Menu
Csatlakozz Te is Facebook közösségünkhöz!

Hibátlanok, tévedhetetlenek, istenek

Hibátlanok, tévedhetetlenek, istenek

Fotó: txpotato

Nem könnyű egymással, főképpen, ha valamilyen hierarchikus rendszerben kell együtt működnöm a többiekkel. A főnök-beosztott viszony sok mindent tisztáz, de félreértésekre is okod ad. Meddig terjed fölöttem a főnököm hatalma? Mi az, amit már nem kell lenyelnem? A rendet be kell tartatni, de milyen eszközökkel? Hol a határ a munka elvégeztetése és a mások leuralása közt?

A Megértés Táblázata értelmet ad az emberi viselkedéseknek. Fontos, hogy ne elítéljük, hanem értsük és tisztábban lássuk egymást. Íme, az egyik lelkiállapot kivonata a negyvenkettőből.

Tudtad, hogy az is egy lelkiállapot, ha valaki istennek képzeli magát? Ha mindent tud és mindenkinél jobban?

Tévedhetetlenül. És keresztbe lenyel, ha megkérdőjelezik. A szakértő, a megmondó, a nagyfőnök. Aki mindenre rálát, arra is, rögtön, amiről most hall először. Önkritikája nincs, ellenben a végletekig önérzetes. Ha ellentmondasz neki, addig erőszakoskodik, tolja rád a saját véleményét, amíg maga alá nem gyűr. Felhúzza magát, szinte forr, gerjed, remeg, aztán kitágul és gejzír módjára ontja magából mindazt, ami benne van – válogatás nélkül. Nem ismer sem istent, sem embert. Ő aztán bárkinek megmondja a magáét. Mint gumilepedőt húzza rád a véleményét. Gátlástalanul leértékel, akkor is, ha nem „hatásköre". Be nem vallaná, de számára lényeg: a szembenállás. Mindig övé az utolsó szó.

Az önismerete is nagyjából odáig terjed, hogy ő ilyen főnök-típus, határozott, kiáll magáért. Ennyi. A többiek pedig elfogadják, mert „neki ilyen a természete". Csakhogy ez nem természet kérdése, hanem lelkiállapoté.

Mitől válik valaki ilyenné?

Sorozatos megrázkódtatások kellenek hozzá. Például nem csak csúnyán megcsalják és szakítanak vele, hanem az exe még őt is okolja. „Kevés vagy nekem, a te hibád." Közben kirúgják, családi zűrök vannak, gyász vagy más nagy veszteség éri – és mindent úgy összegez tudattalanul, hogy az egész miatta alakult így.
A „személyisége" összeroppan a túlnyomás alatt, és hoz egy tudattalan döntést, hogy soha többé nem akar rálátni magára – nem viselne el még egy kudarcot. Ezért tévedhetetlenné, hibátlanná válik (szerinte), és keresztülviszi az akaratát, bármi áron.

Mi ennek az értelme? Lehet egy lelkiállapotnak értelme egyáltalán?

Így óvja meg a lélek rendszere attól, hogy szembesülnie kelljen a gigászi veszteségeivel és további lelki sérüléseket szenvedjen el. Sem magára, sem másokra nem lesz képes többé semlegesen ránézni. Mindenről van véleménye, illetve a többiek tévednek, és mindig úgy van, ahogyan szerinte van. Száz százalékban azonosul a véleményével – ezért magát érzi kétségbe vonva, ha valaki nem ért egyet. Instabil, és csak úgy lehet fölül, ha másikat folyton kibillenti a nyugalmából. Képtelen kettéválasztani magát és véleményét, nézeteit.

Tökéletesen magabiztos – pontosabban annak mutatkozik. Az önértékelése valójában a béka segge alatt van, mélyen az iszapban. Kőkeménynek mutakozik, pedig belül retteg, nehogy kiderüljön mennyire kevés. Persze ő erről nem tud, egyszerűen csak azt gondolja, hogy ő szeret fölül lenni, oda is való.

És ez egy fontos pont! Mivel nem viseli el mások véleményét, ezért a csúcsra tör, főnök lesz, ahol megmindenki neki ugrál és sosem kérdőjelezik meg a döntését. Minél magasabbra és minél többek fölött, annál jobb. Szeretne mindenkire úgy tekinteni, mint szolgájára: az élet sakkjátszma, ahol ő a király. A többiek meg parasztok. Közben – nagyon is ellentmondásosan – figyeli, hogy ki mit gondol róla. Azért, mert semmiféle kapcsolata nincs a belső középpontjával, ezért magát csak annyinak gondolja, amennyit a külvilág visszatükröz róla. Ezért akar annyira meggyőzni! Hogy elismerd a nagyságát, hogy ő is valaki! Tele van ellenmondásokkal.

A kommunikációja egyoldalú és többnyire róla szól, a hőstetteiről, tökéletességéről. Láttatni akarja, hogy mekkora, ezért erőn felül épít birodalmat. El akarja ismertetni magát, de minek, ha ő tényleg olyan hibátlan, hogy épp csak meg nem dicsőült?! Ez az ellentmondás (is) buktatja le, hogy valójában meg akar felelni. Lesi a külvilág visszajelzéseit, ráadásul ha valakit nagyobbnak, jobbnak sejt magánál, akkor mindent megtesz, hogy leértékelje, maga alá tegye. Pedig aki belül erős, az nem fél másban is meglátni ugyanazt.

Erő és erőszak: másokért is vagy csak magamért?

Ugyanakkor, ha a szívemre teszem a kezem, tudom, hogy mindegy, minek gondoltuk eddig ezt a lelkiállapotot: személyiségrésznek, furcsa természetnek vagy bármi másnak, de tény, hogy észrevettük és magunkban bunkónak tartjuk azt, aki így viselkedik. Ez még nem nagy felfedezés. De átmenetileg még ő is képes türtőztetni, fegyelmezni magát! Még illedelmes is lehet, mert egy idő után rájön, hogy muszáj, ha érvényesülni akar. Ugyanis a lelkiállapot nem mindig ennyire látványos, szelídebb viselkedés mögött is lehet leuralási szándék. A végeredmény azonban mindig ugyanaz(!) : magam fölemelése a másik leértékelése által.
Olyan gyakoriak az ilyen alacsony lelkiállapotok, hogy szinte már észre sem vesszük. Pedig a következményük igen jelentős, kártékony. Arra is, aki megéli, és arra is, aki elszenvedi. Szerencsére megértéssel még ezt is ki lehet heverni.

Neked is van ismerősöd, aki ebbe a lelkiállapotba, az uradalomba ragadt?
Nekem is.

A Megértés Táblázata értelmet ad az emberi viselkedésekhez, hogy ne elítéljük, hanem tisztábban lássuk egymást. Ez csak kivonata volt a róla szóló könyvből egyetlen lelkiállapotnak, a negyvenkettőből. Megértés Táblázata – A Magyarázat. Magyarázat emberi működésekre, viselkedésekre, lelkiállapotokra.

 

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó videók

Napfényesség és Áldás | Napi Elemózsia © 2017