Menu
Csatlakozz Te is Facebook közösségünkhöz!

Kőrősi Csoma Sándor, a Krisztusi Magyar Férfi

Kőrősi Csoma Sándor, a Krisztusi Magyar Férfi

Szándékosan emlékszünk Magyarország Bódiszatvájára, mert azonnal bemutathatjuk személyén keresztül, milyen is a magyar férfi útja.

Eredetileg Csoma Sándor 1784.03.29.-én született Székelyföldön. Apja idősebb Csoma Sándor, székely határőr. Anyja Getse Krisztina (tibeti nyelven a „Gese" szellemi vezetőt jelent. Nagyenyedi diák évei alatt már leginkább a történelem és a nyelvészet érdekli. Végére akar járni a finn-lap és a hun-török rokonság kérdésének. Főiskola után 3 éves ösztöndíjat kap egy angol alapítványtól a Göttingai Egyetemre. Tizenhárom élő ás holt nyelvet ismert már. Több magas állást is felkínáltak neki, de mindet visszautasítja; készül a nagy utazásra. Harmincöt évesen 1819.szeptember 23-án gyalogosan hagyja el az országot. Sajnos az akkori angol titkosszolgálat már Göttingiában felfigyel rá. Csoma eredetileg Oroszországon át akar Mongóliába eljutni. Konstantinápoly kikötőjében pestis járvány miatt nem tud partra szállni. Pedig ide is a magyarok őstörténetével foglalkozó arab írások miatt jön. Így tovább hajózik az egyiptomi Alexandriába. Itt tanul arabul és régi írásokat tanulmányoz. Aztán itt is kitör a pestis, így kénytelen Ciprusra, majd Libanonba, végül Bagdadba menni. Itt váratlanul egy angol „utazó" – valójában titkos ügynök – összeismerkedik vele és pénzt ad neki, hogy egy karavánnal eljusson Perzsiáig. Megtanul perzsául, hozzájut perzsa nyelvű iratokhoz is, a helyiek Szkander Bég néven említik. Teheránban újra az angolok veszik fel vele a kapcsolatot. Eljut Bokharába, ahonnan karavánok indulnak Mongóliába, de az a hír fogadja, hogy az orosz hadsereg hadmozdulatai miatt az északra tartó karavánok nem indulhatnak. Így dél felé, az afganisztáni Kabulba megy. Innen tovább Lahoréba, a szikek fővárosába. Egy hónapot tölt Srínagarban (itt található Jézus mohamedánok által őrzött sírja...). Innen tovább gyalogol Ladak fővárosába, Lehbe. Itt rájön, hogy a Himaláján nem tud átkelni Mongólia felé, így visszafordul Pandzsab felé. Ekkor találkozik a Brit Birodalom újabb ügynökével, Moorcroftal, aki egyszerű utazónak adja ki magát, a végtelenül tiszta és jóhiszemű Kőrősinek. Ad neki egy hibáktól hemzsegő, 1762-ben Rómában, a jezsuiták által összeállított tibeti szótárt, az Alphabetum Tibetanumot, és javasolja neki, hogy tanuljon meg tibetiül.

Ettől kezdve próbálják Csoma tehetségét, tökéletesen harmonikus keleti megjelenését tudatosan, saját céljukra használni az angolok. Moorcroft ellátja, pénzel, ajánlólevelekkel, és Csoma útnak indul – rövid kasmíri nyelvtanulás után – a Ladakhi királyságba. Fölmegy Zangla kolostorába, ahol tizenhét hónapot marad. Itt talál végre a magyarokra való utalásokat, megtalálja Jézus életének valódi leírását, a Jézus szútrákat. Egy igen magas rangú láma, Szangje Puncog lesz a mestere. Részt vehet a szertartásokon és megnyitják előtte a teljes könyvtárat. Meglepetésére Buddha korától folyamatosan vannak buddhista magyar mesterek, akiknek írásait tibetire visszafordítva meg is találja. Mindvégig a kolostorban lakik. Mestere a Ladakhi Királyság első orvosa, egyben ő képviseli Ladakhot a Tasi Lhumpoi kolostorban, a Pacsen Láma székhelyén és Lhászában, a Dalai Láma udvarában is. Másik mestere, Kunga Csölé írja meg számára a „Buddha Dharma rövid összefoglalása a távoli tanítvány kérdéseire" című könyvét.

Az angoloknak nem tetszik a hosszú távollét, így elterjesztik róla, hogy kém. A trükk beválik, Csoma kénytelen elhagyni a zanglai kolostort és visszatér Indiába, Szábádhu határvárosba, ahol az angolok azonnal el is fogják. Jelentésírásra kötelezik a Brit-Indiai Kormánynak: hivatalos életrajza innentől hemzseg a hazugságoktól. Az angolok közlik vele, hogy a további támogatás feltételei a következők: befejezi a tibeti-angol szótárat; feldolgozza a tibeti nyelvtant; angol nyelvű ismertetőt készít a tibeti buddhista kánon lényegéről; lefordítja tibetire a református liturgiát. Mindezen parancsokból kiolvasható mire készül a Brit Birodalom. Az angol társasági elit közben bolondként kezeli a magyar tudóst, állandó gúnyolódásuk céltáblája. Csoma végtelenül türelmes természete ellenére végleg kiábrándul a korlátolt angolokból. 1825 júniusában nekivág a Himalájának és eljut mestere falujába, a Szutlej folyó völgyében fekvő Tisza nevű faluba. A mestere azonban csak több, mint egy hónappal később érkezik meg oda. Ezért Csoma addig beköltözik a Punkthal lámakolostorba, és mestere itt tanítja tovább. Több ezer szót foglal írásba számára, összeírja az istenségek neveit, a történetírás hőseinek neveit és életét, csillagképek neveit, az orvoslás által használt ásványok és növények neveit. Fejből diktálja Csomának a „Négy gyökér tanát", melynek máig is a legrészletesebb leírása Csomától maradt ránk.

1827-ben több ládányi anyaggal kénytelen visszatérni Indiába, de az angoloknak ez is kevés. Hat hónapi huzavona után végül visszaengedik. 1827 szeptember 22-én eljut Kunan kolostorába és egy remetelakban hároméves elvonulásba kezd. Mestere, Szangje Pucong láma sokszor látogatja. Itt tanulja meg a tu-mo jóga hőfejlesztő gyakorlatait, így a hihetetlenül zord körülmények között is makkegészségesen él. Befejezi a 40000 szóból álló tibeti-angol szótárt, amit az angolok az 1900-as évek elejéig nem adnak ki, csak a titkosszolgálat használhatja, hasonlóan a buddhista kánonhoz. Elvonulása alatt kezd el érdeklődni utána az Ázsia Társaság. 1831-ben Csoma visszatér Kalkuttába az anyaggal, amit kértek tőle. Az Ázsia társaság azonnal tiszteletbeli tagjává avatja, de ez Csomát már nem érdekli. 1833-ban a szabályosan megszökik és 1837-ig India szerte utazik, de az általa fölkeresett templomokat és szent helyeket titokban tartja. Még 1833-ban az angolok az eltűnt Csoma halálhírét keltik, ezért avatják tévesen 1933-ban a japánok – halálának 100. évfordulóján – Boddhistvává (Csoma Bosatsu). 1837-ben visszatér Kalkuttába, ahol az Ázsia Társaság, mint a szanszkrit nyelv tudósát, könyvtáros helyettesnek nevezi ki, majd az angolok ezzel az indokkal, valójában négyéves házi őrizetre ítélik, ahol saját, több ládányi anyagát kell rendszereznie. Az angol kormány ügynökei ekkortól kezdik, a Napóleon elpusztításában már bevált méreggel, kis adagokban mérgezni. 1842-ben újra megszökik. Februárban köszönőlevelet hagy hátra, és elindul, hogy feljusson Lhászába. Már 58 éves, mégis 400 kilométert gyalogol Dárdzsilingbe. Hatalmas erőnléte és jógikus képességei ellenére, az éveken át folyamatos mérgezése aláásta szervezete egészségét. 1842. március 24-én már nagyon betegen érkezik meg. Egy angol orvos kezébe kerül, s így 1842. április 11-én meg is hal. Másnap, április 12-én az angolok temetik el, életkorát véletlenül 44 évnek írják. Megmérgezésének két fő oka volt: ne juthasson el Lhászába a Dalai Lámához és semmiképpen ne térhessen haza Magyarországra. A szintén beavatott, és igazi magyar férfi útját járó Gróf Széchényi István nagyon várta, hiszen az általa alapított Akadémia kiemelkedő professzorául szánta szentéletű tudósunkat Kőrősi Csoma Sándort. A nyugati hatalmaknak fontos volt, hazatérve ne tudjon tanítani, mert a magyarság nemzeti öntudatának nem volt szabad fölébrednie. A Trianonhoz vezető titkos európai tervek már készen álltak. Nem sokkal halála után, egy ezoterikus társaság alakult, mely az ő Magyarországra való visszaszületését várta, hogy küldetését beteljesíthesse! Íme ilyen a Krisztusi mentalitású magyar férfi útja. Fontos felismernünk azt is, hogy a református teológia doktora volt, mégsem érezte úgy, hogy az indiai filozófiák, jelesül a buddhizmus, vagy a jóga zavart okozhatna az Istenkeresés jézusi útján, sőt!

Részlet Bakos Attila: A Duna evangéliuma című könyvéből

Napfényesség és Áldás | Napi Elemózsia © 2017