Menu
Csatlakozz Te is Facebook közösségünkhöz!

Civil Régészeti Alap

Civil Régészeti Alap

2012-ben indultunk el, mégpedig az egyik legnehezebb úton, afféle mozgalomként. Az akkor Budapesten bemutatott, kazahsztáni leletanyagokra épülő Emberek Aranyban kiállítás végett született meg maga az ötlet.


Az első felütést egy régi, jó kapcsolat adta, mégpedig a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum igazgatóhelyettesével, Perémi Ágotával. Tőle kaptunk a kiállításhoz hazai leleteket, amik a kiállítás tematikájának végpontjához, a türk idők rekonstruált leleteihez adtak időbeli párhuzamot, a hazai avar-kori leletanyagból. Így született meg az az ötlet, hogy a kiállításon engedélyezzük a fotózást, de fotójegy ellenében, amelyek összegét teljes egészében egy 2010-ben megrekedt ásatási folyamat újjáélesztésére adjuk át a múzeumnak. Így is lett, és az összegyűlt pénzügyi források arra elégségesek lettek (374.000 Ft), hogy a múzeum fel tudja ebből mutatni a pályázati önrészt, és így be tudták adni azt a pályázatot, amivel megvalósult az álom, és egy sikeres tervásatást hozott ebből a 2013-as év. A Balatonudvari-Fövenyes lelőhely ebben az évben közel 200-as feltárt sírszámmal gyarapodott, és számos olyan leletet hozott nyilvánosságra, ami szakmailag a legjelentősebbek közé emelte ennek a lelőhelynek a kutatását.


Nap mint nap szembesültünk azzal, hogy óriási igény van a múltunk hiteles feltárására, megismerésére. Nagyon sokan érdeklődnek, ebből jópáran áldoznának is rá, csak történjen már. Elkezdtük keresni azokat az okokat, hogy miért nem működik ez a folyamat a társadalom egészében. Hosszas vizsgálódás, rengeteg részlet megismerése után összeállt a recept. Megteremtődtek annak a koncepciónak a részletei, amivel ez a gépezet újra mozgásba hozható, hatékonnyá tehető. Egy olyan civil szervezet létrehozása mellett döntöttünk, ami formája végett, lévén nem költségvetési intézmény, rugalmas tud lenni, és a merev formák helyett a gyors reagálást, az abszolút hatékonyságot irányozza be. És nem kötik azok a szabályok, amik az intézményeket még igen. Így született meg az egyesületi formátum, és így indult el a Civil Régészeti Alap létrehozása. Még a mozgalmi stádiumban adódott az a feladat, hogy egy kínálkozó lehetőséget kihasználva, magyar régészt tudjunk delegálni Kazahsztánba, a kurgánok ásatásának technikáját tanulmányozni. Itt jelezném, hogy szkíta kori kurgánok tervezett bontása legutóbb 1923-ban (Tápiószentmárton) és 1928-ban volt (Mezőkeresztes-Zöldhalompuszta, de ez itt már leletmentés volt). A közelmúltban, szintén leletmentésként volt ugyan egy, Regölyben, de a tervszerű és képzett megnyitása ezeknek még ma nem biztosított. Ennek egyik első lépése volt, hogy induljon el az a kétirányú folyamat, amely keretein belül a hazai szakemberek ezt a specifikációt is megtanulhassák, és némi pénzügyi forrás (repjegyek, biztosítás és vízum költségei) valamint kapcsolati tőke és szervezési munka segítségével az első egy hónapos misszió megtörtént 2013 nyarán. (Horváth Veronika – Arman Beisenov)

Ekkor szerveződött az Uelgi-be induló expedíció is, mely az Orosz Tudományos Akadémia doktorának, Szergej G. Botalovnak hívó szavát meghallva elindult a Cseljabinszk körzetében található lelőhelyre, lévén „magyargyanús" leleteket hozott elő a kutatás az Ural-tól keletre. Az MTA BTK Őstörténeti Munkacsoportja, és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Tanszéke által szervezett expedíció, dr. Türk Attila vezetésével részt vett az ásatáson, és a II. Eurázsiai Sztyeppék Magyarjai címet viselő konferencián. Itt az expedíció szervezéséhez már szintén közösségi finanszírozásból tudtunk hozzátenni, több mint 200.000 Ft-ot, valamint partnereinknek hála csökkenteni tudtuk az úthoz nélkülözhetetlen biztosítás összegét. Az expedíció hatalmas eredményeket ért el, és ezek az eddigi folyamatok összeadódva, több mint 30 év kihagyás után, újra kinyitották a szakmai kapcsolatok hálóját kelet és nyugat között. Elindult egy új kutatási vonal, ami alapján hamarosan teljesen újra kell gondolni azt, amit a honfoglalás koráról eddig tudni véltünk. Bővebben erről itt: http://archeologia.hu/regeszeti-kalandozasok-a-honfoglalok-elodeinek-nyomaban

Közben s.o.s. leletmentésre is sort kellett kerítsünk, az orosházi Szántó Kovács János múzeum leletmentő ásatásán, az Orosháza területén lévő Szentesi úti homokbányában. A feltárt és megmentett 125 sír antropológiai anyagának tárolásához szintén magánforrásból vásároltunk 100 tanszéki dobozt, így már védve és szakszerűen vannak letárolva. A helyi iskolások bevonásával, izgalmas múzeumpedagógiai órák keretében került leltározásra, a kis híján megsemmisült, és az utolsó pillanatban megmentett Árpád-kori leletanyag.

Türk harcos lovastemetkezése - íjjal tegezzel hangszerekkel Kazahsztánból-608

Türk harcos lovastemetkezése - íjjal, tegezzel, hangszerekkel, Kazahsztánból

Mostantól, mint jogi személyiséggel rendelkező szervezet, mint egyesület, reméljük sokkal hatékonyabbá tudjuk tenni azt a munkát, amit eddig, szinte források nélkül is meglepően jó eredményekkel tudtunk végezni. A közösségi finanszírozás erejével meg tudjuk sokszorozni azok munkájának hatékonyságát, akik eddig szinte a semmiből, de megtették, amit ez a gyönyörű hivatás megkövetel.

Ma a régészeti munka finanszírozása szinte lehetetlen. A múzeumok, akik ezt végzik, átkerültek önkormányzati finanszírozásba, onnan meg jön, amennyi jut. Nincsen már olyan, hogy „állam bácsi ad", ezt a szemléletet ma már el lehet felejteni. Kicsiny, területi múzeumoknál sokszor a régész kölcsönkér ásót és horolót, mert nincs raktáron, és ha nincs a saját, meg a szomszédé, akkor nincs mivel dolgozni. A megyei hatáskörű múzeumoknál sem sokkal jobb a helyzet, így tervásatások szinte nincsenek is, csak leletmentés, az is annyiból, amennyi van, nem annyiból, amennyi kéne. Az, hogy restaurálni is kéne, fel is kéne dolgozni és publikálni a megtalált anyagot, csak hab a tortán. És itt a versenyfutás, a profi eszközökkel felszerelt, és tőkeerős alvilági szervezkedésekkel, akik módszeresen fosztogatják – és egyben tönkreteszik – a lelőhelyeket, és csempészik ki külföldi illegális műkincspiacra a saját történelmünk tárgyi emlékeit. Sajnos ez a modern kori sírrablás óriási méreteket öltött, heti szinten ezres nagyságrendben tűnnek el így örökre értékeink.

És itt jön be a közösségi finanszírozás a képbe. Amit mi így össze tudunk szedni, azt hatékonyan és célzottan bele tudjuk forgatni ebbe a munkába, egyfajta kovászként működve, hogy a meglévő, és remek minőségű alapanyagokból kenyér – régi népi elnevezésében: élet - lehessen. Itt lehetnek egyéni adományok, céges CSR (társadalmi felelősségvállalás) összegek, szponzorpénzek, lévén itt sajtó és marketingérték keletkezik, pályázati összegek. Mindegyikük egyazon célt szolgál, ami ár/érték arányát tekintve, kevésből sokat tud teremteni. Értelem szerint sokból meg még többet.

A feladatunk ezügyben sokrétű. Egy szakmai hírügynökség üzemeltetése, hogy az információk végre ne maradjanak benn egy szakmai elefántcsont-toronyban, hanem jussanak el a nagyközönséghez. Szakfordítások hada, hogy a tőlünk keletebbre előkerülő, és minket is érintő eredményekről mindenki értesülhessen, akár szakmabeli, akár csak ezirányú érdeklődéssel bír.

Tervezünk 3 olyan ásatási felszerelést létrehozni, ami autóba építve ki tud vonulni bárhová, ha kell, és így az ország bármelyik pontján, bármelyik múzeum ásatásán tud segíteni. Ez amolyan „lelet-mentő" lesz, némi szójátékkal élve. Benne az alapvető eszközök, vegyi anyagok, csomagoló anyagok, digitalizálás segédeszközei, szivattyú, aggregátor, stb... (lévén sokszor a talajvíz már sírbontáskor feljön, és azonnal tönkreteszi az alaposnak induló munkát)

Konkrét szakmai projektként kezelünk egy saját szervezésű ásatást Balatonszemesen, ahol egy tatárjáráskor elpusztult, és azóta bolygatatlan pálos kolostor, az egykori Mindszent egyháza kerül feltárásra. Itt szakmai partnerünk a PPKE régészeti tanszéke, akik tanszéki ásatásként végzik el az idei szakaszt, és ezzel a jövő régészeinek képzésében is részt veszünk. A pálos rend szerződött partnereiként a PPKE már Klastrompusztánál is ásat, elindult az a folyamat, amit oly sokan vártak, hogy a pálos emlékeket alaposan és komoly szakmaisággal kutassa a „hivatalos" tudomány. Ennek lesz egy komoly lépése Balatonszemes is. Itt már nem is kell olyan sok hozzá, nem igényel tízmilliós nagyságrendet, mert a település polgármestere, és a szomszéd falu, Teleki egyik alapítványa melléállt, és jelentős költségelemeket vállaltak át magukra a jó ügy érdekében. Itt egy nagy lépés megtehető nagyságrendileg egy millió környékéből, ami arányaiban már jelképes összegnek mondható, beleszámolva, hogy az ásatási munkán kívül a magnetométeres vizsgálat, az összes segédtudomány bevonása, és egy kiadvány is bele van számolva.

Idén is tervezzük a Balatonudvariban lévő avar (és honfoglaláskori) temető tervásatásának folytatását, reméljük ez is sikeres lesz, mert döbbenetes értékű leletanyag várható még a maradék sírokból is. Tavaly sorban kerültek elő a griffes övveretsorok, aranyszerelékes szablya, a hitvilág emlékei (túlvilági út étel, ital és tárgyi „ellátmánya"), és emellett régészeti bizonyítéka az avarok továbbélésének Árpád megérkezéséig, ami oly rég óta vita tárgya volt.

Udvari - szegény Yorick-608

Idén is folytatódik az az 5 éves szakasz, ami Cseljabinszk térségébe vezeti a kutatókat, itt is pár millió forint összegyűjtésével a teljes idény finanszírozható, benne két keleti ásatási helyszínnel, ami klasszikusan Magyar anyagot hoz a felszínre, minden kémiai és műszeres vizsgálattal, és egy komoly publikáció hazai megjelentetésével ennek a területnek a leleteiről, hazai párhuzamairól, amire már évtizedek óta szükség lett volna. Most, arányaiban kevésből itt is megtörténhet a sok.

Az Almatyban lévő restaurátor-labor, az Ostrov Krym, akiktől az Emberek Aranyban kiállítás rekonstrukciói is származnak, olyan leletmentő és konzervációs technikákat birtokol, ami egyedülálló a világon. Krym Altynbekov professzorral való baráti kapcsolatunk lehetővé tette, hogy 2-3 magyar restaurátort kiküldjünk hozzájuk tanulni, mert szívesen megosztja ezt a speciális szaktudást magyar kollégáival. Itt is relatíve kevésből tudunk a nemzet számára rengeteget teremteni, mert így itt, nálunk lesz meg az a szakmai mag Európában, aki ezeket a technikákat tudja, a képleteket és alkalmazásukat ismeri, és mind hazai, mind külföldi leletek mentésének specialistaként vezetője lehet. Ez egy hatalmas ziccer, illene kihasználni, és ehhez sem kell olyan sok, ez sem tízmilliós nagyságrend. Amitől annyi lenne, azon már túl vagyunk, így csak az út, a vízum és a szállás/ellátás a költség, nem pörögnek euro-tízezrek, mint más esetben.

Ezekkel, meg egy kevés vis major kerettel el lehet érni, hogy elinduljon egy olyan folyamat, amivel pár év alatt behozhatjuk ezen a szakterületen a sok évtizedes lemaradást, és olyan eredményeket érjünk el, amire az egyébként magasan képzett szakembereink hivatottak lennének, a világ egyik leginkább lelet-gazdag országában. És így elérhető, hogy ezt tudja is a társadalom, kapjon meg minden információt, alaposan és hitelesen tájékoztatva legyen, mert erre is régóta van igény, és régóta nincs elégségesen kielégítve. Ezért is lesz például a balatonszemesi ásatásunk is publikus, és mindenki, aki támogatott minket, azt szívesen látjuk, hogy saját szemével győződjön meg arról, milyen is ez élőben. Ugyanez érvényes Balatonudvarira is, és még számos helyen lehet ezt elérni.

Eddigi és ezutáni munkánkat, napi szinten lehet követni a közösségi térben, a facebook-on lelni meg, Civil Régészeti Alap néven, és hamarosan egy weboldalon is bemutatkozunk. A filozófiájában is élhető, közösségi gondolatokat felvállaló MagNet-nél vezetett számlánk -16200223-10021938 -pedig várja azok támogatói segítségét, akik úgy érzik, szeretnének eredményeket, és hajlandóak részt is vállalni abból, hogy ne csak a vágyak és az óhajok, hanem a tetteké fajult, megtörtént valóság legyen múltunk emlékeinek sorsa. Mindenkit kérünk, hogy nyomtassa ki magának, vagy mentse le azt a pillanatot, amikor tevőlegesen is hozzá tud tenni hátterünkhöz, mert ez a belépője oda, ahová kevesen jutnak el – egy ásatás kellős közepére. Együtt, sokan, többet tehetünk, mint hinnék... Hát tegyük. Rajtunk már nem múlik, nekünk már mindenünk benne van. Lássuk, leszünk-e elegen. Mert ha igen, akkor nincs már mi akadály legyen, és történhet végre, aminek megtörténését oly sokan vágyták eddig is.

Tisztelettel,
Papp Atilla és Rétfalvi Teofil - a C.R.A. vezetői

 

Kapcsolódó videók

Napfényesség és Áldás | Napi Elemózsia © 2017