Menu
Csatlakozz Te is Facebook közösségünkhöz!

Karmikus körök, mindennapi történetek

Karmikus körök, mindennapi történetek

Fotó: AD-Passion

Nem először teszem fel magamnak a kérdést: miért a tragédia egy családban? Szolgáljon erre válaszul az a szomorú eset, amely egy ügyvéd házaspár ismerősömnél esett meg, magában hordozva az elkerülhetetlen sorsszerűség üzenetének megfejtését, hatalmas leckét és egyben lehetőséget mindkettőjük személyiségének fejlődésére.

Ügyvéd úr maga volt a tökéletesség. Jól működő praxis, luxus körülmények, a magánéletben minden, mi szem-szájnak ingere, elismerések, gyors előremenetel a ranglétrán és még sorolhatnám. Dédelgetett egója szinte az egeket súrolta, mondhatnánk okkal. Magánélete egyezségek sorozatára épült, ahol mindkettőjüknek egy cél lebegett a szeme előtt; hogyan tudják felépíteni életüket úgy, hogy egyetlen percre se veszítsék szem elől az áhított célt, a sikert, amihez a hétköznapok általuk tökéletesnek vélt megélésén keresztül vezet az út. Legkomfortosabb ház, luxusautó, luxus eb, luxus volt még a WC ülőke is... Mígnem...

Megtörtént az, ami egy szülő legrettegettebb álma: fogyatékos gyermek született az oly tökéletes családba. Egy autista kislány. Iszonyú volt látni azt a zavarodottságot, ahogy megélték a felismerést. Tragédia volt számukra, mert annak élték meg! Odaveszettnek érezték tökéletesen felépített életüket, mindazt a törekvést, amely pillanatnyi kétséget sem hagyott afelől, hogy eme tökéletesség nélkül élni, de még létezni sem lehet! Az álarc, amit magukra öltöttek megsebzettnek látszott, de elveszíteni továbbra sem akarták, sőt!

Az sors üzenete lehetett volna számukra ez: ne építsd tovább az egót, ne adj tovább esélyt annak, hogy rövidke életed a materialista, anyagelvű, én-központú egocentrikusság uralja. Vedd észre a lélek sebezhető mivoltát, törékenységét, teljességét. Ha felismerték és elfogadták volna, mekkora lehetőséget hordoz személyiségfejlődésükben az elfogadás puszta ténye, talán nem döntöttek volna a lehető legrosszabbul: az autista gyermek kirekesztése mellett a családból. Így próbálták megsebzett álarcukat újraépíteni, befoltozni egy sebet, amely az átértékelések által gyógyítható lett volna.

A kislány azóta évente talán egyszer, ha láthatja szüleit, mert ők ennyit "tudnak" nyújtani neki, magukból. Nem kérnek belőle. Mert az nem az ő életük volna, a "másét" meg nem szeretnék élni, csak a sajátjukat. Ez az ego hatalma. A kislány egyébként is leszűkült világa további esélyeket vett el tőle, mert a feltételek nélküli szülői szeretet lett volna az egyetlen út, gyógyír, hogy ki tudjon törni az egyébként is sérülékeny világából.

Személyes véleményem, hogy az autista gyermekek rendkívül tiszta lélekkel születnek egy olyan világba, ahol épp tisztaságuk miatt egyébként is nehezen találják a helyüket. Túl sok és túl nagy kihívás számukra megbirkózni mindazzal a negatívummal, ami a földhözragadt, én-központú viselkedést jellemzi. Ehelyett egy látszatvilágot teremtenek maguknak, csak a "fátyol" másik oldalán.

Soraim üzenete, hogy semmi sem történik véletlenül. Születésünk pillanatában már eldőlt miért ezt az utat választottuk. Azért, mert a lehetőséget láttuk benne. De mint ahogy létezik a szabad akarat, jogunkban áll eldönteni elfogadjuk-e, élünk-e a kihívás adta lehetőséggel vagy hátat fordítunk annak, ami továbblépésünket jelentette volna. Ki-ki maga választhat. Utóbbi esetben viszont karmikus feladatunk újabb karmát vonz magához és egyre nehezebb kihívások felé sodor minket. Szabad akaratunkkal élve és a felvállalást választva viszont csak addig, míg fel nem ismerjük az ok-okozati összefüggéseket.

Mindannyiunk egy céllal született a földre, hogy személyiségünk tovább fejlődjön és ehhez kivétel nélkül mindenki megkapja az eszközt - rajtunk áll, hogy egy tudatosabb gondolkodással élünk-e vele.

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó videók

Napfényesség és Áldás | Napi Elemózsia © 2017