Menu
Csatlakozz Te is Facebook közösségünkhöz!

Öko-spiritualitás

Öko-spiritualitás

Fotó: forrás: guardian.co.uk

Értékeken alapuló gazdasági rendszer felé vezető út. A társadalom a jövőt az anyagi jólét fenntartásában látja, viszont a vezetőknek ugyanúgy szem előtt kell tartani a bolygónk sorsát, mint az emberiségét. Amikor Földünk az ökológiai összeomlás peremén táncol, és az éghajlatváltozás visszafordíthatatlanná válik, a fenntarthatóság létfontosságú kérdéssé lép elő.

Ám mielőtt ezt a témát fontolgatnánk, fontos egy másik kérdéssel kezdenünk:

Mit kellene, mit érdemes valójában fenntartani?

Talán a gazdasági növekedésre kell gondolnunk és a környezetünkre, amely képes kiszolgálni a jelenlegi fogyasztói szükségletet? Vagy a fenntarthatóság az egész ökoszisztémára utal, az élet hálójára, a fajok végtelen és gazdag sokféleségére? Vajon mi lehet a kapcsolat a fenntarthatóság és a gazdaság között?

Milyen világot szeretnénk megőrizni?

Az első fenntarthatósággal kapcsolatos elképzelés bemutatja a növekedés és az energia-hatékonyság gazdasági modelljeit, nem egyszer „zöld” tervekkel fűszerezve, mint a megújuló energiák és a környezetbarát technológiák, ezekkel is segítve civilizációnk fejlődését. Ezt érti a társadalom a fenntarthatóság alatt. Ez az elképzelés viszont szinte csak az anyagi jólétünket támogatja, és ehhez a környezetünket, az élővilágot használja fel. Ezt nevezik felszíni ökológiának.

A második elképzelés a fenntarthatóságról a mély ökológia elnevezést kapta. Az ökoszisztémát élő egésznek tekinti, amelyben az emberiség csak egy részt képez a többi faj mellett. Ebben az összetett élettérben, minden faj függ egymástól, és ez szükségeltetik az élet fenntartásához. Egyik faj sem tekinthető függetlennek a többitől. Az Univerzum nem csupán valamiféle független dolgok összessége, hanem szorosan összetartozó létezők belsőleg összekapcsolódó közössége. Minden létező egy forrásból származik, és ezért minden összefügg, minden rokon.

Ennek tekintetében, az az eszme, hogy a környezetünk csak jólétünk támogatójaként vesz részt a játékban-lássuk be- elég nevetséges. A mély ökológia ugyanis úgy tartja, hogy a végtelen gazdasági növekedésről szóló terv tarthatatlan, és csak tönkretenné bolygónk csodálatos sokszínűségét. Ez megkövetel egy teljesen új gazdasági mintát, amely tiszteli és támogatja az ökoszisztémánkat, amelynek szerves részei vagyunk.

A spirituális dimenzió

Van azonban egy másik, mélyebb kiterjedése is a fenntarthatóságnak, amely kulcsfontosságú, mégis majdnem feledésbe merült. Thomas Berry, passzionista szerzetes és az öko-szellemiség vezérhangja a következőket mondta: „Egyetlen feladat áll most előttünk: az életben maradás. Nem csupán fizikai formában, de a világ kiteljesedésében is. Túlélés egy élő, nagyon is létező világban, ahol az ibolyák virágba borulnak tavasszal, és ahol a csillagok teljes titokzatossággal ragyognak le ránk. Életben maradni az értelem világában.”

Berry emlékeztet egy lelki dimenzióra, amely megoldást jelenthet  a jelenlegi ökológiai válságra. A bennszülött emberek már régen megértették, hogy kapcsolatunk a bolygónkkal mind szellemileg, mind fizikailag létezik. Ez a kötelék megmutatkozik az életmódjukon, és e tudás visszatükröződik az imáikon és rituáléikon keresztül.

A nyugati kultúrában ez a szellemi táplálék érzékelhető mindabban a csodában, szépségben és békében, amit a természet ad nekünk. Mindezek hozzátartoznak az életminőséghez, amelyet ritkán értékel a gazdasági fejlődésre fókuszáló nyugati világ.

Satish Kumar szavait idézve: „A jelenlegi környezet-mozgalom általában tapasztalati tudományon, adatgyűjtésen alapszik, illetve racionális gondolkodást követ. Ez tökéletesen megfelelő mindaddig, amíg ez működik, de így sem jutottak elég messzire. Ugyanolyan fontos gondoskodni a lelkünkről, ahogyan a bolygónkról is.”

A tudatunkban mindig ott kell őriznünk a kérdést, vajon fenntartható-e, amit teszünk. Csak rövidtávú nyereségre számíthatunk, vagy hosszútávú, folyamatos és maradandó a tervünk?

Lekapcsolódás

Ha a jelenlegi ökológiai válság eredetét, gyökerét szeretnénk megtalálni, bizonyára egyfajta szétkapcsolódásra bukkannánk. A valódi tudatosságtól sajnos messzire kerültünk az anyagias világnak köszönhetően. A feladatunk az lenne, hogy egy értékeken alapuló gazdasági szerkezetet hozzunk létre, és azt fejlesszük. Egy olyan rendszert kell létrehozni, amely nem a materiális jólétünket hivatott támogatni, hanem amely felemeli az emberiséget, illetve Földünk egész élővilágát –testileg és szellemileg.

Az elképzelés az értékalapú gazdasági rendszerről sokkal életszerűbb mind bármely jelen lévő üzleti modell, amelyek szélsőségesen rövidlátók.
Charles Eisenstein filozófust -Megszentelt gazdaság c. könyvéből- idézve: „Ha a valódi árat fizetjük a természet ajándékainak kimerítéséért, a materiális javak még értékesebbek lesznek számunkra, majd a gazdasági logika megerősödik, nem pedig ellenáll, és a szívünk is vágyik arra, hogy tisztelettel bánjon a bolygónkkal, és amennyiben elfogadjuk a természet ajándékait, megtanuljuk helyesen felhasználni azokat.”

Olyan új üzleti modelleket kell felfedeznünk, amelyek a legmélyebb értelemben szolgálják az emberiséget -mintsem szegénységet és terméketlen földterületeket hoznak létre-, valamint olyan tudatosságot fejleszteni, amely keretében : az étel, amit fogyasztunk, a ruháink, amiket hordunk, az energia, amit felhasználunk ne csak fogyasztásra váró árucikkek legyenek, hanem a Szent Bolygónk élő szövetének egy részeként tekintsünk rájuk. Ekkor létrejön a valódi kapcsolatunk a Természettel.

Ez az egyre mélyülő tudatosság elsőre idealisztikusnak és járhatatlan útnak tűnhet, de néhány évtizeddel ezelőtt a biogazdálkodást, amely tiszteli a talaj egészségét, sem tekintették jövedelmezőnek. Mára viszont mindkettőt fenntarthatónak vélik mind környezetvédelmi, mind gazdasági szempontból.

A következő lépés lenne a Természethez való visszakapcsolódásra: hogy egy olyan életmódot kellene kialakítani, amely ugyanúgy tiszteli a földet, mint az emberi lényt, és arra ösztönözni a vállalatokat, hogy tisztelettel forduljanak mind az egyén, mind a környezet felé.
Ha sikerül megértenünk ezeket az értékeket, és hogy mennyire kulcsszerepet játszanak a jövő nemzedékei számára, megtaláljuk az új utakat a gazdaságban, amelyek képesek támogatni az emberi igényeket, és létrehoznak egy olyan gazdasági modellt, amely nem csupán a felszíni ökológiában érdekelt, hanem egy hosszútávú fenntarthatóságot ígér Nekünk és az egész ökoszisztémának.

Ez jelenti az egyik legjobb kihívást!

Llewelly Vaughan-Lee professzor, szerző és sufi oktató

Kapcsolódó videók

Napfényesség és Áldás | Napi Elemózsia © 2017