Menu
Csatlakozz Te is Facebook közösségünkhöz!

A beszédes lélektérkép

A beszédes lélektérkép

Üzenetem van. Először is örülök, hogy nem hagytuk magunkat lebeszélni arról, hogy valami történőben van. Érdemes körülnézni alaposan, és nyugtázni: elkezdődött. Korábban elkezdődött már a változás, jóval korábban; de most már felgyorsult, és nyüzsögnek a bizonyítékai. A felemelkedés viszont nem kötelező. Szabad maradni.

Valami történik, és aki kér belőle: kap. Aki hozzáad, annak visszajár. A változás, amiről mindenki beszél, nem más, mint egy hosszú távú, ám időnként kicsúcsosodó univerzális hátszél. Ez a hátszél akkora erővel bír, hogy kár lemondani róla. De bárki megteheti, hogy figyelmen kívül hagyja.

A szeretet és az értelem azt mondja: tudom, hogy változás van, és én is örömmel odateszem magam. Mert ez így nem mehet tovább.

Tegyük fel a kérdést: pontosan mi az, ami meggyőzne Téged arról, hogy más szelek fújnak? És hogy Rád is szükség van, hogy Te is eszerint a „más” szerint élj? Mert az pont Neked lesz jó, mindennek tetejébe. Amióta világ a világ, az ellenerő az erőnek a jelenlétét is tagadja. Hasztalan tehát a győzködés, pocsékba megy a tagadás-bizonyítgatás ellentétpárosa. Keressünk valami közöset inkább.

Új idők vannak, nézz körül, hogy miért. Ez az üzenet nem érkezhetett volna jobbkor. S hogy Te mit kezdesz vele, az tökéletesen szabad akaratodra van bízva. Legjobb, ha nem hiszel el semmit, nem mész bele vitákba – csak figyelsz. És keresed a felsőbb összefüggéseket. Lásd meg a változást – minél jelentősebbet, annál jobb –, hogy ezáltal hozd létre a változást a magad számára. Mert így tudsz Te magad lenni a Változás.

Így értettem, hogy aki kér, az kap. És aki beletesz, annak visszajár.

Alapeset, hogy ennek, ami most van: véget kell érnie valamikor. A széthúzásnak, a lehúzásnak, a hitetlenségnek, az értelmetlen ijesztgetésnek, mindenhonnan ömlő reménytelenségnek, a gyökértelen ítélkezésnek. Fel kell hagyni a hibáztatással és leértékeléssel, mert az tart lent bennünket.

Van kiút, és mindenki számára elérhető. Csak figyelni kell.

Tudom, hogy azt kérditek: hogyan. De hogyan?! Ugyan mit tehetünk?

Most még nem a „hogyan”, hanem a „miért” számít. Vándor addig nem indulhat a „hogyan”-ért, nem tudhatja, mi módon menjen, amíg nem látja meg, hogy „miért” megy. Hogy mi értelme van.

Csak magunkban találhatjuk meg a változtatás eszközeit. Ezt már sokszor hallottuk, mégis nagy a tanácstalanság, mert nem tudjuk, pontosan mi is a feladat. Nem értjük. Az emberi értelem méltatlanul és megfontolatlanul háttérbe szorult és legjobb esetben is ésszerűséggé fokozódott le. Pedig az értelem egy kincs, egy ajándék az ember számára, csak jól kell tudni használni, tudni kell, mire való. Miért van. Az összefüggések meglátására.

Az értelem érzelem nélkül „hűvös ész” marad csupán, melynek oltárán a tudomány kihűlt fele feláldozta az ember méltóságát és elsődleges kincsét – az ember és az élet értelmét.

Értelem nélkül az érzelem viszont olyan ingoványos talaj, melynek mocsarába az ezotéria és a spiritualitás túlhevült szenvedélye és gőzös vakhite képes süllyeszteni.

Olyan régi és olyan ismert az értelem és érzelem kettősének ereje, hogy használat hiányában belepte már a por, és egészen megfeledkeztünk kulcsfontosságáról.

Minden, amitől az ember ember: az az értelem és az érzelem együttes és önkéntes felemelése.

Az értelem és érzelem egymásba olvadása és egysége. Ez minden.

Kezdjük el megérteni az érzelmeinket, ismerjük meg őket sorra, és emeljük fel őket a tudatunkba, koronázzuk meg az ember fejét a szívéből jövő érzésekkel.

Az érzelmek éltetnek minket, attól élet az élet, hogy érzünk, de mindez fabatkát sem ér anélkül, hogy megértenénk őket.Az élet értelme az ember értelme, ami arra adatott, hogy érzelmeinket kiegészítsük vele, hogy így tegyük vissza őket az egységbe, de már a magunk egyediségén keresztül. Saját érzelmeink megértésén át vezet az út a világ és a többi ember megértéséhez.

Minden érzésnek van egy „miért”-je, jön valahonnan és tart valahová. Ez adja az ember útját. Ha nem tudjuk, honnan jön és hová akar minket vinni, akkor behódoltunk az érzelemvilágunknak, és homályos tudattal álltunk be a Hold módjára csökkenő-növekvő érzések egyeduralma alá. Az érzéseket meg kell érteni, hogy megszerethessük őket, hogy magunkba fogadhassuk őket örökre!

A tudatosodás egyet jelent az érzelmek tudatosításával, azzal, hogy felhozzuk őket a tudatba, és megértjük lényegüket. Minél többet veszünk észre és minél többet értünk meg belőlük, annál inkább növekszik megértésünk, belátásunk, rálátásunk magunkra és az élet egészére.

Kell egy olyan gondolkodásmód, egy olyan nézőpont, ami által önmagunk is boldogulunk saját belvilágunkkal. Igen: képesek vagyunk magunkat meggyógyítani, azáltal, hogy megértjük saját magunk működését!

Ki más tudna engem igazán megérteni, igazán meggyógyítani és felemelni, mint én saját magamat? Hát nem én élek magammal 60-80-100 évig, szünet nélkül, napi 24 órában? Az én lelkem az én lelkem, csodamód pont úgy alkotta meg a természet, hogy csak én tudjam magamnak kibogozni; ahogyan saját, teljesen egyedi színezetű problémáim is pont úgy állnak össze, hogy csak én tudjam megoldani őket, és pont olyan nehezek, hogy igenis megoldhatóak legyenek általam. Természetesen vannak kiváló szakemberek erre, de a változások szele nem kis részben azt hozza, hogy sokkal önállóbbá válhatunk saját belső összetételünk és mozgatórugóink átlátásában és irányításában.

Az érzései megértését és összefüggésbe való rendezését mindezidáig elhanyagolta az ember, talán odafigyelés hiányában, talán információ és mód hiányában.

Bármilyen univerzális rendszerrel is találkozunk, az pont arra való, hogy a változással terhes időkben az ember támaszt találjon benne. Egy nézőpont-támaszt, ami nem ígérget, nem kecsegtet, nem tart függésben senkitől, és elvezet oda, hogy saját hajamnál fogva húzzam ki magam a mocsárból, majd pont ugyanígy fel is emelkedhessek egy olyan életútra, amit valamikor megálmodtam magamnak.

Az univerzális rendszerek a megértésen alapulnak. A megértés az egyetlen, amit senki más nem végezhet el helyetted, és teljesen biztonságos, mert kizárólag azt értheted meg magadból, amire már lélekben fel vagy készülve. „Saját testsúlyú edzés”, mert nem terhel túl. Erre csak a Megértés Útja képes. Magad megértésének az útja.

Megérteni magadat csak fokozatosan, lépésről lépésre tudod. Erről szól az úgynevezett tudatosodás.

Az ember csodálatos tudata végtelenül sokat be tud fogni, be tud látni világunkból és saját magából is. Az ember belső világa ezerszínű és határtalan mélységeket rejt.

Lassan feltárulnak ezek a mélységek, és megfoghatóvá válik mindaz, amiből az ember áll. Mindenki saját magának tapasztalhatja és értheti meg az összefüggéseket saját belvilága és az őt körülvevő világ között. A kulcs a lelkünkben van, az érzelmekben és az értelemben. Figyeld az érzelmeid széles skáláját, és kezdd el megérteni, hogyan függnek össze.

A változásra és a hátszélre nem felkapaszkodni kell, hanem elfogadni kell, és átengedni magadon – ezáltal lesz a Tiéd. Hogyan? Csak egy döntés kell hozzá, szabad akaratod van eldönteni, hogy a változás nyilvánvaló tényéhez hogyan viszonyulsz. Az, aki már elindult az úton, oda is ér.

Ehhez kaptunk megfelelő útmutatást is. Az ilyen útmutatás úgy ismerhető fel, hogy olyan formában szól hozzánk, ami kidomborítja a bennünk lévő közös eredetet és a megértést – és ebben bármikor megkapaszkodhatunk. Együtt elindulni egy belső úton, valami otthonosan közös sorvezetővel: ez lehet egy tömeges átlényegülés kezdete.

Az üzenet beérkezett, Önnek…1db…új levele van. Mindenkinek.

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó videók

Napfényesség és Áldás | Napi Elemózsia © 2017