Menu
Csatlakozz Te is Facebook közösségünkhöz!

Ősi bölcsesség és modern zűrzavar

Ősi bölcsesség és modern zűrzavar

...avagy a messiás, akire vártál... Ha trendi  lennék, akkor egy Lao-ce vagy Buddha-idézettel kezdtem volna ezt a cikket, nem pedig egy bibliai gondolattal. Azonban ez nem is igazán számít, hogy ki ejtette ki a száján ezeket a szavakat, sem az, hogy a szóban forgó személy létezett-e egyáltalán. Minden nagy történet tartalmaz egy-egy darabkát, felhangot az igazságból...

„Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát? A magas helyeken az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg. A kapuk mellett a városnak bemenetelein, az ajtóknál zeng. Nektek kiáltok, férfiak; és az én szavam az emberekhez szól! Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok, térjetek már észre"

Amint látod, kedves olvasó, mondandómat egy bibliai idézettel kezdem. Persze egy igazi prédikátor ezt ily módon fejezné be: "Ezek a szavak ma sokkal aktuálisabbak, mint valaha." Ez a gondolatsor nagyon tisztán kinyilvánítja, hogy az embereknek mennyire szükségük van megtanulni bölcsen élni az életüket  és keresni, kutatni a tudást.

A legaktuálisabb idő mindig az itt és most.

Életünk építményének szerkezetében a tudás kell hogy legyen az alap, a bölcsesség pedig a tető. A tudás az igazság. Ez pedig egységes mindenki számára. Ez messze áll a különféle véleményektől és meggyőződésektől, amelyek olyanok, mint valami kacsalábon forgó házak levegőből vagy kártyavárak, amelyek bármelyik pillanatban összeomolhatnak.

Objektivitás vagy mítosz

Ősi bölcsességDe várjunk csak... ha objektív igazságról beszélünk, nem mondok ellent saját magamnak ezzel, hogy egy a bibliából vett gondolatsorral élek? Szerintem ideje, hogy hagyjuk a meddő vitákat arról, hogy ez az eposz valódi és hiteles vagy sem. Jómagam ugyanúgy kezelem, mint bármelyik másik szent szkriptúrát vagy mítoszt, amit a földön valaha találtatott. Úgy vélem, ez az egyetlen módja, hogy valóban lássuk az ősi bölcsességet, amit ezekben a szövegekben elrejtettek számunkra.

Különböző vallások egyfajta háborúban látszanak állni egymással, míg mindegyik azt állítja magáról, hogy ő a helyes vagy legalábbis jobb, mint bármelyik másik testvériség vagy szekta. Figyelembe véve a keresztes hadjáratokat, boszorkányüldözéseket, szentnek nevezett háborúkat és pogányüldözéseket úgy tűnik, hogy elég távol állunk mennyei barátságosságtól és a szeretet evangéliumától, amelyekről a szentírások beszélnek. Az emberiség táborokra oszlik, de vajon ezek a táborok valóban vérre akarnak menni egymással valamiféle belső késztetés hatására? Vajon az átlagos keresztények, muzulmánok és zsidók tényleg úgy gondolják, hogy az úgynevezett pogányokat meg kell ölni? Nyilvánvaló, hogy nem. A probléma a világ hatalmi szerkezetének legtetején kezdődik, ahol is kapzsi és önző pszichopaták kreálnak mesterséges feszültségeket.

Mi nyugatiak általában a kereszténység valamelyik ágába születünk bele. Tény, hogy az egyház befolyása csökkent az idők folyamán, és a kereszténység többnyire üres megszokássá vált. Az egyház földönkívüliszerű idegenné vált a modern társadalomban. Ez nem feltétlenül negatív, hiszen amint korábban utaltam rá, mindannyiunknak meg kell választani a saját útját, nem pedig egy merev dogmát követni. A bibliai Jézust szüntelenül veszekedni "láttuk" az írástudókkal és a papokkal. Ha a ő mi korunkban élne, vajon nem ugyanez lenne a helyzet?

A vallások mint tudjuk, nem mások, mint hitek rendszerei, a hiedelmek pedig alaposan túl vannak értékelve. Egyik nap ebben hiszünk, másik nap abban - a hiedelmek így változnak. Egyes hiedelmek és hiedelemmel kapcsolatos szokások tartósabbnak bizonyulnak. Különösen azok, amelyeket újra és újra megerősítenek illetve ismételnek, ilyen szokás például a gyónás. Ismételjük a szavakat és a szokásokat, mint a birkák anélkül, hogy ismernénk azok valódi értelmét.

Az ésszerűséget, a racionális gondolkodást nagy becsben tartjuk a ma világában. Ennélfogva sokan elkezdik megkérdőjelezni a vallási tanításokat és végül úgy emlegetnek minden túlvilágit, mint ésszerűtlent. Ez ahhoz a meggyőződéshez vezet, hogy a világ nem más, nem több mint egyfajta gépezet az anyagban, m magunk pedig csak egy-egy múló felvillanásai a fénynek két ijesztő szakadék között ... Ez sem több, mint egy hiedelem.

Amikor az istenség koncepciójáról beszélünk, három irányzatot szoktunk említeni. A teista hisz Istenben vagy több istenben, az ateista úgy véli, nincs olyan, hogy isten, és vannak az agnosztikusok, akik nem tudják, mit higgyenek.
Mindezen elképzelések alapja a hit.

A szó: agnoszticizmus a görög gnózis szóból származik, melynek jelentése: tudás. Ugyanúgy, ahogy a teista hívő és az ateista hitetlen (vagy hit nélküli), úgy az agnosztikus tudás nélküli. Aki gnosztikus, ennek az okfejtésnek megfelelően, egy olyan személy, aki tudással rendelkezik, aki valóban tud, és nem csupán hisz. A gnózis nem a könyvekben fellelhető tudásra vonatkozik, hanem egyféle isteni megértésre, egy magasabb fokú tudatosságra. A keleti hagyományokban a gnózis megfelel a következőknek: megvilágosodás vagy nirvána.

A keleti vallások mostanában trendibbek, mint a kereszténység, tehát ha trendi  lennék, akkor egy Lao-ce vagy Buddha-idézettel kezdtem volna ezt a cikket, nem pedig egy bibliai gondolattal. Azonban ez nem is igazán számít, hogy ki ejtette ki a száján ezeket a szavakat, sem az, hogy a szóban forgó személy létezett-e egyáltalán. Minden nagy történet tartalmaz egy-egy darabkát, felhangot az igazságból, lehet az akár Jézus története vagy a Star Wars. Ezek az igazságok nyilvánvalóvá válnak, ha ezen történetek karaktereihez és a archetípusaihoz tudjuk kapcsolni őket. Ha valaki képes megérteni ezeket a felhangokat, akkor képes lesz látni azokat minden történetben, amit valaha írtak illetve azokat összehasonlítva látni az összefüggéseket.

Különböző vallások meglehetősen sok hasonlóságot mutatnak egymással. Különösen bizonyos számok, az állatok és események fordulnak elő újra és újra. Ezek nem történelmi tények, hanem szimbólumok és metaforák, amelyek leggyakrabban az emberi testet (mikrokozmosz), és az univerzumot (makrokozmosz) tükrözik. Ugyanaz a történet folytatódik tovább és tovább, hiszen ez magunkról, emberekről szól... Kissé talán elkalandoztam, úgyhogy térjünk vissza az eredeti témához.

Van valaki, aki észrevette, hogy milyen unalmas ücsörögni az iskolapadban? Éppen ezen oknál fogva sokan úgy látják: új dolgokat tanulni unalmas, következésképp inkább töltik idejüket a passzív tevékenységekkel. Az agy pihentetésének lehetősége bármikor örömmel fogadott ötlet...

A legfontosabb készségek azonban nem tanulhatók az iskolában. Aki aktív tud maradni illetve akinek sikerül megtartania gyermeki nyitottságát arra, hogy új dolgokat tanuljon, képes lesz arra, hogy előrelépjen az élet iskolájában és egyáltalán hogy boldogan éljen. Végül is ez az, amit mindannyian szeretnénk - boldogan élni.

Egyet tudok biztosan...

Ősi bölcsességMinden új pillanat új dolgokat tanít nekünk, ha készek vagyunk tanulni. Az oktatásnak köszönhetjük sok-sok illúziónk egyikét az életünkben. Ugyanis amikor lediplomázunk vagy amikor előlépünk a karrierben, akkor sem leszünk soha "készen", vagy “tökéletesek” semmilyen értelemben. Szókratész híres gondolata, miszerint “Egy dolgot tudok biztosan: azt, hogy nem tudok semmit" csodásan kifejezi, hogy a bölcsesség épp a rácsodálkozásnál és a megkérdőjelezésnél kezdődik. Az embernek el kell ismernie tudatlanságát, hiszen a tanulásnak soha nincs vége; az élet iskolája örökké tart.

Érdekes időket élünk. Sokan elvesztették a hitüket mind a politikai, mind a szellemi vezetőkben, de ugyanígy a média hitelessége is erőteljesen visszaesett. Köszönhetően az információs technológiának, az interneten szinte minden kérdésünkre megtaláljuk a választ. Természetesen források hitelességét amennyire lehet, ellenőriznünk kell, ebben azonban intuíciónk és józan eszünk segítségünkre van ebben. A média agyafúrt címoldalakkal hatásosan fenyeget... különösen azok az írások hatásosak, melyek alapeleme az erőszak.
Amikor bizonyos híreket újra és újra elmondanak, ez közvetlen hatással van a nyilvánosságra, mesterséges képet kreálva holmi ellenséges világról. Nem más ez, mint a gyűlölet és a félelem propagandája, célja pedig az, hogy a felbosszantott és megfélemlített emberek végül maguktól követeljék a törvénymódosításokat vagy a katonai akciókat.

Aztán vannak azok az emberek, akiknek a világa megingathatatlannak tetszik. Mindent figyelmen kívül hagynak maguk körül és ugyanúgy folytatják, mintha mi sem történt volna. "Moss fogat, menj dolgozni, nézd meg a híreket és feküdj le aludni!" A hírek csak hírek, és a média által bombázás érzéketlenné tett minket. Ha valami történik a világ másik oldalán, annak semmi köze hozzám. Sokan így gondolják, és bizonyos módon igazolva van. A Közel-Keleti konfliktusoknak nincs közvetlen kihatása a mindennapi életünkre, de azért jó tudni, miről is folyik ott a vita.

Az utazás kiszélesíti látókörünket, és közelebb hozza hozzánk a világ eseményeit. Sokkal hamarabb megértjük bármely ország történéseit, ha már jártunk arra.
Ugyanabban a hajóban evezünk mindannyian, az egész emberiség. Ez a hajó a bolygó, amely a Nap körül keringve az űr vizein vitorlázik. Sajnálatos módon a társadalmi rendszerünk kicsavarodott és a tömegek alszanak, s mialatt a vezetőség a hatalmát önző és elitista céljaira használja fel, itt az idő felhúzni a kalóz-zászlókat.

Megvan a veszély, hogy azok, akik tudatában vannak jelenlegi szociometriai helyzetünknek, elbátortalanodhatnak a lehúzó információmorzsáktól, melyek útjukba kerülnek, és mélyre áshatják magukat a takaró alatt. De a következő nap önmagától még nem lesz naposabb. Sokan örülnének a világvégének, ha csak a saját életükért kellene felelősséget vállalniuk. Ez ugyanaz a logika, ami megvan a judeo-keresztények Messiás-várásában, ami minden lehetséges életprobléma végső megoldásaként értelmezendő. Nincs vége ennek a várakozásnak. Fel kell kelnünk és kiállnunk a jogainkért.

A tudás haszontalan, amíg nem tudjuk alkalmazni. A bölcsesség a tudás alkalmazása az életben. Átolvashatjuk a világ könyvtárait, végigjárhatjuk a múzeumait, végigülhetünk számtalan előadást, végignézhetjük az összes dokumentum- és mozifilmet, amit valaha készítettek, de önmagában ennek semmi értelme nincsen. Át kell állnunk a passzív alvajárásról egyfajta proaktív életstílusra.

Ki a világba és a fény felé, egyszerre csak egyet lépve.

Minden történet rólad szól!

Te vagy a Messiásod, akire vártál; hiszen senki más nem szabadíthatja fel elmédet, csak te magad.

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó videók

Napfényesség és Áldás | Napi Elemózsia © 2017