Menu
Csatlakozz Te is Facebook közösségünkhöz!

Tegyél csodát egy cetlivel

Tegyél csodát egy cetlivel

Zsigeri félelmeink egyik alapja az elszakítottság érzés – egyedül vagyok, magamra hagyottan, magamban. Nem tudjuk, mert ebben a tudatállapotban nem tapasztaltuk ennek az ellenkezőjét: az egységélményt, az eggyé tartozás érzését, ami az álladó változás ellenére maga a tökéletes stabilitás. Élettapasztalataink megszerzéséhez szükséges ugyan ez az állapot, amelyet a vallások is gyönyörű szimbolikában jelenítenek meg, de minden nap benne élni mégsem szívderítő érzés.

„Nem tudsz nem kapni..."
(Deák tér, december 16. hétfő 18 óra)

Ezért folyton keresünk valamit – a kapcsolódást többi önmagunkkal, egymással... Különleges minden módozat, mert minden esetben a szív kapcsolódhat a szívhez... és a szívkapcsolódások csodája a leginkább megtört embert is megérintik...

Először még csak azért keresünk, mert kétségbeesetten igyekszünk pótolni a hiányt, ami bennünk tátong – vágyjuk a szeretetet, és ezért hajlandóak vagyunk bármit megtenni... Aztán ahogy az önfejlesztés útjára lépünk, és önmagunkat lépésről lépésre felfedezzük, megismerjük, elkezdjük tisztelni, elfogadni – azaz elkezdjük szeretni, kitisztul az, ahogy egymáshoz kapcsolódunk, és egyre inkább őszinte, valódi szereteten alapuló kapcsolódásokat tudunk megélni...

Van valami, amit 2012 ősze óta gyakorlok minden hónapban mindazokkal, akik erre nyitottak, és buzdítom erre a környezetemet is. Kimegyünk Budapest egy forgalmas terére (eddig az Oktogonon, de decembertől a Deák térre helyezem át a programot), és színes cetlikre írt pozitív gondolatokat kínálunk a járókelőknek. Nem várunk semmit cserébe. Csak kiáramoltatunk. Adunk.

Persze nem tudunk nem kapni... Mert az emberek reagálnak. És MINDEN REAKCIÓ GAZDAGÍT BENNÜNKET, AKIK CSINÁLJUK. Ez a csoda egyik fele, egyébként. Az is gazdagít, ha mosollyal köszönik meg amit kaptak: a pozitív gondolatot olvasva a színes papírcsíkon, jobb kedvük lesz, megerősítést kapnak, lendületet, jó érzést. És ez visszaáramlik ránk is... De ami még különlegesebb, hogy mi módon gazdagít az, ha elutasítják a pozitív gondolatot hordozó ártatlan színes cetlit...

Nézzük meg közelebbről, mi zajlik ilyenkor abban, aki ad, és visszautasítják tőle a cetlit, vagy jó szándékot, ha kicsit mélyebben fogalmazunk... A legtöbb cetliosztónál komfortzóna kilépés: teljesen ismeretlen embereknek adni valamit tiszta szándékkal, viszonzást nem várva, újszerű dolog. Sok esetben visszautasítást generál: még nem áll mindenki készen arra, hogy elfogadja: van, amikor tényleg csak KAP valami jót, minden hátsó szándék nélkül. Aki osztogatja a pozitív gondolatokat, annak nagyon jó terep megtanulni: az elutasítás nem nekünk szól, nem minősít bennünket, ne vegyük magunkra. Az elutasítás mindössze a másik ember állapotáról egy jelzés: épp hol tart az Útján, milyen befogadási állapotban van. Nagyon sokat lehet fejlődni osztogatás közben, és erről rengeteg visszajelzést kaptam olyanoktól, akik már többször is részt vettek ilyen alkalmon.

Segít a szociális gátlásosság feloldásában, fejleszti a kezdeményezőkészséget. Bátrabbak leszünk kérni, kérdezni, kapcsolódni másokkal. És a fejlődésünk közben szerteszét szórjuk pozitív életérzésünket a cetlikre írt idézetek, bátorítások, dal részletek formájában... Hát nem gyönyörű..? :)

Legközelebb december 16-án szervezek ilyen alkalmat Budapesten a Deák-téren, találkozó a templom előtt 18 órakor. Legyenek nálad pozitív gondolatok színes cetlikre írva (akár nyomtatva, akár kézzel írva). Az esemény 30 percig tart, vagy ameddig ráérsz...

A csodát te csinálod... várlak! :)

Kapcsolódó videók

Napfényesség és Áldás | Napi Elemózsia © 2017