Menu
Csatlakozz Te is Facebook közösségünkhöz!

El Camino – A csoda véget ér Santiagóban, vagy elkezdődik?

El Camino – A csoda véget ér Santiagóban, vagy elkezdődik?

Pontosan ma – ahogy írom ezeket a sorokat – egy hónapja, hogy a gépem itthoni földön landolt Barcelonából indulva. Barcelonába Santiagóból érkeztem előző nap, szintén a levegőégen át. Santiagóba pedig Saint Jeanból érkeztem, gyalog, másfél hónap alatt. A két véglet, amit megéltem, és ami Buborékot képzett körém a megérkezésem utáni hetekre... Még benne vagyok...

Egy zarándok gondolatai a Buborékból...

800 km. Soknak tűnik. Félelmetesen soknak. De csak annyira félelmetesnek, mint bármelyik dolgunk az életünk során, amelyre kívülről tekintünk, még sohasem tapasztaltuk, és elképzelni sem tudjuk, hogyan fogjuk tudni megoldani, megélni – mert a korábbi élettapasztalatainkból indulunk ki.

Engem hívott az Út. Nem sokat gondolkoztam azon, hogyan fogom teljesíteni. Közvetlenül előtte sűrű volt körülöttem az élet – tréningeket tartottam, előadtam, közösségi programokat szerveztem. Gondoskodtak róla, hogy menni tudjak... Ezt érezni fogod te is, ha egyszer elindulsz... Persze Úton vagyunk. Most is. Te is, én is. El Camino abban segít, hogy erre rájöjjünk... Ott tömörítve kapod meg a szimbolikáját saját életednek. Az történik veled, aminek történnie kell, semmi nem lesz véletlen, minden eseménynek, találkozásnak, gondolatnak és érzésnek szerepe és feladata van az életedben...

foto cikk_camino5 (1)

Sokan kérdezték, hogy mi értelme ilyen messzire elmenni? Itthon is vannak túra utak, egy hátizsákot a vállamra véve ugyanazt az élményt átélhetem. Miért megyek ilyen távol ahhoz, hogy a bennem lévő kérdésekre megleljem a válaszaimat? ... Most, miután vannak tapasztalataim az Útról, már tudom, hogy ezekhez az élményekhez el kellett mennem – ilyen messzire. Mert bár a válaszok bennünk vannak, néha hosszú utat kell bejárnunk ahhoz, hogy rájuk leljünk...

„Az Út számít, nem a cél." Ezt sokszor hallottam. „Az Utat élvezd, míg a célodhoz érsz." Ezt is. De ezek üres szavak mindaddig, amíg valódi tapasztalás nem társul mellé. Ezért benned, aki most olvasod a soraim, kelthetnek ezek a szavak érzéseket, segíthetnek számodra néhány dologban – de valódi áttörést akkor érsz majd el, ha te is megtapasztalod... Ahogy legkedvesebb barátom és Tanítóm mondta: „A Camino-t a megfelelő időben receptre kellene felírni mindenkinek!" Ezért arra bátorítalak: ha érzed, hogy hív az Út, nyisd meg magad a megvalósulás irányában... és indulj Útnak, Zarándok...!

A legnehezebb és egyben legfelemelőbb érzés volt megérkezni Santiagóba. Felemelő volt, mert az addig eltelt másfél hónapban engem foglalkoztató számtalan kérdés mindegyikére magamban éreztem a válaszaimat. Könnyű, szabad, csodálatos érzés volt. Persze borús volt az ég, és esett is – ahogy addig annyiszor. De legbelül a fényt éreztem, a csodát. Ugyanakkor a legnehezebb is volt – tudtam, hogy zarándoklatom véget ért, és visszatérve fog kiderülni, tovább tudom-e vinni az életembe is a Camino szellemiségét... Hogy amiért jöttem, azt magammal tudom-e vinni – vagy csak megmutatta nekem magát, és elillan valahol Santiago és Budapest között a visszaúton...

foto cikk_camino6

Ha visszatekintek, talán a kegyelem szó adja vissza leginkább az engem ért – és meghatározó – megtapasztalásokat. Elmesélek egyet... Rögtön a nulladik napon kezdődött, amikor azzal szembesültem, hogy a másnapi 27 km-t nem tudom kettébontani a köztes szállás telítettsége miatt, és hogy az időjárás sem lesz kegyes hozzám, hogy a rám váró 1650 m szintkülönbséget viszonylag normális körülmények között tehessem meg: esőt, erős szelet, ködöt ígértek... Mit szépítsem? Féltem. Előttem állt a születés szakasza – El Camino-n a Pireneusokon való átkelés a születést szimbolizálja – és én féltem... Előttem állt valami, amit soha addig meg nem tettem, még töredékében sem. Más a Pilisben megtenni huszon egy-két kilométert, és más a Pireneusokban – gondoltam. És egyébként tényleg más – de sem nem rosszabb, sem nem ijesztőbb. Csak más.

De ezt a nulladik napon nem tudtam, úgyhogy féltem. És az előző mondatomban tökéletes módon benne van a megoldás... „Nem tudtam", ezért „féltem". Ugyanis amint másnap nekiindultam – hiszen mit tehet az ember, elindul, ezért jött – lassan-lassan belekerültem a jelenbe... Magyarul, amint haladtam, fokozatosan rájöttem, hogy az égadta világon semmitől sincs okom félni: OTT VAGYOK. Lehetőségem van reagálni a történésekre, megoldani a helyzeteket. Mindig van egy jel, ami továbbvisz, egy sárga nyíl, ami mutatja, merre haladjak tovább. Hiába volt köd – egy jelet mindig láttam. A többit nem, a hegyeket nem, a jövőt nem..., de egy jelet mindig. A következőt...

foto cikk_camino1

A köd azt szimbolizálta számomra, hogy nem láthatom mindig a jövőt. Hogy mi lesz? Mi fog történni? Nem tudhatom. Lehetnek, és vannak is terveim, céljaim, de hogy mi alakul belőle, azt biztosra nem tudhatom. A ködben való átkelés megmutatta, hogy érdemes elengednem a bizonytalanságból eredő félelmeimet. Mert mindig van jel. Mindig van segítség. És a jelenben létezve ezeket megláthatom – amik továbbsegítenek az Úton... Itt öltött testet az elmélet, amit a könyvekben olvasni: menj szembe a félelmeiddel, és rájössz, hogy ahol félelmetes valóságot sejtesz, NINCS SEMMI A FÉLELMEIDBŐL. Te leszel ott. A jelenben...

Az egyik legnagyobb kihívás, hogy hazaérve a mindennapi élet gyakorlatába is tartósan beillesszük ezeket a felismeréseket. Kezdetben minden idegen – a zajok, a nyüzsgés, a struktúrák. Buborékban vagyunk... A Camino egyik csodája az egyszerűség, az a tisztaság, ahogy a dolgokat megéli az ember. Ezt megvalósítani a hétköznapi életben szép feladat, és nem lehetetlen. Talán a nyitottság megtartásával lehet leginkább elkezdeni. A Caminon könnyű kapcsolódni: mindannyian Zarándokok vagyunk, azonos céllal, azonos körülmények között: az Úton. Emberként, emberből kapcsolódunk, maszkok és máz nélkül. Itthon is meg lehet csinálni, még ha kezdetben furcsán is néznek az emberek. :) De mindannyian emberek vagyunk, és vágyunk a szeretetteli kapcsolódásra. Ezt a Caminon csodálatos erőkkel meg lehet tapasztalni, és aztán itthon is lehetséges folytatni, vagy új lendületet adni neki. ... A Camino maga az Út. És az Út maga az Élet. Jó utat, Zarándok!

foto cikk_camino2foto cikk_camino3foto cikk_camino7foto cikk_camino8foto cikk_camino9foto cikk_camino10foto cikk_camino11

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó videók

Napfényesség és Áldás | Napi Elemózsia © 2017