Menu
Csatlakozz Te is Facebook közösségünkhöz!

Feltárás

Feltárás

Az írást fölösleges erőltetni, a jelen dönt, és ez a nagyszerű, egy nyelés, egy lélegzet és megmásul a képzelet, a szándék erőre kap. Jó ideig buzdítottam embereket, írni érdemes. Több van bennünk, ezért a többletért érdemes tollat ragadni, nem másért. Ön-és világfeltárás, hogy megnyíljon, hogy kitapogassa börtöne falát, falfirkáival.

Aki mással nem törődik, csak a megélhetésével, vagy luxusigényeivel az rabszolga. Rabszolga, aki tele van keserűséggel, aggódással, dühhel, mert hitetlen, merev, okoskodó, mert belegebed, hogy valakinek látsszon, mert olcsó, irigy, felületes, mindezekért rabszolga, aki tagadja az ember sorsának méltóságát.

Van amikor az írás lapos, szárnyszegetten terül el a síkban. Nem árad a térbe, lantot nem penget, éneke nem zeng, olvasva se hallani, vértelen. Az ilyet illik összetépni, és szinte mérgesen ledobni. Azonban ez a mozdulat is érdekes, még érdekesebb az elégedetlenség, a nem megy, a csakazértis.

Vajon írhatnék-e évtizedeken keresztül, boldogan és gyötrődve, ha nem lenne hitem. Hiszen nincs semmi, amit én jobban tudnék, éreznék. Mégis, eljutok a saját hangomhoz, onnan tovább, vagy vissza a költészethez. Az írásban csend van és halk szavak, aztán titok, hogy merre tartanak a sorok; nyitnak, zárnak, megakadnak, tovaáramlanak, a kezdettelen kezdetbe.

Részlet Dr. Dicsőfi Endre: Nyitnikék című könyvéből 

Kapcsolódó videók

Napfényesség és Áldás | Napi Elemózsia © 2017