Menu
Csatlakozz Te is Facebook közösségünkhöz!

A Napi Elemózsia története - a főnix visszatér

A Napi Elemózsia története - a főnix visszatér

Mélyen tisztelt és régen látott Napi Elemózsia Közösség! Eljött az idő, hogy újra visszatérjek, főnixmadárként támadjak újra életre, hiszen már több, mint 2 éve nem írtam nektek az aktuális helyzetekről. Elnézést, hogy eltűntem, az utóbbi 6 évről szóló beszámolómat fogadjátok szeretettel. Azóta sok sok ezer új ember csatlakozott a közösséghez, úgy hogy kezdjük az elejéről a történetet. A történet után lent megtalálhatjátok a teljes fényképes beszámolót a nagy visszatérős Országos Meditációról.

2010 októberében hirtelen felindulásból úgy döntöttem megalapítom a Napi Elemózsia Facebook csoportot, hogy hasonlóan gondolkodókkal együtt beszélgessek, és formáljuk egymás világnézetét. Már akkor is éreztem – és mondhatom azt is, hogy éreztük –, hogy baj van a világban, az élet szinte minden területén válság van, a régi rendszerek nem működnek, de még a láthatáron sem volt jele annak, hogy új rendszerek épülnek. Az infrastruktúra nem volt meg, a mainstream média folyamatosan kétséget teremtett, elválasztott, megosztott. Az összeesküvés elméletek sorra bukkantak fel világkormányokról, háborúról, óriás – és lehetetlennek tűnő – korrupcióról, nagy családokról, akik átvették az irányítást ezen a bolygón.

A másik oldalon elkezdtek febukkanni az alulról jövő kezdeményezések, és óriási robbanás történt a közösségi oldalakon. Az emberek szervezkedtek, hetente bukkantak fel új blog oldalak, honlapok, akik a hasonlóan gondolkodó emberek egymásra találását katalizálták. Szebbnél szebb projektek jöttek létre, ökofalvak, közösségi kezdeményezések, óriási összefogásoknak voltunk szemtanúi a világban. 2011 márciusában megalakult a Napi Elemózsia Facebook oldal, és elkezdtem megszervezni az ország első meditációs flashmobját, No Para Meditációs Flashmob néven a Vörösmarty térre.

Azt gondoltam, hogy a családomon, pár baráton kívül nem leszünk ott sokan, de amikor láttam, hogy megérkeznek az emberek jógamatraccal, akkor már elkezdett elönteni a melegség :) Bár eléggé lógott az eső lába, ahogy 14:00 órára váltott a szökőkútnál lévő óra, hirtelen leült közel száz ember és elkezdődött a csoda napsütéssel! Együtt meditáltunk 20 percet, »ohm« mantrát zengettük, majd megöleltük egymást, és utána mindenki ment a maga útjára. Erre a napra rengeteg olyan eseményt szerveztek világszerte, ami a világforradalomról szólt – Occupy mozgalmak is ekkor kerültek csúcspontra – ezért döntöttem úgy, hogy erősíteni kell a békés oldalt, ki kell mozdulnia a közösségnek. A Duna Tv is készített egy interjút velem és Czimbula Attila akkori vezető társammal az alulról jövő kezdeményezésekről, és be is kerültünk egy műsorba, ami az október 23-ai forradalmi különkiadásban volt látható (aki esetleg tud az archívumhoz kontaktot, ne tartsa vissza az információt). Az alábbi videón ennek a csodának lehettek szem és fültanúi.

Ebben az időben pár akkori Napi Elemózsia csoporttaggal megbeszéltük, hogy kiveszünk egy helyiséget, és meg is lett a Napi Elemózsia klubhelyiség a IX. kerületi Lónyay utcában, Balogh András segítségével. Agyaltunk a Napi Elemózsia logón is, végül az akkori kedvesem Drabant Anita játszott nagy szerepet a létrejöttében, mert felskiccelt egy elképesztő logót, amit Péter megszerkesztett a grafikus programban, és megszületett a remekmű. Örök hálám és milliárdnyi ölelés jár ezért!  :) Jöttek a tervek, előadások, kötetlen beszélgetések, tanfolyamok a legkülönfélébb témákban és persze a terapeuták, szolgáltatók. Ez a klub egy 60m2-es helyiség volt, galériával és egy konyhával. Kényelmesen 20 ember fért el, de volt olyan előadás, amikor 30 ember volt jelen (Laár András zenés meditációján). Két hónap után rájöttünk, hogy ezt bizony kinőttük, és megszerveztük az első külsős rendezvényünket a méltán híres Balogh Bélával. Az előadás Elkezdődött! néven futott, egy száz fős termet megtelítettünk, a videó fel is került a Youtube-ra, ahol 200.000 ember tekintette meg azóta (többen is leszedték és feltöltötték). Megrendezésre került a II. No Para Meditációs Flashmob is május 12-én a margitszigeti nagyréten.

meditatciosflashmob2

Ez egy óriási mérföldkő lett a Napi Elemózsia életében, hiszen a csapat elkezdődött formálódni. Továbbra is volt klub, ahol összejöttünk, beszélgettünk, mentek a tanfolyamok, előadások, kezelések, de éreztük az igényt, hogy sokkal többre vágynak az emberek. Egy közösségre, ahol hazatalálhatnak a lelkükhöz, és útközben megismerkedhetnek hasonlóan gondolkodó emberekkel. Itt csatlakozott be a folyamatokba grafikusként és kreatív stratégaként Galló Péter is, illetve Czimbula Anita főszerkesztőként. Ebben az időszakban készült el a Napi Elemózsia weboldal (amin most olvasod ezen sorokat) és egy angyal is megérkezett az életünkbe, aki annyira hitt az egész víziónkban, hogy megfinanszírozta a honlap indulását. Havonta készültek online olvasható Napi Elemózsia Magazinok a legkülönfélébb témákban (ökológia, alternatív építészet, önfejlesztés, tudatos gyermeknevelés, spiritualitás, ökogazdálkodás, tudatos pénzügyek stb.) és természetesen portálként is megkezdtük a működésünkét, így remekbe szabott cikkek, beszámolók, vélemények születtek. A magazin több tízezren olvasták minden hónapban, ahogy a portált is. Időközben megszületett a csapat első babája, hiszen Attila és Anita világra hozta Benedeket, így Qeis Leila vette át a főszerkesztői szerepet a brandnél a későbbiekben.
2012 végén mozgalmasabb lett az élet a házunk tájékán, hiszen Laár Andrással, Kalo Jenővel, dr. Dicsőfi Endrével és Nádorfi Lajossal hozott össze minket az élet, és meg is alakult a Futótűz mozgalom. Erről videót ITT találhattok. Az idősebb generáció találkozott a fiatallal, és megrendeztük az újabb csodát szeptember 29-én, a Tudatos Jelenlét Flashmobot, amiről itt láthatjátok a videóbeszámolót:

Decemberben összeálltunk a Magvagy Közösséggel és becsatlakoztunk a globálisan megszervezett – időzónánként – összehangolt meditációba, és később be is került a nemzetközileg több százezer embert mozgósító promóciós videójukba is, 1:45-től látható.

2013-ban robbant igazán nagyot a Napi Elemózsia, összeálltunk az ADS filmforgalmazó céggel és szerveztünk egy teltházas filmbemutatót a Samsara című elképesztő filmnek az Uránia Filmszínházba, Csörgő Zoltán szimbólumelemző előadásával kiegészítve, majd áprilisban a Felhőatlasz című filmet is levetítettük azoknak, akik kíváncsiak voltak arra, hogy mennyire komplex és elképesztő a Mátrix alkotóinak soron következő története a Lurdy Mozi legnagyobb termében.

Ezt követően Bagdi Bellával és Laár Andrással, valamint a Hálószövök Közösséggel megszerveztük az első Országos Összehangolt Meditációt és Imát a magyarság kollektív tudatának emeléséért a Margitszigeten, majd a következő Mantra Jóga Pikniken elénekeltük együtt az Áldás dalt (a promóciós videó), illetve a legelső Napi Elemózsia pikniket is létbe emeltük Bagdi Bellával és Laár Andrással, ahol mozgásórákon, zenéléseken, jógán, masszázs bemutatókon vehettek részt az egybegyűltek:

A legszebb az volt az egészben, hogy Erdélyben, Szlovákiában, az USA-ban, Új-Zélandon, Svédországban és több nagyvárosban országszerte szerveztek közösségi találkozót az emberek, és több ezren csatlakoztak be otthonukból is. Igazi könnyfakasztó élmény számomra újraélni a videó nézése közben azt az örömöt, áhítatot és egységet amit akkor éreztem a közösséggel!

2013-ban a legnagyobb mérföldkő a csapat életében az volt, hogy összeállt a koncepció a piknikek, szabadtéri beszélgetések, előadások, találkozók, tanfolyamok, zenés estek után, meg maga az ötlet, hogy szervezni kellene egy fesztivált a közösségnek, ami a komfort zónán kívül van (tehát vidéken), hiszen a varázslat mindig azon kívül történik. Ekkor találkoztunk az Angyalszív Központ tulajdonosával, mert hirdetni szerettek volna egy programot a Napi Elemózsia Magazinban. A csapat élén Klein Csaba állt, és egy fél órás beszélgetés után azon kaptuk magunkat, hogy közös irányba néz mindkét csapat, így már a fesztivállal kapcsolatos vágyainkat boncolgattuk. Ez abba torkollott, hogy napokon belül megszületett az Everness Fesztivál gondolata, Galló Péter grafikus társunk pedig már meg is álmodta hozzá a logót. A koncepció pedig kiforrott, idézném:

Az Everness Fesztivál 2013 egyet jelent a zenével, a mozgással, a színek, ízek és illatok mámorával. Három nap felejthetetlen együttlét, amikor a tudatos pozitív gondolkodás és az egészséges életmód jegyében a hozzánk hasonlóan gondolkodók körében kapcsolódhatunk ki, tanulhatunk és léphetünk előre az önmeghaladás útján. A fesztivál célja, hogy a hasonlóan gondolkodó közösségek és egyének a jóga, a művészet, a személyes fejlődés, a környezettudatosság és az egészséges, finom ételek segítségével kapcsolódjanak ki és töltődjenek fel, új kapcsolatokat kötve és a régieket szorosabbra fűzve.Everness 2013 koncepció

A cél az volt, hogy egy hiánypótló fesztivált hozzunk létre, ahol test, lélek és szellem egyaránt megpihenhet. Úgy éreztem, ezt még 2013-ban meg kell lépni, mert itt volt az ideje, így egy varázslatos helyszínen, a magyar tenger partján meg is rendeztük az első fesztivált, aminek ez lett az eredménye:


A fesztivált követően Önmeghaladó Kurzus néven programsorozatot indítottunk, és kerekasztal beszélgetésekre invitáltuk a hazai előadókat. Október 15-én Balogh Béla beszélgetett Laár Andrással, november 12-én Antal Vali és Barnai Robertó a lélek és a test fontosságáról folytatott diskurzust. November 27-én Javasest néven a Göncöl Szellemtudományi Szabadegyetemnek szerveztünk nyílt oktatást, majd december 10-én Kassai Lajos és dr. Dicsőfi Endre felszabadító szellemi magaslatokkal formálta a világképünket (a teljes beszélgetés ITT megtekinthető)

Az év végén a világhírű Jeszenszky Istvánnak szerveztünk egy film és lemezbemutató koncertet (promóciós videó ITT) december 21-én a Fény Ünnepén, ami a Napisten újjászületésének és a téli napfordulónak a napja, és őseink szokása szerint ez az új év kezdete. Nagy örömünkre közel telt házas koncerttel zártuk az évet.

Természetesen a 2014-es év is Önmeghaladó Kurzusokkal indult, január 16-án a 2014-es év energiáiról beszélgetett 3 asztrológus: Kalo Jenő, Kiss Balázs Kunó és Kiss József Zsolt, majd február 11-én Sárecz Iván alias „Józsi Bácsi” repült az emberi lét mélységeibe, aktuális valóságunkba, és vázolt fel alternatív világot Géczy Gáborral (teljes kerekasztal beszélgetés ITT).  Márciusban Soma Mamaséga, A.J. Christian beszélgetett Kiss Balázs Kunóval, majd egy következő alkalomnál a védikus ismereteiről és elképesztő tudásáról híres Bakos Attila tartott előadást. Áprilisban, a Magnet Házban egy koncertet is szerveztünk a Freedom Café zenekarnak.

A 2013-as fesztivál abszolút sikernek volt elkönyvelhető majdnem minden téren, ám akadtak pénzügyi problémák, hiszen nem a számításaink szerint sikerültek a bevételek, és egyikünknek sem volt olyan komoly gazdasági tapasztalata, mint amelyet megkívánt egy ilyen volumenü rendezvény.
Ekkor újra segítséget küldött az univerzum, ami két új tulajdonostársként materializálódott, és sikerült továbbjutnunk a következő fázisba: 2014-ben elkezdtük megszervezni az első nyári fesztivált. Elképesztő előadói gárda jött létre, jelen volt a magyar tudatos és spirituális szakma színe java, több, mint 600 programmal. A fesztiválig szerveztünk Országos Meditációs Pikniket is a nyári napfordulóra, de már az Everness Fesztivál zászlaja alatt, a Napi Elemózsia portálra és Magazinra már egyáltalán nem maradt kapacitásunk, így azt fokozatosan leépítettük, és a csapat minden lelki erejével a fesztiválra koncentrált.

Olyan tapasztalatot nyújtott számomra már a programok igazgatása is, és maga a látvány, hogy az emberek szeretik egymást, áhítat van bennük, és mindenkiben ott van az a törekvés, hogy napról napra tudatosabb legyen…hogy az szavakkal leírhatatlan. Csodálatos megélés volt, és állítom, hogy nemcsak nekem, hanem minden fesztiválozónak, partnernek aki részt vett az rendezvény energetikájának kialakításában. Ez egy olyan nyár volt amúgy, amikor minden nagyobb fesztivál elázott, és mi a nyár elején végig napsütésben élhettük át az áldást, ami burokként ölelt át minket. :)
Mindenki maximális energiával rakta oda magát, ez látszik a videóbeszámolón:

A 2013-as, de még inkább a 2014-es fesztivál után olyan feszültségek és értékrendszerbeli ellentétek alakultak ki a csapatban, ami azt eredményezte, hogy feloszlott az eredeti csapat, és nem is ragoznám nagyon ezt az időszakot (mindenkinek megvan erről a maga szemszögéből a véleménye), de azért szeretném leírni az én nézőpontomból, hogy mit éltem át, mert egyszer le kell, és úgy érzem tartozom nektek ennyivel.

Egy nagyon jó csapat voltunk, persze nyilván rengeteg dologhoz nem értettem, sok minden történt mindenkinek a személyes életében, de egy biztos közös pont volt, mégpedig az, hogy mindannyian nagy változáson mentünk keresztül. Ki egzisztenciálisan, ki családilag… én elvesztettem a Nagymamám, amit nagyon nehezen éltem meg, és persze azt is, hogy a fesztivál szervezése alatt egyáltalán nem foglalkoztunk a másikkal, elkezdett szétfoszlani a csapat energetikája, frusztráltak lettünk és rengeteg hibát követtem el én is, ahogy mindannyian. A legrosszabbnak azt éltem meg, hogy elvesztettem a közösséggel a kapcsolatot. Folyamatosan marketinggel foglalkoztunk, mindennapos kemény szervezés, ötletelés volt, és persze meg is kellett mindenkinek élnie valamiből, hogy fenn tudja magát tartani. Azt gondolom, hogy akik minden nap együtt dolgoznak – ráadásul egy ilyen komoly ügyön – azoknak kutya kötelességük testileg, lelkileg és szellemileg karbantartani a teljes szkafandert, amiben léteznek ebben a többdimenziós világban. Ezek, én azt érzem, nem valósultak meg részemről, de én azt érzékeltem, hogy a csapat 90%-a nem élte azt, amiért akkora elhivatottságot érzett, és ez a folyamatos csalódás önmagamban, meg az eltávolodás a közösségtől, illetve egymástól azt eredményezte, hogy több hónapos huza-vona után úgy döntöttem, én is kiszállok az egész projektből a többiek után, mert menthetetlennek éreztem a szituációt. Anyagilag sem jött ki jól, az értékrendszerbeli ellentétek, a frusztráltság illetve egymás hibáztatása már olyan komoly szintekre ugrott, hogy erőteljesen azt éreztem, ez már nem az a világ, amiben élni szeretnék.

Életem egyik legkeményebb, de – mint utólag kiderült – legjobb döntése volt, és maximálisan hozzájárult ahhoz, hogy olyan ember legyek, amilyen mindig is lenni akartam. Felelősségteljes, tudatos, lelkileg karbantartott, szellemileg üde, és testileg ép. Miután elváltak útjaink, Klein Csaba vitte tovább egyedül – az eredeti csapatból – az Everness ügyet, és elhivatottan úgy döntött, hogy ő fogja kézben tartani onnantól fogva az Everness Fesztivál sorsát. Hogy azóta mi történt ott, arról csak hallomásból vannak információim, de látom, hogy jól megvannak, megy a rendezvény egy merőben új vonalon, és ahogy hallom, egészen szép brigád jött össze.

Természetesen sokan dolgoztak még a rendezvény körül, akik nélkül nem valósulhatott volna meg a gyerekcipőben járó fesztivál. Ott van a több tucat önkéntes, a partnerek, az előadók, a zenészek, a beszállítók, akik nélkül nem lett volna ez a két év olyan csodaként megélt valóság... Varga Levente is fontos munkatársa lett a fesztiválnak, Leiszen Dániel és még sokan mások, akik vagy önkéntesként, vagy munkatársként dolgoztak azért, hogy az ügy úgy materializálódjon, ahogy annak kell. A legjobb tudatosságunk szerint cselekedtünk, de azt érzem, elmaradt az egyéni és csapat szintű önmeghaladás. Ezért senkit nem szabad hibáztatni, az élet ilyen, és megy tovább. Fejlődés az élet, olyan ez mint a párkapcsolatos időszak az ember életében. Fejlődünk, fejlődünk, aztán egyszer csak megérkezik egy életre szóló társ. Lelkem minden egyes részével azt kívánom, hogy a fesztivál ügye lehívja/meghívja azokat a lelkeket a rendezvény brigádjába, hogy az fejlődhessen, és tovább léphessen újabb, magasabb szintekre.

Én mindenesetre köszönöm az együtt töltött éveket, a feszültségtől ittas konstruktív vitákat, az ízes beszélgetéseket, a lélekemelő pillanatokat, a végtelenül szenvedélyt és nyilván azt az elképesztő élményt, hogy szervezhettem egy olyan hiánypótló közösségemelő megmozdulást, amit a Tudatosság Ünnepeként emlegettünk és abszolút egyedülálló, úttörő szerepet töltött be a hazai szcénában. A fesztivál után, jó jedi módjára (ha hibázik a jedi, vagy elesett egy csatában) elvonultam ettől a világtól, a közösségtől. Kellett az „én-idő”, mert muszáj volt feldolgozni azt a sok történést, és helyrepakolni a dolgokat. Ezalatt az idő alatt kerestem az utat, hogy merre tovább, dolgoztam rendező asszisztensként sok produkcióban..kerestem melyik irányba kellene elmozdulnom, de egy nosztalgikus reggelen fényt kaptam újra. Mint a főnix madár, aki tudatosítja, hogy abban a hamuban fekszik darabokban, amikből ő maga létezett. Csak úgy összeállt újra a kép. Sorsfordító pillanatok ezek az ember életében, és felkészületlenül érnek.
De jött, mint a gőzmozdony és realizáltam miért szerettem én azt, amit csináltam, miért születtem le erre a bolygóra.
(A kép a második No Para Meditációs Pikniken készült a giga öleléskor)
nagyoleles
Minden tehetségemmel, isten adta kreativitásommal és a kollektív tudatalattiból lecsatornázott ötleteimmel azon voltam, hogy mindenkinek jobb legyen. Ha egy picit, akkor egy picit, ha nagyot álmodtam, akkor nagyot. Egyet megtanultam egy életre, annyi biztos. Ha tudsz álmodni nagyokat, akkor csináld, és mindig megjön a segítség hozzá. És engedd el azt, amibe már azt érzed, hogy többet nem tudsz belerakni.
Tárd ki a szíved, nyisd ki az ajtót és lépj be újra az ismeretlenbe. 

Kétéves kihagyás után azt éreztem, hogy ideje visszatérni a színre, hiszen a Napi Elemózsia Közösség, vagyis Ti idegyűltetek valamiért. Tudatosság? Egészséges táplálkozás? Mozgás? Izgalmas idézetek? Előadások? Az teljesen mindegy, Ti azt mondtátok ennek a felületnek, hogy igen, még kérek belőle. És ez egy komoly felelősség. Ezt irányítani kell, és folyamatosan táplálni, hogy legyen meg a mindennapi elemózsia számotokra, számunkra.

Nagy hévvel vetettem bele magam a visszatérésbe, és megszerveztem újra egy olyan eseményt, ahova több százan eljöttetek, jól éreztétek magatokat, összekapcsolódtunk. Ezt a nyári napfordulóra időzítettem, és bár felhőszakadást jósoltak..olyan szép és tiszta időnk lett, hogy a naplementében tai-chi gyakorlatokat végeztetek közel százan és elő is bújt a telihold, ahogy összejöttünk az Országos Meditációra! Most is írtak rám Ausztráliából, Kanadából, a környező államokból, de még Izlandról is, hogy bekapcsolódnak ők is. Elképesztő ez az összefogás! A bevezető kép amúgy akkor készült, amikor felnéztem az égre, és éppen Szommer Gabi tai-chi órán azt mondta hangosan, hogy: ,,És most repülünk, mint egy madár!" A könnyeimmel küzködtem, mert rég kapcsolódtam Veletek újra össze. Felemelő egy közösség vagyunk az biztos, köszönjük a Főnix madárnak a jelenlétet :)
dronfotofentrolfilozofusokkertje

Nekem mindig is nagyon fontos volt, hogy a közösség, amit segítek, hogy megszülessen, visszacsatolást adjon arról, hogy jó irányba tart-e a hajó, amit kormányzok. A kapcsolat, az együtt töltött idő, az érzés, hogy nem vagyok egyedül a gondolataimmal, mindennél többet jelent. Szentül meg vagyok róla győződve, hogy az ember közösség nélkül nem lehet boldog. Ugyanakkor arról is, hogy csak egyedül élheti meg az istenségét, a teremtő mivoltát. Ezért is olyan fontos az, hogy időről időre összejöjjünk, beszélgessünk egy jóízű étel mellett az élet értelméről, a titokzatos világunkról, elképesztő mélységekről, és emeljük egymást hihetetlen magasságokba. Hogy tanuljunk együtt előadásokon olyan emberektől, akik a saját szakmájukban kiemelkedőek, hogy meghallgassuk azoknak a gondolatait, akik az életüket tették arra, hogy tanítsanak, hogy oktassanak. Érezzük jól magunkat egy varázslatos koncerten, váljunk eggyé együtt a melódiával, és rezegjen minden egyes sejtünk együtt. Pendüljünk egy húron. Hiszen mi értelme az életnek, ha nem az, hogy minél többet és minél többen egy húron pendüljünk? Ez egy egészséges nemzet alapja, ez a globális összefogás és felemelkedés létszükséglete!

21
Olyan gyönyörű világban élünk, ahol minden információ elérhető, ha pedig még nem, akkor elérhetővé teszik tanítók, kiszivárogtatnak információkat manapság mindenről. Nyilván a titokzatosságot, a misztikumot mindig meg fogja tartani nekünk ez a dimenzió, hiszen ha mindenről tudnánk, mi értelme lenni keresni? A 21. század embere kereső. Képes egyedül keresni, képes közös érdeklődésű emberekkel keresni, képes kapcsolódni a világhálón szakmabeliekkel és világképet egyeztetni. De ebben az elképesztően nagy gyorsaságban, meg kell állnunk és hálát kell adnunk az égnek minden nap, hogy itt lehetünk. Hogy megismerhetünk új embereket, hogy megünnepelhetjük, hogy együtt létezünk, és megölelhetjük egymást. Végső soron minden nagy tanító több ezer éve erről beszél nekünk, csak másfajta nyelvezeteken… szeressük egymást. Az a dimenzió köt össze minket.
Az a dimenzió képes begyógyítani sebeket a másikon, vagy magunkon. Az képes arra, hogy egy ügy érdekében felálljon akár több ezer, tízezer vagy százezer ember, tegyen végre azért, hogy a jövőben tudatosabb élete legyen, és segíthesse a környezetét, katalizálja embertársait az önismeretre.

Számtalan gyógyító módszer, technika létezik már a világon, és én azt látom, hogy mindegyik egy útvonal, de a végpont előtt mindegyiknél a szeretet van. Az hozza el az áttörést, amikor megbocsájtasz magadnak és másoknak, amikor adsz magadnak levegőt, és úgy kelsz fel következő nap, hogy új embert kapott általad az emberiség. Jó hogy vagytok, nagy öröm számomra! Őszintén mondom nektek, hogy hálás vagyok azért, hogy felnőhettem mialatt itt növekedett a közösség, elérhettem az egyik legnagyobb célomat az életben, és felelősségteljesen tükörbe nézhettem… és elmondhattam, hogy igen. Erre születtél. Minden nap megteszem a tőlem telhetőt azért, hogy egy olyan világot teremtsünk együtt, amelyben élni szeretnénk, és amelyben szeretnénk, hogy felnőjenek a gyermekeink. Azon dolgozom most, hogy életbe emeljem a Napi Elemózsia Egyesületet, de ez a jövő zenéje.
Egy biztos, hogy újra lesznek izgalmas cikkek, szakértő cikkírók, az élet minden területére kiterjedő rovatok, tudattágító rendezvények, finom koncertek, nagy ölelésekkel teli piknikek, és egyéb események, amiket hoz majd az élet, és amiket majd lehozok a kollektív tudatalattiból megvalósítandó ötletként. Az idén nyáron még két pikniket tervezek, július 31-én a Margitszigeten, ITT minden információt megtalálhattok napokon belül. Az idei utolsó szabadtéri meditációs piknik pedig augusztusban lesz esedékes.

IMG 8573

Szeretném ha tudná mindenki, hogy nagyon köszönöm a bizalmat Nektek! Az együtt töltött éveket, a rengeteg jó embert akit megismertem, az elképesztő csapatot, és a bámulatos 20-as éveket, amiket úgy döntöttem veletek töltök. Emelem poharam az elkövetkezendő évtizedekre, a rengeteg ötletre, ötletelésre, megvalósult projektekre, beszélgetésekre, ismeretségekre, közösségekre amiket létrehozunk majd az évek során. Tudom, hogy így lesz, teljes bizonyossággal állítom, mert ezt tapasztaltam az utóbbi 6 évben. A közösség csodákra képes. Olyan mélyen gyökerező együtt-érzés van mindannyiunkban, amit már a kvantumfizika évek óta bizonyít, hiszen mind-egy! A változások korát éljük.

Remélem készen álltok a sok történésre, ami következik majd, és köszönöm az évek során kitartó bizalmat, és végtelen türelmet amit adtatok. És természetesen az új közösségi tagoknak azt, hogy itt vagytok, hogy olvastok, hogy kapcsolódtok.
Együtt vagyunk ebben a változásban. Szeretet vagyunk.

Napfényesség és áldás járja utatok!
Iratkozzatok fel a hírlevélre és egyenesen a postaládátokba küldjük a legfrissebb információkat az új megmozdulásokról, helyzetekről :)

Friss információk a programjainkról, újdonságokról egyenesen a postafiókodba.



Ne felejtsétek, hogy lejjebb görgetve megtaláljátok nagy felbontásban a visszatérésrő készült fotóalbumot :)
Nagy tisztelettel,
Sepsi Olivér
alapító

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó videók

Napfényesség és Áldás | Napi Elemózsia © 2017