Menu
Csatlakozz Te is Facebook közösségünkhöz!

Mit jelent környezettudatosan élni?

Mit jelent környezettudatosan élni?

Ha nem élek környezettudatosan, hülye vagyok? Ha nagyon le szeretném sarkítani a véleményem, akkor rávágnám, hogy „Igen." Viszont ezzel könnyen bánthatnék meg másokat, keltenék felháborodást és még csak igazam se volna teljesen. Rész igazság azonban egészen biztos rejlik a bennem felmerülő kérdésre és a rá adott válaszomban.

Az első, amit talán tisztázni kéne, hogy mit is jelent környezettudatosan élni - számomra. Én úgy látom az engem körülvevő világban, hogy igen nagy zűrzavar van a fejekben és a köztudatban már a szavak jelentését illetően is. Nem beszélve arról, hogy ma már divat is lett zöldnek, ökonak, bionak, ilyen-olyan tudatosnak lenni. Kihasználva a felmerülő piaci rést millió új márka jelent meg, amik igyekeznek kiszolgálni ezt a környezetbarát módon gondolkodó réteget. Látva a benne rejlő irdatlan pénzügyi lehetőséget a régi márkák is új termékekkel rukkoltak elő számunkra, amik a korábbitól eltérő módon zöldebbek, lebomlók, környezetet nem kárósítók, és minden olyan varázsszót felvonultatnak a csomagoláson, amivel ezt az új, trendi, környezetbarát réteget magához csábíthatják.

De valóban ezt jelenti környezettudatosan élni? Hogy olyan mosóport cipelünk haza, aminek használatával kevesebb káros anyag távozik a lefolyónkon vagy, hogy a régi helyett új, de energiatakarékosabb vízforralót vásárolunk, netán olyan pelusba csomagoljuk kisbabánk popsiját, ami 10 perccel előbb bomlik majd el, mint nem bio-öko társai? Vásárláskor még jó ötletnek tűnhetnek ezek a megoldások, és a lelkiismeretünk felé is tehetünk vele néhány elismerő mozdulatot, de ha a józan paraszti ész alapján végig gondoljuk a dolgot újra, akkor talán nem csak én szembesülök a felismeréssel, hogy adtam a szarnak egy pofont.

Nem teljesen mindegy, hogy a gyerekről leszedett évi sok száz pelenka 400 vagy csak 200 év múlva bomlik-e el? És még ha számít is, akkor mi a helyzet a pelus csomagolásával, a gyártása során felhasznált energiamennyiséggel, az üzemanyag költséggel és az autó által kibocsájtott káros anyagokkal, míg haza szállítottuk, majd a szemeteszsákokkal, amikbe a használt pelenka kerül? És ez csak egy példa a háromból. Nem vezetném végig ugyan ezt a gondolatmenetet a vízforraló és a környezetkímélő mosópor ügyében, mert szőrszálhasogatónak tűnnék, és aki érti, amire utalni szerettem volna a fenti szándékosan sarkító példával az már ebből az egyből is megértett.

De akkor mit is jelent – számomra – környezettudatosan élni és miért is gondolom butaságnak, ha valaki nem így tesz? A kérdés első felére a válaszom csak olyan nagyon egyszerű, és klisésnek tűnő kijelentésekből állna, amit valószínűleg már mindenki hallott, olvasott, mint például a természetet nem bántva, vele harmóniában élve létezni. Ügyelni rá, hogy ne a fogyasztói társadalom diktálja a vásárlási szokásaimat, vagy hogy különbséget tudjak tenni a szemét és a hulladék között. Ugye, hogy klisés? Ugye, hogy egyszerű? És valóban hallotta már mindenki.

Akkor miért nem csináljuk? És ez az a pont, ahol felmerült bennem a kérdés: buták vagyunk, és azért nem csináljuk? Évek óta foglalkoztat a kérdés, és igyekszem ezen elvek szerint élni az életem. Nem gondolom, hogy a szemellenzős zöldek közé tartoztam volna, velem is előfordult, hogy elfelejtettem bevásárláshoz vászon táskát vinni és elfogadtam a piacos néni által felajánlott műanyag zacskót, vettem már a hipermarketben akciósan olcsó (egyébként ízetlen) idegen országból idecipelt átlátszó paradicsomot és volt már, hogy lustán néztem végig, ahogy a lakás egy üres szobájában értelmetlenül világít a lámpa, mert az onnan távozó nem kapcsolta le maga után. Előfordul az ilyen, de fontos szempontnak érzem, hogy minden esetben tisztában voltam vele, hogy lenne más választásom, azt is tudtam, hogy dönthetnék úgy, hogy nekem is jobb legyen vele és környezetemért is tennék egy aprócskát.

Az igazi felismerést még is egy költözés hozta meg számomra, amikor nem a már kialakult szokásaimhoz és életmódomhoz kellett hozzáigazítani új, más megoldásokat, nem a szokott környezetbe kellett beépíteni valamit, amit előtte nem, vagy nem úgy csináltam és persze a velem együtt élőknek is át kellett tudni adni és el kellett fogadtatni, hanem adott volt egy „tiszta lap". Az új élettér és az új helyszínek, így is úgy is új szokások kialakítását tették szükségessé és így már csak egy picike odafigyelést igényelt a részemről, hogy ezek az új szokásiam kialakításakor szempont legyen a tudatosság figyelembe vétele is.

Nézzünk néhány gyakorlati példát, amik a legjelentősebb pénzügyi, illetve (kis lakásról beszélve) helymegtakarítást adták a számomra. Azért ezt a kettőt emelném ki, mert egyrészt valóban ezek a legmérhetőbb változások, másrészt nem szeretnék naiv lenni a témában, és tudom, hogy aki erre az útra lép az nem csak a saját maga felett aratott erkölcsi sikerért kezd bele.

17575800 s

A költözés kapcsán elkezdtem egy listát összeállítani, hogy mik azok a berendezések és eszközök, amikre valóban szükségem lesz a jövőben. Összeírni, hogy a meglévő eszközökből mire van szükségem, mi az, amiből érdemes lesz újat vagy másikat beszereznem, és amire nem is számítottam, de hamar kiderült, hogy a leghosszabb lista az lesz, ami a felesleges dolgokat tartalmazta. A pakolás során észrevettem, hogy számtalan ágytakaró, ágynemű garnitúra, lábas, kis tál, nagy tál, kerek, kocka, mintás és sima sorakozik a szekrényekben. Felhalmozott fakanalak, ruhadarabok, évek óta nem használt cipők, külön sütő a pirítani való kenyérnek, egy másik a toast kenyérnek, egy melegszendvics sütő az őskorból, amit úgy szeretek, de azért egy hagyományos sütő is volt a konyhában. Könyvek tucatja, amit az elmúlt sok évben csak portörléskor került a kezembe és a következő néhány évben is csak ilyenkor fognám meg újra, másnak viszont hasznos lehetne.

Ezt a felismerést alapul véve úgy döntöttem, hogy az új helyen kezdetben mindenből a minimálisra fogok törekedni, és inkább később derüljön ki, ha valami még is csak hiányzik és szükséges beszerezni. Éppen ezért mellőztem a lakásból a televíziót, így már sok helyet takarítottam meg. Mivel nincs tv így egy pár ezer forintos számlával máris vastagabb tudott maradni a pénztárcám. Ágyneműkből, takarókból, párnákból, törölközőkből, ruhákból is csak azokat és annyit tartottam meg, amire valóban szükség van és hasznos így rengeteg hely maradt a szekrényekben. Ami számomra már szükségtelenné vált, annak új gazdát kerestem az állapotától függően. Ha használható és szép állapotban volt, akkor a családban és barátok között kerestem neki olyan tulajdonost, aki örömmel és hasznosan tudta felhasználni. Ami már elhasználódott annyira, hogy nem szívesen ajándékoztam volna el azoknak is találtam helyet rászorulóknál, kutyamenhelyeknél, akik szintén örömmel fogadták és a tárgyak így igazán hasznos célt tudtak szolgálni.

Ésszerűen és türelmesen végig gondolva a számomra felesleges dolgok listáját nagyon sok helyen szereztem örömet, tettem hasznosat és minimális lett a kukában landoló tárgyak sora. Az ajándékozások és figyelmességem pedig nagyon hamar visszaszállt rám, mert bizony nagyon sok segítséget és használati tárgyat kaptam én is másoktól. A bútorok cseréje is minimalizálható lett azzal, hogy segítséget kértem a hozzám legközelebb álló ezermestertől (szerencsés helyzetben vagyok, mert ő az apukám), aki picike és olcsó átalakításokkal használhatóvá tette a régi bútordarabokat úgy, hogy az új helyhez mérten igazán praktikusan működjenek. Így lett a régi szekrényből pelenkázó, a nyitott polcból zárható szekrény, az elméretezett régi szekrényajtóból fali polc az apróságok számára. Az elhasznált kopott dobozok egy kis kreativitás és némi színes textília segítségével új, kedves külsőt kaptak, szintén súlyos forintokat megtakarítva a számomra. Voltak olyan tárgyak (pl. használaton kívüli dvd lemezek, kerékpár zárak, ékszerek, apróbb műszaki eszközök), amiknek eladásához az internetet és az ott található aukciós oldalakat vettem igénybe és így ismét pénz állt a házhoz.

korny

Persze voltak döntések, amik valóban a tudatosság jegyében születtek és eleinte tartottam tőlük. Ilyen volt a mikrohullámú sütő mellőzése. Tudtam én, hogy lehet élni mikro nélkül, de mivel 5 éves korom óta az életem része így hiába voltam tisztába az ételekre gyakorolt nem éppen pozitív élettani hatásával még is a lustaság miatt használtam. Féltem attól, hogy a melegítő készülék hiánya nagyban megbonyolítja majd az életünket, de helyesen szerettem volna dönteni így kitartottam a mikrómentes háztartás mellett és sorba vettem az érveimet. A legnagyobb pozitívum az egészség mellett itt is a helymegtakarítás volt. Egy picike konyhában ez a készülék sok helyet foglal. Nagy luxus ekkora helyet adni egy olyan készüléknek, ami csak egy funkciót lát el. Melegít. Erre azért még néhány eszköz képes a konyhában, olyanok, amik már amúgy is ott vannak, mert sokkal inkább elengedhetetlenebbek, mint a mikró. Ha nincs mikró akkor ismét csökken az áram fogyasztás is, és még egy eszköz, amit takarítani is kellene, ha volna. De nincs. Melegíteni viszont kell, na akkor most hogyan tovább? Meg kellett tanulni, hogy mit hol érdemes melegíteni. Italokat és leveseket értelem szerűen a gázon, de mihez kezdjek egy hússal, körettel vagy főzelékkel? A legjobb lenne persze mindent frissen megenni, és a következő étkezéshez ismét frisset csinálni, de ehhez még bőven van mit fejlődnöm a tudatos étkezés és háztartás felé.

Az első tapasztalatok megszerzése után döbbenten vettem tudomásul, hogy mennyivel jobb így – mikrómentesen - az élet. Meg kellett tanulni, hogy egy bögrényi tej vagy tea bizony a gázon egy rendes lábasban megmelegítve percek alatt nem hogy forró lesz, de bizony fel is forrni, és a tej esetében ki is fog futni, ami a gáztűzhely letakarítását fogja igényelni. Viszont, amikor már összeszoktam a tűzhellyel és a lábassal is, akkor nagy megelégedéssel vettem tudomásul, hogy a közel 1 perc alatt megmelegített kakaó a bögrébe kiöntve, még hosszú percek után is kellemes meleg hőmérséklettel fogad. Nem úgy, mint a mikrós időkben, amikor a készülékből kivéve megégetett a forró bögre, a benne lévő ital még sem volt igazán meleg, de legalább fél perc múlva már tuti ismét hidegen lötyögött a bögre tartalma. Ugyan ez a helyzet z ételekkel is. Más az ízük, az illatuk és a hangulatuk, ha étkezés előtt még egyszer át vannak forgatva a gáztűzhelyen, a régi kopott kis lábasban, ami azóta a konyha kedvenc darabjává vált.

A vízforraló, az elektromos teafőző és turmixgép esetét már nem mesélném el külön, mert hasonló kimenetelű, mint a mikrós példa és a tapasztalat belőlük minden esetben ugyan az. Sok helyet foglal, feleslegesen fogyaszt áramot, többségük hangos, javíttatások szükség esetén költséges, kidobva őket veszélyes hulladéknak minősülnek, külső megjelenésük a sok fémtől, kábeltől és műanyagtól nagyon messze van az otthonosság fogalmától, és borzasztó takarítani őket. De még ha mindez nem lenne elég, a legnyomósabb érvem ellenük, hogy sokkal hangulatosabb az otthon nélkülük.

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó videók

Napfényesség és Áldás | Napi Elemózsia © 2017