Menu
Csatlakozz Te is Facebook közösségünkhöz!

A változások kora (+film)

A változások kora (+film)

Fotó: stickysen

Sok írás születik manapság, a mi csapatunk is többször megírta azt, hogy a változások korát éljük. Egy olyan szakaszában élünk most az emberiségnek, amikor paradigmát váltunk, és mint minden nagy paradigmaváltáskor, most is válságok sorait éljük meg. De miért is? Ha az új, értékközpontú világnézetet vesszük alapul, akkor nagyon jól tudjuk, hogy ami lelki és szellemi szinten folyik az emberekben, az kivetül a világba, és manifesztálódik. Ezért van akkora hatalma a médiának, mert ez alakítja ki azt a komfort zónát, amiben jól érezzük Magunkat, mert elfogadott. Elfogadják a többiek a gondolkodásmódomat, mégis azt mutatják a tapasztalataim, hogy évekkel ezelőtt egyszerűen hülyének tituláltak, mert én nem mentem a csordával.


A változások kora Mindig volt bennem egy mélyről jövő lázadás, ami mára már kristálytisztán látszik számomra, hogy ez az életenergia lázadása volt. Sosem bírtam elfogadni azt, hogy én egy halom hús és vér vagyok, aki leél egy életet ezen a zárt osztályon, amit Földnek hívunk és semmi értelme nem volt az egésznek. Mindig is kerestem az értelmét annak, hogy ki vagyok, és mi az én feladatom. Sokáig nem találtam magam, mivel a külvilágban kerestem, kutattam, de egyre mélyebbre kerültem, és aztán végre találkoztam újra Önmagammal. Leültem a nagy sötétben, hogy akkor most minek vagyok én itt, és akkor hirtelen megmutatta magát a Valódi Énem. Varázslatos érzés volt. Olyan új dimenziókat nyitott meg előttem, ahol eddig még nem járhattam. Az intuíciók és Önmagam lényében fürdőztem. Sokáig én azt hittem, hogy én nem is tudok gondolkodni, mert néztem a környezetemben az embereket, a villamoson, a buszon, a metrón és folyton csak azt láttam, hogy folyamatosan jár az emberek agya. Na de min gondolkodnak? - kérdeztem mindig magamban. Sokat filóztam, és később rá is jöttem, hát persze GOND-olkodtam. Nem hiába ilyen ez a szó. Ha gondolkodok, akkor a gondokon pörög az elmém, de amikor jönnek a tervek, sugallatok, akkor egy olyan csatornává válok, aki fentről hozza le az információt. Hogy honnan, azt senki sem tudja biztosan, mindenesetre létezik a kollektív tudatalatti. Arról már meggyőződtem elég sokszor (amit kitalálsz, azt más ember is kitalálja a Föld másik felén!). Tehát amikor totálisan jelen vagy, akkor egy olyan átalakító szerkezetté válsz, ami veszi a jelet fentről, és közvetíti. Valaki fest, valaki szobrászkodik, valaki ír, valaki beszél, vagyis kreatív folyamatok útján fejezi ki őket. Később rájöttem, hogy én sosem gondolkodtam, viszont, amikor megpróbáltam, akkor mindig gondot teremtettem, mert az elmémet használtam saját magam helyett. Az elmém tökéletesen végzi a számításokat, analizál, tervez lépésről-lépésre. De a kreatív folyamatok nélkül mit sem ér!

13 évesen elvégeztem a Silva-féle agykontroll tanfolyamot, de akkor nem igazán fogtam fel annak mélységeit. Persze megtanultam, de a komfort zónám az iskola volt, és a haverok, akik nem evvel foglalkoztak. Buli, sport, lányok..szokásos „fiús” dolgokkal. De aztán eljött az a pont, amikor leültem, és újra találkoztam Önmagammal, és beláttam, hogy én ezt nem szeretném. Én olyan szeretnék lenni, amilyen én vagyok, hogy ki tudjam fejezni a világba azt, ami belőlem fakad. Mondanom sem kell, folyton akadályokba ütköztem, de evvel sem volt semmi baj.

Mára már felnőtt fejjel (és sok idővel, türelemmel) átlátom a kutatási területeket, amikre fókuszáltam az utóbbi évek során. Összeállt a kirakós, mert holisztikusan nézem az egészet. Van egy ilyen angol mondás, hogy „Think global, act local!” vagyis „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” és én ezt a módszert alkalmazom. Ezért is írom le az én meglátásaimat, mert azok valójában nem is az enyéim, hanem a Mieink, ez tökéletesen látható a közösségben is. Hasonszőrűek vagyunk, hasonló gondolkodásúak. Kulturális kreatívok, akik eddig azt hitték, egyedül vannak a világban, de kiderült, hogy ez nem igaz! Olyannyira nem, hogy már több mint 11 ezer ember van a közösségben (a világban pedig mára fél milliárdra tehető) , és egyre jobban közelítünk egymáshoz.

A változások kora

Meleg szívvel ajánlom Nektek ezt a szenzációs filmet affajta visszaigazolásképp, hogy egyre több embernek áll össze a puzzle kirakós. Együtt kell cselekednünk, közösen. Közösen kell létrehoznunk azt a világot, amiben élni szeretnénk. Hétről-hétre egyre csodásabb hírek és felfedezések látnak napvilágot. Olyan kutatási eredmények, amik azt igazolják, hogy együtt vagyunk. Minden mindennel összefügg, és nem különálló egyének vagyunk, hanem olyan sejtek egy nagy univerzumban, amik összefogással megteremthetik azt a környezetet, és azt a társadalmat, ami megállja a helyét majd a természet rendje szerint is. Összetartozásunk és valódi természetünk egyre jobban bontakozik ki, egyre több ember ébred fel Csipkerózsika álmából, és látja meg azt, hogy mi vagyunk a teremtők. Mi teremtjük újra meg újra ezt a világot, amiben élünk. És nem igaz az, hogy csak rossz történik ebben a világban, annyira jól látszik a médiából, hogy jó úton haladunk!! :)

Tudatunkra ébredünk egyre jobban, és felelősséget vállalunk egymás iránt, Magunk iránt, a bolygó iránt minden egyes döntésünkkel. Szeretem én ezt a kort, nagyon szeretek benne élni, mert olyan technológiai ugrásokat élhettem meg, ami elképzelhetetlennek látszott egy évszázada. Mégis benne élünk, és nem csak a technológia változik, hanem a társadalmunk is, a szociális életünk, és az emberi természet is. Hálás vagyok az univerzumnak, a nagy ős szellemnek, hogy ennyi jó embert küldött le, hogy jelen legyen a változáskor. Én úgy érzem, hogy jelenlétünkkel katalizáljuk azt a folyamatot, ami a Földünk jövőjét szolgálja. Az emberiség jövőjét és összetartozását. Ha a Holdról nézem a Földet képzeletben, akkor egyből kiderül, hogy egy hajóban evezünk. Egy nagy gigantikus hajóban, az univerzum végtelen óceánjában, egy olyan intelligens mezőn, ami táplál. Táplál, hogyha hagyjuk. Éltet, hogyha hagyjuk. Ez pedig a szeretet frekvenciája, az Új emberi géntérkép című írásomban olvashattok róla bővebben.
Mindenki tudja, sőt érzi a zsigereiben, hogy mi a dolga. Hát tegyük azt. Legyünk Önmagunk, ne keressük, mert jelen van. Csak csendesítsük el a folyton zakatoló elménket, és megláthatjuk. Annyi a dolgunk, hogy azt tegyük, ami szerintünk igaz, és hasznos, hogy betöltsük a szerepünket a lét örök körforgásában.

”A boldogság egy olyan pillangó, amelyet ha kergetünk, soha nem kaphatunk el. De ha leülünk csendben, leereszkedik ránk.”Nathaniel Hawthorne

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó videók

Napfényesség és Áldás | Napi Elemózsia © 2017