Menu
Csatlakozz Te is Facebook közösségünkhöz!

Flow: az élet áramlata

Flow: az élet áramlata

Fotó: Boogy Man

A boldogság útját, a flow-t Csíkszentmihályi Mihály pszichológus kutatta. 1990-ben írt könyvében olyan örök kérdésekre kereste a választ, hogy mi a boldogság, és miként lehetünk boldogak - s a könyvével nagy sikert aratott a társadalom körében. Olyan kiemelkedő képességű és teljesítményű alkotókat tanulmányozott, akik alkotás közben nagyszerűen érezték magukat, csúcsélményben volt részük: ekkor jelenik meg az alkotás öröme, a dicsőség, a vágy, a teljes bevonódás érzése. Ezek azok a tevékenységek, amelyeket önmagukért, a cselekvésért végzünk, külső jutalom nélkül, és megengedik a teljes elmélyülést. Később ebből született a flow fogalma.

„Naivan hiszek az Univerzumban, .. hogy mindennek értelme van és  bepillanthatunk ebbe az értelembe, ha megpróbáljuk”Csíkszentmihályi Mihály – pszichológus, egyetemi tanár, flow-kutató

A hétköznapi életben ritkán előfordulhatnak olyan csúcsélmények, amikor lelkesedő örömmel végezzük a munkánkat, intuitíven felismerjük a megoldásokat s ilyenkor rendkívül kreatívak és produktívak vagyunk.

A legfontosabb az életben megtalálni azt, ami örömet okoz és amiben kiteljesedhetünk: legyen ez akár a sport, akár művészet vagy a tudomány, illetve bármi más. Találjuk meg, mi is számunkra a boldogság, ezáltal jövünk rá, hogy mi az élet értelme. A lényeg, hogy jól érezzük magunkat, és előbbre vigyük a társadalmat, az emberiséget.

Sokan próbálkoznak olyan rendszerek alkalmazásával, amelyekkel -reményeik szerint- az élet áramlatába bekerülnek és fenntarthatják ezt az állapotot: önkontrollt gyakorolnak azáltal, hogy feladataikat, határidőiket kínosan rendben tartják, megszervezik az életük minden mozzanatát. Rendszerint ezek az önkontroll-technikák nagyobb erőlködéshez vezetnek, stresszt, neurózist okoznak, mivel teljesen ellentmondanak a természet alapvető törvényének: az erőlködésmentes életnek.
Az erőlködés rendszerint a céllal ellentétes hatást hoz létre: a kényszeresen fogyni akaró a legkisebb energiatöbbletet is elraktározza testében, így könnyen ráébredhet arra, hogy „még a víztől is hízik”.

Könnyed, lágy és boldog áramlás

A természetben minden az erőlködés-mentes létezés alaptörvényét követi. A vadludak nem akarnak repülni, ők repülnek. A fű nem akar nőni, egyszerűen csak nő. A rózsa nem akar rózsa lenni - s még kevésbé erőlködik, hogy nárcisz szerepében tündököljön - egyszerűen csak belenő természet-adta rózsa szerepébe. A víz is lágyan kitér az előtte tornyosuló akadály elől, hogy új – könnyen járható – utakat keresve haladjon tovább.

Az élet áramlatába akkor lépünk be, amikor nem állunk ellent annak, ami éppen van; a tervezés helyett a spontaneitás; a gondolkodó ész helyett pedig az intuíció működik. Amikor figyelmünket arra irányítjuk, hogy valamit akarjunk, akkor görcsösen ellenállunk annak, amit nem akarunk. A nem-ellenállás állapotában egyszerűen csak hagyjuk, hogy az események megtörténjenek, meglovagoljuk annak hullámait. Éberen figyelve észrevesszük és elfogadjuk ajándékként mindazokat a lehetőségeket, amelyek belső céljainkat segítik. Egyszerű a recept: nem erőlködni, ellazultan elfogadni és meglovagolni az élet hullámait, éberen figyelni az előttünk spontánul megjelenő eseményeket. Amint a belső céljainknak megfelelő esemény kínálkozik, élni vele s amint akadályba ütközünk, lágyan kikerülni azt.

"Légy alaktalan, átlátszó, mint a víz. Ha csészébe öntöd, ő lesz a csésze; ha palackba teszed, ő lesz a palack, ha teáscsészébe öntöd - teáscsésze lesz. A víz tud áramlani, és tud ütközni. Légy víz, Barátom!"(Bruce Lee)

Könnyedén, erőlködés nélkül figyelmünket arra irányítjuk, aminek a megvalósulását szeretnénk, és nyitottak vagyunk minden megtörténő eseményre, mivel azok minket segítenek. Ha céljainknak megfelelő esemény történik, ajándékként tekintünk rá. Amit hamarább kellemetlenségnek tartottunk, azt leckeként fogjuk fel. Rendszerint a múlt kellemetlen eseményei megismétlődnek mindaddig, amíg nem tanulunk belőlük. Ha hajlamos voltál a számláid kifizetését elhanyagolni, akkor rendszeresen szembe kellett nézned büntetőkamatokkal, behajtási végzésekkel. Amint felismered ezt az ismétlődő lecke-ciklust, úgy kilépsz belőle: kifizeted a számláid, és a kellemetlenségek eltűnnek.

Fontos megértenünk, hogy amire a figyelmünket irányítjuk, az növekedik, erősödik, amit pedig figyelmünkön kívül hagyunk, az elhalványul, eltűnik. Ha figyelmünket arra fordítjuk, ami igazán érdekel és boldoggá tesz, minden ami körülöttünk történik, megerősíti a boldogságunkat és élvezettel tölti meg az életünk minden pillanatát. Mintha az egész Univerzum minket támogatna – s ekkor az élet öröme, a jelen pillanatának maradéktalan élvezete az élet áramlatában tart.

Lehetetlen akarni a flow-t, egyszerűen csak hagyni kell, hogy megtörténjen. S amint egyre több alkalommal az élet áramlatának szépségében fürdesz, úgy bizalmad megerősítik: egyre többször és egyre könnyebben átengeded magad éberséged irányításának, és egyre több olyan véletlennek tűnő esemény történik meg (szinkronicitás), amely támogatja céljaid megvalósulását.

„Soha nem változtathatod meg a dolgokat, ha harcolsz a létező valóság ellen”Buckminster Fuller – látnok, tervezőmérnök, feltaláló, építész, költő, író

Arra tanítottak, programoztak, hogy fontos a folyamatos ítélkezés: mi a jó és a mi a rossz, mi a biztos vagy kockázatos, hasznos vagy haszontalan, úgy gondoljuk, hogy ez segíti túlélésünket és fejlődésünket és valójában képtelenek vagyunk nem gondolkodni, nem ítélkezni. Megfigyelhetjük, hogy csak azokat a dolgokat vagyunk képesek igazán jól végezni, amelyeken nem gondolkodunk: nagyszerűen biciklizünk, halászunk, autót vezetünk, főzünk, teniszezünk. Minél kevesebbet gondolkodunk, annál kitűnőbben teljesítünk. Egyértelmű, hogy a gondolkodás rontja a teljesítőképességet. Amikor nem gondolkodunk, hanem átadjuk magunkat a cselekvés örömének, élvezetének, akkor az élet áramlatába kerülünk. Az élet iróniája, hogy amint megjelenik a felismerés gondolata („Óh.. egek! Mily’ csodálatos is ez!” ), az áramlat boldog hulláma tovatűnik. És minél görcsösebben próbálod újra megragadni, annál inkább tovatűnik nyomtalanul.

A flow, az élet áramlatában való létezés természetes üzemmódunk, s ez mindig akkor jelentkezik, ha a nyitott és éber figyelem állapotába lépünk, amikor nem gondolkodunk, hanem egyszerűen csak megtapasztaljuk a jelen pillanat szépségét. Nincs szükségünk gondolatokra, hogy önmagunkat és a környezetünket megismerjük: valójában minden, amit tudunk a közvetlen megtapasztalásból származik és nem a gondolatokból. Ismerd fel, hogy a gondolatok csak gondolatok, minden, amit valójában tudsz a világról a közvetlen, gondolatmentes megtapasztalásból ered. Nem a tudományos ismeretekről beszélek, hiszen a tudományos ismeretek csak egy folyamat precíz leírásai, nem többek. A növényekben klorofill van és fotoszintetizálnak – ezt tanultuk. Valójában a növények nem tudják, hogy klorofill van bennük és fotoszintetizálnak, minden „tudás” nélkül teszik a dolgukat - egyszerűen csak élnek, átadják magukat a kibontakozásnak. A valódi megismerés csak és kizárólag közvetlen megismerésből származik.

Tapasztalatból tudhatjuk, hogy akkor vagyunk igazán boldogak, ha nem gondolkodunk, hanem a pillanat szépségének élvezetébe merülünk belé. Amint egy gondolat-füzér megjelenik, az azonnal a múltba vagy a jövőbe röpít, s kiragad a jelen pillanat mélységének élvezetéből. Mindegy, hogy a múltban vagy jövőben kalandozunk, mindkét esetben feszültség keletkezik a jelen pillanat és a múlt vagy jövő közt. Ha a múlt történésein rágódsz, feszült vagy, mert nem teheted jóvá most. Ha a jövőt tervezed, feszültség támad benned, mivel a jövő még nincs itt most, tehát el kell jutnod oda. A jelen pillanat magadhoz ölelése, minden jelenleg létező dolog, esemény, érzés elfogadása egy békés, nyugodt, relaxált, boldog tudatállapotba juttat.

Gyakorlat: Irányítsd teljes figyelmedet önmagad és környezeted megtapasztalására! Ha megjelenik egy gondolat, ne nyomd el, hanem ismerd fel, hogy csak egy gondolat nem több és hagyd tovatűnni. Hasonlóan a megjelenő érzelmeidet se nyomd el, hanem vedd tudomásul és engedd el őket. Erőlködés-mentesen, lágyan irányítsd vissza figyelmedet önmagad és a környezeted teljes megtapasztalására. Tudd, hogy itt és most élsz, merülj bele környezeted látványába, a színekbe, formákba, árnyalatokba, vedd tudomásul a hallott hangokat, a bőr érzeteket. Légy ott, ahol vagy, minden érzékszerveddel.

Ha sikerült teljesen a jelen pillanatban létezni, éreztél valami aggodalmat vagy félelmet? Ismerd föl, hogy ha a közvetlen teljes megtapasztalás nem hagy helyet a gondolatokkal való azonosulásnak. S ha nincs gondolat, akkor nincs, ami a halott múlt vagy az elképzelt jövő poklába röpítsen, hanem megélheted az élet örömteli „mennyországát” – ami mindig itt és most van.
Amire a figyelmed irányítod, az erősödik. Minél többször gyakorlod a jelenlétet, annál könnyebben, gyorsabban és hosszabb időre képes leszel a jelenben tartózkodni.

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó videók

Napfényesség és Áldás | Napi Elemózsia © 2017