Menu
Csatlakozz Te is Facebook közösségünkhöz!

Szeretlek?

Szeretlek?

- "Szeretlek" – mondja a kisfiú a kislánynak. - "Úgy, mint a felnőttek?" - "Nem, én igaziból."

Elgondolkodtató – először aranyos, aztán tragikus. Pedig a felnőttek sem akarnak hazudni, szegények...

„Vagy sikerül szeretni, vagy nem. Gondolkodni ezen pedig nincs idő, és nem is illik." Általában ez a hozzáállás, az eredmény pedig globálisan gáz. Úgy értem, el lehet képzelni ennél szeretetteljesebb, lelkileg biztonságosabb bolygót... nem?

Ha szeretnének, soha többé nem feszülnék szét attól, hogy tökéletesnek tűnjek.

Ha szeretnének, szélsebesen abbahagynám a muszájokat és meg merném keresni a saját álmaimat.

Ha szeretnél, rögtön megérezném a szabadság ízét és mégis te lennél nekem a lényeg.

Szeretnél, én meg elmondanám az elhallgatott szavakat és nem félteném az Igazi Történetemet.

Szeretlek, szóval jössz majd, mikor tudsz, adsz majd, ha van miből.

Szeretsz, úgyhogy soha nem szűnsz meg többnek látni engem, mint ami vagyok.

Ha szeretni tudok, akkor tudom akarni is a szeretetet, és érteni is képes vagyok a szeretetet. Nem várok rá, nem tárom szét a kezem, ha már nem jön; nem hiszem azt, hogy csak ajándékba lehet kapni.

...mi minden lenne még, lehetne még, ha...?

A szeretet pont azt adja, amire szükség van. És nem mondja soha, hogy „szerintem". Aki a „maga módján" szeret, az nem szeret. A szeretet nem megfoghatatlan, nem leírhatatlan.

Abból ered, amit Nagy Rendnek hívnak. Előbb-utóbb megtanuljuk.

Akkor majd igaziból szeretnek a felnőttek is. Nincs ez messze.

Addig is közelítünk. És direkt.

 

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó videók

Napfényesség és Áldás | Napi Elemózsia © 2017