Menu
Csatlakozz Te is Facebook közösségünkhöz!

Tantra és a tantrikus jóga

Tantra és a tantrikus jóga

Fotó: fotó: shivashaktiyoga.net

A tantra az, ami a felismerést szövi, kinyújtja. A 6. század körül nagy kedveltségű, divatos, egész Indiában elterjedő irányzattá válik.

Úgy a buddhizmus, mint a hinduizmus tantrikus vonásokat vesz fel. A buddhista gyémánt-járműnek, a Vájrájánának négy formája van, de egyik se nélkülözi a rituálét, a jóga-utalásokat és a filozófiai szöveget. A tantra a nő megjelenése és emancipációja a vallásban.
A hinduizmus Shakti, a női princípium, az anyaistennő, kozmikus teremtő, a termékenység, de a titokzatos, transzcendentális erő megjelenése is. Ez a misztérium jelen van az egyiptomi, a görög, de a kezdeti gnosztikusok áramlatában is.

Úgy a vallások, mint a misztikus irányzatok minden időben megtermékenyítően hatottak egymásra. Ahogy a keresztény, iszlám, zsidó vallás egy gyökérről ered, úgy lehetséges az egyiptomi, a görög, a római és a keresztény rituálék közötti szoros összefüggéseket felfedezni. Shakti elsődlegessége a tantrizmusban filozófiailag a Káli-Jugában élő emberhez alkalmazkodik (Káli-Juga az indiai kozmikus időszámítás szerint egy sötét időszak), aki már nem képes a védikus, brahmanikus tradíció szellemét megvalósítani, ezért a saját életének forrásából kell kiindulnia: a szexualitásból.

A buddhista Vájrájánában, Kálacakra-Tantrában, Buddha kinyilatkoztatja, hogy a kozmosz az emberi testben található, elmagyarázza a szexualitás fontosságát, a légzészabályozást, melyen keresztül az ember megszabadulhat az idő uralma alól. A tantrizmus tehát gyakorlati és antiaszkétikus. Mivel a test a kozmosz, ezért fontos egy erős, egészséges testtel rendelkezni. Bizonyos iskolák a tiszta spontaneitást hangsúlyozzák és elutasítják a meditációt is. A bonyolult módszerek nem vezetnek eredményre, hagyd el a sziddhit (erőket) és fogadd el az ürességet (szunyátá), mint a Te igazi természeted. 

A Kulárnava-Tantra azt mondja, hogy az Istennel, Istennővel történő legteljesebb egyesülés csak szexuálisan érhető el. Miután minden ellentét illuzórikus, valójában nem létező, ezért a szenvedélyek és a függőségek nem különböznek a szent Bóddhiszattva útjából. Aki ezt megértette, az megszabadul. Az üresség (szunyátá) az nem a nemlétet jelenti, hanem azt, ami oszthatatlan, szubsztanciális, múlhatatlan és Vajrának nevezik. Gyémánt-lénnyé változni - ez a buddhista tantrikusok ideálja. Ez az őseredeti egység. 

A poláris erők újraegyesítése vagy visszaegyesítése azonban korántsem könnyű. A tantrizmus az istenek természetéről egy saját felfogást alakított ki. Az istenek az univerzális ürességet jelenítik meg. Az isteni képekbe, az ikonográfiába be kell hatolni, ehhez kozmikus síkra kell helyeznie a tantrikusnak önmagát és olyan isteni erőket kell felébresztenie, ami benne szunnyad. Ehhez elengedhetetlen a jógikus fegyelem, a dháraná (koncentráció) és a dhiána (meditáció). A vizualizáció, a képiesítés, elképzelés, megjelenítés és megvalósítás Ebben segítenek a rituális gesztusok (mudrák), hangok(mantrák), legelterjedtebb mantra az OM (á-o-u-m).

A hang, mint ősi rezgés, rezonancia, szintén megjeleníti a kozmoszt. Az egész univerzum nem más, mint rezgés. Úgy a hang, mint a szín, a forma, egymásba áthatoló, egymásnak megfelelő síkok, melyeken keresztül a tantrikus a közönséges realitás érvényességét megszünteti, legalábbis relativálja, de minden magasabb, a sík is a végső cél elérését szolgálja. A tantrikus vizualizációban segítenek a körből, háromszögből, négyszögből, néha labirintushoz hasonlító ábrák: a jantrák és a mandalák.

A mandala a kozmikus teremtés, az isteni megjelenítés helye, mint ahogy minden oltár, elkülönített, szentesített hely e célt szolgálja. A mandala külső tűzköre, a négy főbejáratot őrző ijesztő őrök jelzik, hogy ide nem lehet csak úgy felkészületlenül belépni. Az őrzők nem a megvilágosodástól akarják a belépni kívánót elijeszteni, hanem fel akarják hívni a figyelmét a tudatalatti, elfojtott, titokzatos, visszatartott részekre, melyeket nem lehet ezen az úton kikerülni.

A lélek, a szellem tévelysége, az eltévedés, a túlvilágot megjelenítő labirintus, melyen ugyancsak át kell jutni, szintén őrzi a központot, a szakrális helyet, a palotát, ahol a világ ura, Buddha trónol, aki az abszolút, időn kívüli realitást jelenti. A központban lehet egy pont is, a világ tengelyé, centrumát jelképezve. Hogy a jógi ide jusson, mandala képében megélni a kozmikus játékot és urává válni nem valahol kívül, hanem a különböző szimbólumokon, hasonlóságokon keresztül a saját testében. Így a test rendkívül jelentőssé válik. A test nem a fájdalom forrása többé, hanem egy szentély, a megvilágosodás helye. Ezért, hogy minél könnyebb legyen, ameddig csak lehet, a testet a legjobb egészségben kell tartani.

A tantrikus az élet teljes megélésére törekszik és ebben a folyamatban a Hatha-jógihoz hasonlóan uralni akarja a testét, hogy az isteni helyet találjon benne. Gyakorlatok nélkül nem lehet semmit sem elérni! Ez úgy a tantrikusoknak, mint a hatha-jógiknak a vezérfonala. Az ászánák, a tisztító gyakorlatok és a pránajáma mágikus hatásúak, úgy az élet meghosszabbításában, mint az energiák finomításában és harmonizálásában.

A tantrikus hatha-jógi szívesen kísérletezik, fedez fel energiavezetékeket, energia központokat, melyek kitartó gyakorlás árán lesznek csak hozzáférhetők. A nádikból (csövek, ideg-, artériás- és vénás vezetékek) sok ezer létezik és hetvenkettőt különösen fontosnak tartanak, anélkül, hogy valami egyértelmű leírás létezne, mint a kínai rendszerben gerincoszloptól balra elhelyezkedő ida, a hold, jobbra a pingalá, a nap vezeték, és középen szuszumná. A vezetékek a nemi szerv és a végbélnyílás közötti tájékról - ahol a kundalini nyugszik - indulnak ki és ida (a női jellegű, finom, éjszaka) a bal oldalon haladva, a bal orrjáratban, míg pingala (a férfias jellegű, erős, nappal) a jobb oldalon haladva a jobb orrjáratban végződik.  A középső szuszumna-vezeték, az üres főcsatorna, melyen a kundalíni kígyó felszáll, a gerincvelő közepén található.

A különböző jóga szövegek állandóan ismétlik, hogy a nádik tisztátlanok, eldugultak és azokat áteresztővé kell tenni. Ezt tisztítással lehet elérni, amiben segít az ászána, a pránajáma, a mudra, a mantra, a jógi egész inventára. A hatha jóga szankszrit jelentése: ha = a nap, aktív, pozitív, férfias. A tha: a hold, a nőies, befogadó, negatív. Ez pontosan megfelel a kínai definíciónak a yangról (ha) és a yinről (tha).

A tantrában Síva és Shakti az isteni pár, a férfi és a női energia, a test szexuális extázisában egyesül, ahol Síva elsősorban az öntermészetet, Shakti a világot jeleníti meg. A kettő egyesülése az egy valóságot alakítja, melynek az öntermészet, az eredet és a formát öltő világ a két aspektusa. Ez az egyesülés, egyesítettség, a teljesség. A tantra nem vallás, nem is filozófia, nincs gondolatrendszere, a tantrikus irodalom legfeljebb eligazítást ad abban, hogy valaki a tantra lényéhez közelebb kerüljön. Két fő ága alakult ki: az indiai és a kínai, de van egy speciálisan tibeti irányzat is.

A tantra a tapasztalás útja, a fizikai, lelki, szellemi egység megvalósításában. A tantra felemeli a világot, az embert a szakrális szintre, más szóval nem ismer vulgáris, profán, racionális, irracionális hozzáállást. A tantra nem dualisztikus, ezért hiányzik belőle a vallásokat átható bűn fogalma. A tantra azt mondja, hogy minden szent a teremtésben, a Zen provokatívan az ellenkezőjét jelenti ki: semmi se szent! De a kettő ugyanazt mondja, mind a kettő túl van a dualizmus csapdáján, ahol az ember rendszerint a jót választja és a rosszat cselekszi. A dualizmus ugyanis ehhez segíti hozzá az embert, különösen az embertársát. Mintha lehetne az egyik a másik nélkül! Egymásba forrasztja a női és férfi identitást, a test és a szellem ellentétét. A tantra tehát egyesíti, de nem mossa el a különbségeket.

A tantra, mint minden igaz tanítás, paradox. Hiszen a valóságot nem lehet másképp összefogni. Tiszta elméleteket lehet bőven gyártani, azok ára nemegyszer mértéktelen szenvedés és hatalomvágy. A tantra egyrészt a legnagyobb elengedettséget, önátadást igényli, másrészt testi, szellemi és szexuális figyelmet. És éppen ez az, amire a mai civilizáció nincs felkészülve. A tantrikus szexualitás nem célirányos abban az értelemben, hogy az ejakuláció, illetve az orgazmus kielégülését akarja, hanem egy olyan hosszú szexet, mely az energiatestet kellően feltölti és képessé teszi a magasabb energiák megjelenítésére és azok segítségével a teremtés és a megszűnés, a keletkezés és az elmúlás egyenrangú megragadására.

Ha az idő mélyére tekintünk és megpróbálunk nem elszédülni a hullámzásban, látjuk, hogy egyetlen örök van, s az a változás. Az állandó változás térbeli dimenziójára ismét mi vagyunk a példa. Milyen más egy ember, ha különböző helyeken van, különböző emberekkel, mondjuk ugyanazon a napon találkozik elvált feleségével, főnökével, gyerekével, szeretőjével, barátjával és az adóbeszedővel.

A visszapillantás a szörny szájába, sri-jantrába transzcendálja az időt. A teremtő folyamat minden állapota mintha egyszerre létezne, ha az időt visszaáramoltatjuk. Ezen realitás megtapasztalásához nem elég a hétköznapi tudati állapot, a szokásos energia. Több alapenergiára van szükség, és annak tovább finomítására. Ezt tudja és gyakorlatilag próbálja minden misztikus iskola megvalósítani. A jógiktól a szufikig az indián varázslótól az alkémistáig, a tantrikusoktól a taoistákig mindenki. A tantra itt is nagyon direkt és bölcs, sem az érzelmeket, sem a szexualitást nem nyomja el.

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó videók

Napfényesség és Áldás | Napi Elemózsia © 2017