Menu
Csatlakozz Te is Facebook közösségünkhöz!

Szélnél sebesebben?

Szélnél sebesebben?

Fotó: Nagy Zsolt "kimura"

Ha valaki két évvel ezelőtt azt mondja nekem, (nekem, a komfortzónája határát csak igen kivételes alkalmakkor súroló, életben boldogan ellubickoló lánynak, akit az extrém sportok leginkább semennyire, vagy maximum egy elismerő, de minden valódi átélést nélkülöző „wow"-ra érdekeltek) hogy másfél év múlva nem az, hogy városban fogok biciklizni, de külföldi bike-parkokban fogok masszív hegyikerékpárokon nyakatekert mandinereken és gyökeres szakaszokon lefele száguldozni, akkor egészen biztosan körberöhögöm.

Pedig így történt. Az, hogy száguldás maximum nekem száguldás, mert jobb napjain a 80 éves nénike is megelőz lefelé nordic walking-olva a pálya mellett; vagy hogy a gyökeres szakasz a flow line-on maximum nekem trükkös, mert a tizenéves tejfelesszájú kamaszok is csak hetyke, magabiztos mosollyal, már-már unatkozva lendülnek át rajta engem kerülgetve, az már más kérdés.

Persze nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy ott fent, kétkerékről indulva valami olyat teszel, ami nem is olyan régen még egészen elképzelhetetlennek tűnt. Valami olyat, amitől ma reggel már csak féltél, pár hónapja viszont egészen kizártnak tűnt, hogy te azt valaha...

Egy egészen apró lépéssel kezdődik. Az elhatározással, hogy ma megteszel valamit, amitől félsz. Hogy egyáltalán felülsz arra a böhöm nagy kerékpárra, ami valljuk be, inkább hasonlít kisebb erőműre, mint csajos bringára. De felülsz, és felmész. És bár soha nem gondoltad volna, most mégis ott vagy a hegytetőn, a böhöm kerékpáron, torkodban dobogó szívvel (viszlát, alacsony vérnyomás.), remegő kézzel, görcsbe rándult gyomorral, de ott vagy.

Aztán veszel egy nagy levegőt, és elindulsz lefelé. És abban a pillanatban megszűnik minden. Indul a ride. A száguldás lefelé. Az egységélmény. A tökéletes meditáció – ha mindenáron nevén akarjuk nevezni. Igazából felesleges.

És ahogy elindulsz lefelé, a pillanatok alatt egekbe szökő adrenalin-szinted olyan tudatállapotokba repít, melyeknek létezéséről addig még csak fogalmad sem volt. Már nem görcsölsz, és félni sincs időd, és akkor megérzed, hogy milyen az, amikor valami sokkal hatalmasabb erő irányít, valami sokkal hatalmasabb erő nyilvánul meg rajtad keresztül. Valami, amihez képest eltörpül az én-te-ők, eltörpülnek az élet apró-cseprő dolgai, eltűnnek a mindennapok, gondostul, örömöstül, munkahelyestül, bevásárlólistástul, házimunkástul, idióta főnököstül, mindenestül - megszűnik a külvilág. Megszűnik minden. Ezt érzi az író írásnál, a sebész műtét közben, az autóversenyző száguldás közben, a zongorista zongorázás közben, és ezt érezni akkor is, mikor két keréken száguldasz (vagy éppen araszolsz) lefelé úttalan-utakon - ahol nincsen más, csak te, és a bringád.

szelnel-sebesebben-1
Fotó: Augusztin András

És szép lassan leérsz. És nem számít, hogy még mindig kezdő vagy, és lassú vagy, és hogy két oldalról előznek a profik, és hogy kétpercenként meg kell állnod, mert már nem bírod az iramot, vagy egyszerűen csak a lábad nem bírja már tovább. Nem számít, csak az számít, hogy gyorsabb vagy, gyorsabb lettél önmagadnál. Hogy jobb lettél önmagadnál. Hogy több lettél önmagadnál. Hiszen ez a legtöbb, amit egy embertől el lehet várni.

Aztán leérkezel, és hagyod, hogy átjárjon az a semmihez sem fogható érzés, hogy legyőzted félelmeidet, meghaladtad korlátaidat, és ott, ahol legkevésbé sem számítottál rá, egy egészen új világ tárult fel eléd. Legyőzted önmagad.

És legközelebb a rettegett lejtő már nem is tűnik olyan meredeknek, és a döntött kanyar sem olyan vészes, a böhöm bicikli pedig napról napra szebb lesz a szemedben. És így aztán minden egyes alkalommal egy picit tovább mész. Lemész egy lejtőn, amitől eddig megfagyott az ereidben a vér, vagy beveszel egy kanyart, melyen eddig maximum négykézláb tudtál leereszkedni. Egy picit mindig még tovább feszegeted a határaidat. Lépésről lépésre cselezed ki saját félelmeidet. Bátran, mégsem vakmerően, újra- és újra.

Mert, ahogy a nálam bölcsebbek már rég megmondták:

„Az élet ott kezdődik, ahol a komfortzónád véget ér."

Határ a csillagos ég.

szelnel-sebesebben-2
Fotó: Nagy Zsolt "kimura"

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó videók

Napfényesség és Áldás | Napi Elemózsia © 2017