Menu
Csatlakozz Te is Facebook közösségünkhöz!

Tesztelés előtt az első potenciális űrszemétgyűjtő

Tesztelés előtt az első potenciális űrszemétgyűjtő

A Japan Aerospace Exploration Agency (JAXA - Japán Nemzeti Űrügynökség) tudósait hajszál választja el az új űrszemétgyűjtő módszer tesztelésének megkezdésétől.

Hordozórakéta darabok, meghibásodott műholdak, festékdarabok, és még ki tudja hányféle űrhulladék. 1957-ben a Szputnyik-1 kilövésével nemcsak az űrkutatás lépett új dimenziókba. A műholdak űrbelövöldözésével egyidejűleg egy addig nem létező probléma, a kozmikus környezetszennyezés ütötte fel fejét.

Az űrbe kerülő szemét mennyisége az űrhajózás történetének kezdeti éveiben kevésbé okozott problémát, az utóbbi években azonban egyre inkább aggodalomra ad okot a Földünk körül keringő, NASA 2013 szeptemberi felmérése szerint több, mint 500 000 darab, üveggolyónál nagyobb, és milliónyi, megszámláláshoz is túl apró űrszemét.

A kozmikus hulladékok minden változata veszélyezteti többek közt az aktív űrhajózást is. 1996-ban például egy francia műhold hibásodott meg egy 10 évvel korábban felrobbant rakétatörmelékétől, volt rá példa, hogy űrszemét találta el a NASA egyik műholdját is, a napokban pedig az ISS (Nemzetközi Űrállomás) pályájának módosítását kellett elhalasztani űrszemét okozta ütközésveszély miatt.

Ezen kívül is persze legfőbb ideje volna, hogy felelősségteljesen kiterjesszük a környezetvédelem határait bolygónk határain túlra is, ijesztő adatok állnak ugyanis rendelkezésre például az ember és műholdjai által a Holdon és más égitesteken hagyott hulladék mennyiségéről is. Több, mint hetven jármű, öt amerikai zászló, két golflabda, tizenkét pár csizma, kamerák, filmek, 96 zacskó vizelettel és hányással tele, törölközők, kalapácsok, gereblye, ásó, hátizsák, fényképek – és ez még csak az, amit a Holdon szemeteltünk.

Az égitestek megtisztítására még nem különösebben, de az űrszemét begyűjtésére a tudósok évek óta kutatják a megfelelő módszert. Űrrobotok, lézerlövöldözés, vontatók, űrszemétgyűjtő-hálók. A megoldást úgy tűnik, végül a japánok szolgáltatják, mégpedig egy űrszemétgyűjtő-kábel formájában.

Az alumíniumból és acélból álló elektrodinamikus kábel egyik végét egy használaton kívüli műholdra rögzítik, másik fele pedig a Föld mágneses mezejével érintkezve elektromosságot generál. Az ily módon keletkező elektromosság lelassítja a közelébe kerülő űrszemét-darabokat, olyannyira, hogy azok egyre alacsonyabb röppályára kényszerülnek, míg végül a Föld légkörébe érve ártalmatlanul elégnek.

A tervek szerint a műholdat, melyre a kábelt rögzítik, 2014. február 28-án lövik fel.

„Két fő célunk van az elkövetkező két hónap tesztelési időszakában." – nyilatkozta Masahiro Nohmi, a Kagawa University docense, aki a JAXA-val a projecten dolgozik. „Egyik a 300 méteres kábel pályára állítása, másik pedig az elektromos áram átvitele és annak gondos, alapos megfigyelése. A fejlesztés célja kimondottan az, hogy megtisztítsuk Földünk környékét az űrszeméttől."

A tudósok a februárban induló tesztidőszakban még nem számítanak tényleges űrszemét begyűjtésére, ám az ezt követő próbálkozásoknak már ez lesz a célja. Ha az első időszak sikerrel zárul, akkor 2015-ben további fejlesztések és tesztek következnek.

Források: (space.com, nasa.gov, theatlantic.com)

Kapcsolódó videók

Napfényesség és Áldás | Napi Elemózsia © 2017