Menu
Csatlakozz Te is Facebook közösségünkhöz!

A csúf igazság a quinoáról

A csúf igazság a quinoáról

Fotó: alterecofoods.com

Az erkölcsi fogyasztóknak körültekintőnek kell lenniük, mivel a bolíviaiak többé nem engedhetik meg maguknak az alapvető élelmiszerüket a quinoa-t, a nyugat növekvő árai miatt. Az egészségükre odafigyelő, jószándék és erkölcseik által vezérelt fogyasztók akaratlanul szegénységet okoztak a dél-amerikai országban.

Nem sokkal ezelőtt a quinoa még csak egy jelentéktelen perui gabonának számított, amihez csak bioboltokban lehetett hozzájutni. Küszködtünk a kiejtésével, míg a bioételek hívei új ételként kezdték ünnepelni, a rizs és a kuszkusz mellett. A diatetikusok jóváhagyólag bólogattak, mivel a termék passzolt a kormány egészséges étkezéssel kapcsolatos elképzelésével, miszerint “alapozd az étkezésed a keményítőtartalmú ételekre!”

Az ínyencek a kissé kesernyés ízéért szeretik, míg a vegánok a hús helyett választották táplálékul.

A szokatlan gabonafajták közül a quinoa a magas proteintartalma miatt (14-18%) tartalmazza azokat az enzimeket, amelyek nélkülözhetetlenek, és az aminosavakat, amelyek az egészséghez szükségesek. Ezek elegendő érvek tehát azoknak a vegetáriánusoknak, akik nem szívesen szednek a táplálék-kiegészítőket.

Az értékesítés megugrott. A quinoa lett -a marketing szlogen szerint- az Andok „csodamagja”, az legegészségesebb és a leghelyesebb húspótló anyag, különösen a húst ellenzők szemében, akik szerint „Nem kell állatokat ölni, hisz ez csak egy termény, amely nem érez fájdalmat!”, így ez a leghelyesebb étek, amely mellett a vegánok dönthetnek. Következésképp az ára is megemelkedett -2006 óta megháromszorozódott-, illetve több finomított verzióval bővült a paletta –fekete, piros és premium típusokkal-, amely természetesen megköveteli a magasabb árat.

Viszont van még egy szomorú tény, amivel szembe kell nézni mindenkinek, akinek zsákszámra áll a quinoa az éléskamrájában. Azok az európai országok, akiknél nagy a kereslet e gabonafajta iránt, feltolták az árakat egészen addig a szintig, hogy a Peruban és Boliviában élő szegényebb emberek, -akiknek ez az élelmiszer alapvető tápláléknak számított- már nem engedhetik meg maguknak, hogy továbbra is fogyasszák. Számukra az importált –gyenge minőségű- étel olcsóbbnak bizonyult. Ez odáig fajult, hogy például Limában a quinoa jelenleg drágább mint a csirke. A városon kívüli területek a tengerentúli kereslet és nyomás hatására arra kényszerültek, hogy az egykoron különböző gabonaféléket termő földterületeken quinoa monokultúrákat alakítsanak ki.

Valójában a quinoa-kereskedelem csak egy újabb aggasztó példa a káros észak-déli cserekereskedelemre, amellyel egy, a jószándék és erkölcsök által vezérelt fogyasztói csoport akaratlanul szegénységbe taszította a termelő országot.

Ez egy figyelmeztető jel kezd lenni, hogy egy erősen „felkapott” élelmiszer exportja mennyire károsíthatja a termelő ország élelmiszer-biztonságát. Amíg mi az egész éves látszólag kielégíthetetlennek tűnő igényeinket tápláltuk e luxusélelmiszer iránt, Peru például áruhiányt teremtett a világpiacon spágából. Mi lett a következménye? Peru fő spárga termelő területén, az aszályos Ica régióban ez a vízigényes növény teljesen „elhasználta” az ott élő emberek rendelkezésre álló vízkészletét. Nem hivatalos szervezetek arról számolnak be, hogy a munkások lehetetlen körülmények között kénytelenek dolgozni, munkájukért annyi pénzt sem kapnak, hogy a családjukat fenntartsák, ezalatt az exportőrök és a külföldi szupermarketek lefölözik a profitot. Így kerül tehát minden köteg spárga a boltok polcaira.

Szója, a vegán lobby által egyik leginkább kedvelt élelmiszer. Alternatívaként szolgál a tejtermékek fogyasztása helyett. Szintén problémás importnak számít, főképp azért, mert környezetpusztuláshoz vezet. Zavarbaejtő lehet azok számára, akik úgy próbálják ábrázolni, mint egy előrehaladó, fejlődő alternatíva a bolygó-pusztító hússal szemben, de a szója előállítása az egyik legfőbb oka az erdőirtásnak Dél-Amerikában -a szarvasmarha-tenyésztés mellett-, ahol hatalmas kiterjedésű erdőségeket pusztítottak el, és legelőket tüntettek el a szója-ültetvények létrehozása céljából.

Három évvel ezelőtt úttörőnek számító, Európa legnagyobb helyi étel fogyasztó projektjének, a Fife Diéta keretén belül kísérletet tettek quinoa vetésére, amely kudarcba fulladt, és azóta sem ismételték meg. Viszont legalább egyvalamire tökéletesen megfelelt a kísérlet: ráeszméltek, hogy a saját élelmiszer biztonságukat kell megerősíteni, és visszaszorítani a import termékek iránt táplált bizalmukat. Azt kellene először is fogyasztanunk, amit itt és most képesek vagyunk megtermelni magunknak.

E tekintetben a mindenevőknek kicsit könnyebb. Például a britek kiemelkedőek hús- és tejtermék előállításban. Ha azonban elkezdenénk kutakodni a vegetáriánusok vagy épp a vegánok bevásárló kosarában, nagyon gyorsan felismernénk, hogy azok a termékek igen hosszú utat tettek meg a szupermarketig. A tofutól kezdve a listát a tamari-ig, a szentjánoskenyértől a csicseriborsóig, mind olyan élemiszerek, amelyek a világ távoli pontjairól érkeznek.

Vannak ígéretes kezdeményezések: egyik ilyen vállalkozó szellemű cég a Norfolk, belekezdett egy angliai termesztésű, úgy nevezett fava-bab árusításába (falafel készítéséhez szükséges bab-fajta), amely fehérjedús, így egyfajta húsként szolgál.

Viszont amikor egy bolíviai munkásember saját maga termesztett gabonája túl drága lesz, mert a termék hirtelen rivaldafénybe kerül egy idegen ország jómódú polgárai számára, akik a saját egészségüket, és az állatok védelmét tartják szem előtt, az meglehetősen irónikus.

Az élelmiszerbiztonság lencséjén keresztül nézve a dolgok állását, azt hiszem a jelenlegi lelkesedésünk a quinoa iránt erősen csökkenni látszik.

forrás: theguardian

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó videók

Napfényesség és Áldás | Napi Elemózsia © 2017