irodalmi nőalakokat, mint például Elektra, Phaedra, Anna Karenina, férfiak alkották meg...

- Meggyőződésem, de így van valóban, hogy a nagy nőket férfiak írták. Így például az Anna Kareninát, aki ha úgy értette volna meg önmagát, mint Tolsztoj, nem lesz öngyilkos. A tolsztoji regény modellje valóban élt. A férfi látja a nőt. A nőnek szüksége is van a bölcs férfitekintetre. De létezik egy olyan mély rétege a női létnek, ahová a férfi nem lát. Ahhoz nőnek kell lenni. Tolsztoj például nem látta a saját feleségét. Nem értette meg. Nem hallgatott rá. Nem ismerte. Van olyasmi, amihez nővé kell válni: olyan szimbiózisba férfi soha sem tud kerülni egy másik lénnyel, mint az anya a gyermekével. Ezt a nők tudják is. Szívesen nézik magukat egy bölcs férfi által tartott tükörben, de van, amit az a férfi nem tud. Ezt azért mondom el, mert sok női olvasóm van és nézik önmagukat az én tükrömben.

- „Tizenkét nő voltam" címmel írt nemrég Forgách András egy regényt. Meséli, hogy amikor találkozott Bereményi Gézával, előhúzta a könyvet a zsebéből, ő elolvasta a címet, és azt mondta: „Na végre, beismered!" Ez humoros, de elgondolkodtató, mennyire megváltozna az életünk, ha a férfiak nem ragaszkodnának a macsóságukhoz. Mit gondol erről?

- Van egy írás a könyvemben, ahol egy tangótáncos elmondja, hogyan tanult meg vezetni. A világ legnagyobb tangótáncosának a vallomása ez arról, hogyan tanulta meg a férfi szerepet. Kezdetben 9 hónapig a nő szerepét tanították meg neki, és csak utána tértek rá arra, hogy a férfi táncoljon. Megtanulta, milyen az, hogyha valaki követ és nem vezet. A mai férfi csak egészen kivételes esetben tud vezetni. Van egy történet, ez is erről szól, ahol azt mondja a férfi: én parancsolok és a nő engedelmeskedik. A partner ezt hallja és kis mosollyal kiigazítva azt mondja: így van, de nem pontosan mondja a párom, ő vezet és én követem. A kifejezés, amit a férfitáncos itt használ, elárulja, hogy egy tökéletesen vacak férfi. Nem szívesen táncolnék vele. Aki keveri a parancsolást a vezetéssel – erre mondja maga, hogy macsó -, az nem jó férfi, azzal nem jó lenni.

- Azért szeretik többen a nők a könyveit, mert azoknak ír, akik élnek és nem azoknak, akik gógyiznak... mondta egy beszélgetésben Hernádi Juditnak. Ez nekem nagyon tetszett! Szóval a férfiak gógyiznak?

- Egy kis kortörténeti elemzést igényelne, hogy ki tudjam fejteni a válaszomat. Ugyanis összekeverik az intelligenciát a racionalitással, és az nem ugyanaz. Tehát hogyha az emberi értelem nem párosul szeretettel, képes teljesen kihűlni. Egy komputer racionális, de nem tud szeretni, és ilyen lehet egy férfi agya is, ha túl racionális. Ezt jelenti az, hogy gógyiznak. Teljesen hideggé tud válni egy férfi, hogyha a racionalizmus, az érzelem nélküli ész uralma alá kerül. Életveszélyes lehet.

- Miért van az, hogy Müller Péter könyveit olvasva, mintha önmagunkkal beszélgetnénk?

- Mert én is önmagammal beszélgetek. Mert közel érzem magamhoz az olvasómat. Mintha ott lenne velem, amikor írok.

- Mélyen lesújtott a véleménye, miszerint észre se veszi az ember, hogy nem önmaga, hanem a kor lenyomata, meg a saját torzképe. Ön a sorsszerepek bemutatásán át elvezet egészen az ősmintáig, ami nem más, mint a jin-jang. Miért érdemes-e elmennünk a távol-keleti szemlélet jin-jang elvéig?

- Képzeljünk el egy szervezetet, amikor egészséges. Legalábbis tudni kell, hogy milyen akkor, amikor egészséges, mi az a Minta, amihez képest eltér. Az ősi szemlélet, a jin-jang, azt tanítja, hogy el tud torzulni az örök minta. Van torz jang, beteg jang. Vannak képek, amelyeken ez a gyönyörű tao ábra tökéletesen eltorzul, olyan, mint egy megrúgott futball labda, mert eltorzul a jang vagy a jin minőség. Torzképei leszünk az eredeti mintának. Egy még pontosabb ősi indiai megközelítésben arról van itt szó, hogy a valaha gyönyörű és csodálatos férfiszellem az idők végén elvetemült lesz, és démonivá változik. Nem lehet már szót érteni vele. Nem karikatúrájává válik a férfiúságnak, hanem fékezhetetlen és világpusztító erő lesz. A több ezer éves indiai mitológia egyik döntő része ez. Ekkor találják ki az égben a férfi istenek Durga istennőt. Ő az egyik legcsodálatosabb főisten a mitológiájukban, a neve azt jelenti „legyőzhetetlen." Neki kell megváltania a világot és legyőzni a démonivá, életellenessé fajult férfiuralmat. A sötét korban válságról válságra lépünk és közeledünk egy katasztrófa felé. Ezt a világot ez a degenerált férfiszellem vezeti. Így látták a hinduk 500 évvel ezelőtt, de ezt most mi is látjuk az újságokból. Indiában nagyon nagy tiszteletnek örvend a démonok felett uralkodó Durga istennő, a nőiségnek azt a minőségét jelképezi, amit egyszerűen nem lehet legyőzni. A keresztény mitológiában pedig ez a Napba öltözött asszony, aki az Apokalipszis végén feltűnik. Nem lehet legyőzni, hiába akarja a sárkány megsemmisíteni, és elvenni tőle az új emberiséget váró gyermekét, képtelen rá. Túlerőben van az asszonyi energia. Ezek az ősi mitikus fogalmak a játékosan megírt könyvem mögött mind ott vannak. Ugyanezt mondja Madách Imre Az ember tragédiájában. Az ember tragédiája nem irodalmi mű, hanem egy szent könyv. Több, mint irodalom. Nem én látom így először, hanem Karinthy Frigyes. Azt mondja, annyiban különbözik a többitől, amennyiben egy egyszerű ház vagy palota különbözik a nagy piramistól. És ebben a csodaműben is a világtörténelmet és a történelem végén a világkatasztrófát nem a nők okozzák, hanem a férfi. Nem a nő bűne, hogy evett az almából, nem a nő bűne a világ járása, hanem a férfié. Ádám köt paktumot Luciferrel és ő vezeti. Nem Évát hibáztatja azért, ami történik, hanem a férfi szellemet. Ez az egyik. A másik, hogy a végig statisztaszerepbe kényszerített nő, Éva, a mű végén megváltóként jelenik meg. A haláltól, a szakadékba ugrástól menti meg a férfit és az emberiséget. Ugyanazt látja Madách is, amit Durga istennővel kapcsolatban, és János Apokalipszisából tudunk.

- A Férfiélet, női sors kis anekdotákból, gondolatokból, - ahogy Ön mondja, gyöngyszemekből áll. És a fonál, amire a gyöngyszemeket felfűzhetjük, a Mária Evangéliumáról szóló fejezet. Ezt a darabot Ön írta és Pannonhalmán bemutatták II. János Pálnak is, amikor hazánkban járt. Ön színházi ember, és azért is olyan élvezetes olvasni az írásait, mert rengeteg kultúrából, irodalomból vett példával fűszerezi őket. Tetszett, hogy egy mesefilmet is megemlít, a Bambit. Az ebben szereplő papaszarvast megkülönböztetett figyelemmel figyeli, mondván, ez a mesefigura még tartalmazza azokat a nemes erényeket, amik egy igazi férfit jellemeznek. A rajzfilmet a kis Veronikával jó néhányszor megnézte...

- Ennek van egy személyes oka is. Veronika elveszítette az édesapját. Soha nem ismerte. Harmadik hónapban volt a lányom, amikor elment a papa. Más szemmel nézi a papaszarvast ez a kislány, akivel nyitom és zárom a könyvet. A végén mutatok neki egy mitikus papafigurát, ami neki sokkal többet jelent, mint a többi gyereknek. Soha nem látta az édesapját, csak fényképen. Gyönyörű férfi volt egyébként, olyasmi, mint ez a szarvas.

- Azt írja, úgy olvas, mint egy nő. Nőiesen: szalad végig a szeme a sorokon és azt figyeli, lehet-e ebből gyereke, merthogy az a lényeg, hogy legyen benne potenciális élet! Mit olvas mostanában?

- Készülök a következő könyvemre, és azokat a dokumentumokat olvasom, amikre szükségem van. Ez most összefügg azzal, hogy ezúttal valóban spirituális és ezoterikus történeteket akarok megírni, olyan szereplőkről, akik valaha éltek és nem egyet ismertem közülük. A lelküknek és az életszerepüknek egy mélyebb, spirituális síkját próbálom feltárni. Ezek között van például Tolnay Klári és Karinthy Frigyes.

Szepesi Dóra
Forrás: könyvhét.hu

 

Kapcsolódó videók

Napfényesség és Áldás | Napi Elemózsia © 2017