Menu
Csatlakozz Te is Facebook közösségünkhöz!

Tudatos pénzügyek IV: Interjú - kicsit másképp

Tudatos pénzügyek IV: Interjú - kicsit másképp

A pénzügy is lehet más. Ezt itthon talán már nehéz elképzelni, hiszen az utóbbi években a pénzügyi szektorban kialakult bizalmatlanság valós okokon alapszik. Pénzügyi kultúra azonban igenis létezik, és bár nehéz elhinni, de ezekben a berkekben is találkozhatunk példamutató értékteremtéssel, megbízhatósággal, és tudatossággal, mely hazánkban talán még kuriózum, más országokban azonban, például Németországban, szimplán realizmus.

Több mint 20 éve ugyanabból a kis veszprémi utcából működő, dinamikusan növekvő pénzügyi tanácsadócég alapítóival, Horváth Józseffel és feleségével, Horváth Marikával beszélgettünk tudatosságról, felelősségvállalásról, bizalmatlanságról, a betegségtudat és az életbiztosítások összefüggéseiről, családról, takarékosságról.

Gondosan kidolgozott kérdéssorral érkeztem, ám már a beszélgetés első perceiben kiderült, hogy sokkal több közös van bennünk, mint ahogyan azt eredetileg képzeltem. Betegségek kerülnek szóba, és Marika lelkesen meséli, hogy egy barátnője tavaly Kenesén eljutott egy fesztiválra, ahol „valamilyen Barna... Robert?" elképesztően érdekes megközelítéssel segíti a beteg emberek gyógyulását. Mosolygok. Everness Fesztivál. Mi szerveztük.

Aztán hamarosan kiderül az is, hogy Jóska ugyanúgy képtelen elszakadni a csillagos ég látványától, mint én – itt aztán végleg megtörik a képzeletbeli jég.

Sokan vannak, akik úgy vélik, hogy a tudatosság és a pénzügyek két külön dolog. Hogyan lehet szerintetek összeegyeztetni ezt a kettőt: a tudatosságot, a tudatos életmódot és a pénzügyeket?

Marika: A mi tevékenységünk is hozzájárul ehhez az életmódhoz, illetve magához a tudatos gondolkodáshoz. A mi feladatunk is az, hogy kialakítsunk az emberekben egy tudatosságot, amelyből fakadóan felelősségteljesen gondolkodnak a jövőjükről, az életükről, a mindennapokról, az ételeikről, és bizony még a kapcsolataikról is. Mindenről, tudatosan.

Azoknak, akik még nem hallottak a cégcsoportról, mondanátok pár szót - magatokról és a cégről is? Hogyan kerültetek erre a pályára?

Jóska felnevet: Nem hiszed el, de véletlenül. Sok-sok évvel ezelőtt, egy esős napon jöttem hazafele a távolsági buszon, amikor felszállt a buszra egy régi ismerősöm, és kapva-kapott az alkalmon: bejelentkezett, hogy átjönne este hozzánk. Ez pont adóbevallási időszak kellős közepén volt, tehát Marika, aki akkortájt minden hónap 20-áig könyvelt, 20-ától következő hónap 10-éig pedig sajtos tallért sütött, épp nyakig ült a munkában. Megérkezett a barátunk, jól öltözve, ahogy azt illik, bőrkabát, aktatáska. Belépett, megállt az étkező közepén, és így nyitott: „Kezit csókolom, itt egy milliomost tetszik látni." Marikának persze több se kellett, felnézett, és ennyit kérdezett: „És nekem ehhez mi közöm?" (Nevetünk.)

No, hát innentől ugye megfagyott a légkör, de a barátunk azért folytatta, és elkezdett biztosításokról, életbiztosításokról beszélni. Azt tudni kell, hogy nekem pár évvel azelőtt egy mandulagyulladás és egy influenza szövődménye miatt volt egy nyitott szívműtétem – onnantól picit másképp szemléltem a dolgokat. Életbiztosítást is szerettem volna kötni, mert akkor már értettem én is, hogy miért jó, hogy mennyivel nyugodtabb az ember. Éreztem a súlyát, a biztosítók szemében azonban sokkal nagyobb kockázat voltam. Elkönyvelték, hogy a halálomon vagyok már, és lehetetlen volt értelmes életbiztosítást kötnöm. Ekkor tűnt fel a régi ismerősöm, és hát hogy, hogy nem, csak végigmondta, amiért jött. Próbált minket az üzlet részére is rábeszélni, de mondtam neki, hogy van főállásunk, másodállásunk, gyerekünk, Marika könyvelt és sajtos tallért sütött, én pedig az értékesítésével foglalkoztam, valamint a Balaton Touristnál dolgoztam - egészségügyi okok miatt ekkor már otthagytam a kutatóintézetet, szóval minket köszönjük, de nem érdekel.

Azonban az életbiztosítás érdekelt. Átgondoltam, utánajártam, egy hét múlva pedig felhívtam, hogy akkor kössünk nekem egyet. „A kötvény kell, az üzlet nem; nem az embert vesszük meg, hanem a programot" – mondtam Marikának. Így kezdődött.

Aztán folytatódott azzal, hogy elcsaltak egy kétnapos szemináriumra a céghez, amelyiknél dolgozott az ismerősöm. Az első előadásra be se mentem, a másodikra már kénytelen kelletlen beültem, de alig vártam, hogy hazajöhessek. Unatkoztam, összeírtam a teendőimet, bevásárlólistát készítettem, aztán amikor már nem tudtam mit tenni, akkor elkezdtem figyelni. És hirtelen az előadó mintha csak nekem beszélt volna, mintha kiszólt volna a közönségből, mintha a szavait egyenesen nekem szánta volna... megszűnt minden körülettem. No, hát ezek voltak a kezdetek.

Marika: Elkezdtük ezzel foglalkozni, utánajárni, és idővel én is megpuhultam, mert láttam, hogy ez más, mint a többi. Ha csak a takarékoskodásból indulunk ki, akkor is belátható, átlátható. Egyszerűen láttuk, hogy jó. Szerencsénk volt egyébként, hogy egy olyan termékkel kerestek meg bennünket, amiben nem csalódtunk. Talán jókor, jó helyen voltunk.

LAB 1910-608

Volt egy fordulópont, amikor minden kétségetek szertefoszlott, amikor minden fal leomlott?

Jóska: Volt. Két hónappal ezután történt: életbiztosítás kötöttünk egy hölgynek. Sosem felejtem el. Fordítva ültünk, mint most veled (rámmutat), életbiztosításról beszéltünk, és azt mondja a hölgy: „Jóska, mondd meg nekem, miért van erre szükségem?" Ránéztem, és ezt mondtam: „Nézd, józan paraszti ésszel végiggondolva én ezért kötöttem: amit életbiztosításra félreteszek, azt a pénzt nem költöm el, tehát egyrészt egy felelősségteljes takarékosság. Másodsorban, ha az élet úgy hozza, akkor támogatom a családomat vele." A shilling miatt pedig ugye egyértelmű volt, hogy ebből még árfolyamnyereség is jön hozzá, kevesebb semmiképp sem lehet, mint amit befizettünk. Ő egyébként egy elvált anyuka volt, egyedül nevelte két lányát. Dupla felelősség. Nyugdíjra, tanulásra, egészségre kell takarékoskodni – ezt vallottuk már akkor is.

Átgondolta, befizette, létrejött az üzlet. Húsvét előtt pár nappal volt, még a kötvénye meg sem érkezett (a kötvény megérkezésével lép életbe a biztosítás), amikor kaptuk a hírt: az elvált, gyermekeit egyedül nevelő anyuka elment. Bent égett a szolgálati lakásában. A kisebbik lánya ekkor még nem volt egészen 18 éves sem. Iszonyatos tragédia, gondoljatok bele. Ezeket a dolgokat nem tudod kitörölni. A fájdalomhoz nem fogható semmi, de ha még az utcára is kerül e mellé az ember... szerencsére nem így történt. Pontosabban nem szerencse volt, hanem az anyuka felelősségteljes gondolkodása. Mert ekkor, az osztrák biztosító, akivel a mai napig is dolgozunk, minden huzavona, minden kötözködés, minden kekeckedés nélkül azonnal kifizette a lányának a biztosítási összeget, ami jár ilyenkor. Ami azért volt nagy szó, mert még a kötvény sem érkezett meg, az anyuka papírja bent égett vele a lakásban, tehát azon kívül, hogy Marika és én állítottuk, hogy befizette az összeget, semmiféle igazolással nem rendelkezett az ég egy adta világon. Mégsem volt egy percig sem kérdés, hogy kifizetik-e. Kimentünk, számfejtették, majd a bankban mosolyogtak és csak annyi kérdeztek: milyen címletekben kérjük? Ez akkora energiát szabadított fel bennünk, hogy el sem hiszitek.

Ez a fajta hozzáállás, amit itt láthatunk, azért elég hihetetlen. Az itthoni biztosítási piacon legalábbis per pillanat elég nehezen tudok elképzelni ilyen reakciót sajnos.

Marika: Igen, az. De mi átéltük. Így indultunk ezen a pályán, és ez akkora belső erőt adott, hogy el sem lehet mondani. Mert innentől kezdve akárki akármit mondhat nekünk, az, akivel mi dolgozunk, az mind tiszta, erkölcsös, normális értékrenddel rendelkező partner, akiket igen nagy gondossággal választunk meg.

Jóska: 15 évvel ezután egyébként megadatott a lehetőség, hogy találkozzak a hölggyel. Felkerestem, felkutattam, mert ekkor újból járt neki a biztosítási összeg. Persze ő erre már rég nem emlékezett. Háromgyerekes anyuka lett, és el sem hitte, hogy még egyszer megkapja a teljes összeget, sőt, még a kamatokat is. Borzasztó szituációba került szegény lány, de összehasonlíthatatlanul rosszabb lett volna neki, ha anyukája nem ennyire előrelátó.

Ez volt az a sorsfordító esemény, aminél eldőlt, hogy mi ezt az értéket fogjuk közvetíteni. És sajnos nem csak ez az egy eset volt. Olyan is történt, ahol a szülőknek háború előttről volt kötvénye, amit aztán később felnőtt gyermekük megtalált; nem évült el, nem veszett el a pénz, maradéktalanul ki lett fizetve. Sőt. Több ezer ügyfelet keres most is a biztosító, amelyikkel dolgozunk, akiknek jár pénz, és nem találják őket. Költözésnél, lakcímváltozás miatt elkavarodik a kötvény, vagy egy-két-három évet fizetnek be csak, és utána többet nem tudnak - ilyenkor az ügyfél jellemzően azt hiszi, hogy elveszett a pénzük, pedig nem. Az a pénz kamatokkal együtt jár neki a 15 év lejártával. Keresi őket a biztosítónk, és keressük őket mi is.

No, hát ilyen pozitív élményeink vannak, és ezért harcolunk idézőjelben a világgal. A pénzügyi kultúrát mi igenis komolyan hisszük és valljuk.

Beszéljünk picit akkor az életbiztosításokról. Sok tudatos úton járó ember elutasítja az ezzel való foglalkozást, mondván, hogy minél többet foglalkozunk azzal a gondolattal, hogy mi lesz, ha megbetegszem, vagy baleset ér, annál nagyobb esély van rá, hogy valóban így történik.

Marika: Mi nem betegségtudatot építünk ki, amikor ajánlatot teszünk. Nem ez a cél. Az, hogy életbiztosítást kötünk, az nem azt jelenti, hogy félünk, rettegünk a betegségtől, hanem azt, hogy felelősségteljesen felkészülünk az eshetőségre, hogy aztán majd ne kelljen vele többet foglalkozni. Persze ne legyen így, veled, velünk remélhetőleg nem, de azért általánosságban sajnos előfordulhat az ilyen. És ha előfordul, akkor gondolj bele, hogy mi lesz a saját költségeiddel, vagy ne adj isten a családdal. Ez egy biztonsági dolog ahhoz, hogy ha bekövetkezik egy komolyabb betegség, akkor ne kiszolgáltatott legyek, én, vagy a gyermekeim, hanem legyen mihez nyúlni anyagilag, ugyanis sokkal könnyebb minden lelki problémát megoldani, ha nem azon kell agyalni, hogy lesz-e mit ennem, vagy hogy ki tudom-e fizetni a felmerülő extra költségeimet, vagy a családomat ki tartja el, ha én már nem leszek. Fontos, hogy ezeket nem szabad magunkra vennünk, de az, hogy biztonságban tudjuk magunkat és családunkat egy ilyen esetre, az nagyon fontos dolog. Ez egy háttértámogatás, amelyre sose legyen szükség. Nem szabad a véletlenre bízni, és ha nem bízzuk a véletlenre, akkor az már tudatosság.

Jóska: De meg is fordíthatjuk a kérdést. Sok ember nem foglalkozik ezzel, mert elutasítja, hogy „Ó, velem úgysem történik ilyen". Tudod, hogy hány olyan emberrel történik meg mégis, akinek nincs életbiztosítása, mert nem akarta bevonzani, és mégis jön a baj? Nem gondolkodott előre, amikor pedig a probléma mégis felmerül, akkor bánja, mert milyen jól jött volna – de ekkor már késő, utólag sajnos hiába ismeri fel. Nagyon sok ilyennel találkozunk mind a mai napig. Tehát adja magát a kérdés: ha velem, mint családfenntartóval történik valami, akkor azokról az emberekről ki fog gondoskodni, akikről én megtehettem volna? Akkor hogyan számol el az ember önmagával? És akkor hol is van itt a tudatosság? És hát ugye mindezt aprópénzért, mert a megtakarított összeg aprópénz ahhoz képest, amit baj esetén kap az ember. És nem győzöm hangsúlyozni: ne legyen rá szükség, legrosszabb esetben is egy takarékosság volt, amit a lejárati idő végén visszakap a biztosított.

Több mint 20 éve vagytok a szakmában. Milyen nehézségekkel kellett akkor szembenéznetek, és mikkel kell most?

Marika: Nagy utat jártunk be. 23 év. Amikor elkezdtük, akkor még csak megtűrték ezt a tevékenységet. Aztán volt egy időszak, amikor nem igazán foglalkoztak vele, most pedig már ott tartunk, hogy támogatják. Óriási utat járt be a tevékenység ennyi idő alatt. Például akkor, amikor mi elkezdtük, 5%-os hozamot tudtunk biztosan shillingben - ekkor a hazai bankokban a kamatok 20% felett voltak - sőt, volt olyan, amelyik 32%-ot ígért. Csak hát ugye nem vették figyelembe az inflációt, ami meg volt akár 30% is. Tehát a végére az ígért 32%-ból nem lett semmi, az általunk kínáltból pedig lett egy komoly tőke. Az árfolyamnyereség és a megbízható kamat 15 év alatt meghozta az eredményét. Azok az ügyfelek, akik egyszer az ügyfeleink voltak, visszakaptak mindent, kamatostul, becsületesen; így ők másodjára, harmadjára is az ügyfeleink lettek. Sosem éreztük magunkat ügynöknek, hanem pénzügyi tanácsadónak, mert más vonatkozásban is adtunk tanácsokat, amiket meg is fogadnak. Tehát nem csak egy szálon kötődnek az ügyfelek hozzánk, hanem több szálon.

Említetted, hogy amikor elkezdtétek, akkor megtűrték, később nem foglalkoztak, majd most már támogatják a pénzügyi tevékenységet - mindeközben az emberekben szerintem pont fordítva ment végbe ez a folyamat. Ahogy én látom, egyre szkeptikusabbak és gyanakvóbbak a sok csalódás és negatív tapasztalat miatt. Nagyon sok emberen ellenérzések, bizalmatlanság, ódzkodás lesz úrrá, ha a pénzügyek kerülnek szóba. Mennyire találkoztok ti ezzel a jelenséggel? Mennyire nehezíti ez meg a dolgotokat?

Marika: Ha jó a cél, akkor nincsenek olyan falak, amiket nem lehet ledönteni.

Jóska: Nézd, én ezt szeretem csinálni. És ha valaki szereti, akkor ezt nem érzi fáradtságnak. Marikával pedig kiegészítjük egymást, Marika a szolidságával, én pedig egy kicsit vehemensebben, de ugyanazért dolgozunk, és együtt megtaláljuk az utat. Azt keressük mindig, az a célunk, hogy az ügyfél értse, hogy mivel van dolga, és akkor nincs probléma. Amit pedig kérdezel: hát sajnos igen, jelen pillanatban is érezzük mi is, hogy sokan nem a szolgáltatást helyezik előtérbe, hanem csak a jutalék után mennek - és az, hogy milyen termék van mögötte, vagy hogy az ügyfélnek jó legyen, az jobb esetben is csak másodlagos kérdés. A magas jutalékkal minket a huszon-pár év alatt egyszer sem tudtak elcsábítani. Ajánlottak már nagyon magas jutalékot is, azzal sem.

Marika: A jutalékban való gondolkodás ugye rövidtávú gondolkodás. Mi mindig is mondtuk, hogy aki megkeresi a pénzt, az ő joga, az ő döntése azt elkölteni. De felelősen kell gazdálkodni. Meg kell teremteni magának a holnapot. Hogy ne legyen kiszolgáltatott pénzügyileg sem, és más vonatkozásban sem. Ezt a pénzügyi kultúrát igyekszünk itthon megteremteni.

Jóska: Sokan a pillanatnak éltek, és nem hosszútávon gondolkodtak, és ezzel lejáratták a piacot. És hogy a csalódott emberrel hogyan kell bánni? Sokkal több, nagyobb munka. Azt a falat, amit ő maga köré épített, le kell bontani. Sok munka kell hozzá, kitartás és a biztos pont, a következetes program és következetes módozat, és idővel ők is belátják, hogy szükségük van rá, és rájönnek, hogy amit kínálunk, az valóban azt a célt szolgálja, amit mondunk. A tanácsadó feladata pedig a tényleg jó terméket megkeresni.

3a - nekem ez-608

Akkor azt kijelenthetjük, hogy amikor elkezdtétek, akkor nem volt jellemző ez a fajta bizalmatlanság?

Marika: Ez a fajta nem, de bizonyos tekintetben még sokkal rosszabb volt. Akkor más miatt voltak bizalmatlanok az emberek. Órákat beszéltünk arról, hogy a vasfüggöny le lesz a húzva, vagy fel lesz engedve, és a többi... akkor más típusú kihívások voltak, más típusú kihívásokkal kellett az üzletkötés során szembenézni.

Egyrészt amivel megkellett küzdeni, az az, hogy a forint-shilling milyen relációban van, és lesz, a másik dolog pedig, hogy a belső kamatok jóval magasabbak voltak, mint amit a mi kötvényünk kínált. Arról nem is beszélve, hogy akkor a fejekben még az állami gondoskodás élt, tehát akkor még mindenki abban gondolkodott, hogy ha végigdolgozta az aktív éveit, akkor az állam gondoskodik a nyugdíjáról. Mi akkor úttörők voltunk, mert mentünk, és mondtuk az embereknek, hogy figyelj, gondold át, mert nem lesz nyugdíjad. Akkor ezt sokan nem hitték el nekünk, mert nap mint nap azt tapasztalták, hogy aki nyugdíjba ment, annak van nyugdíja, és nem is elégedetlen. Tulajdonképpen szembementünk a pillanatnyi valósággal. És mindig mondtuk, hogy igen, ez a mostani állapot, a jövőben nem így lesz, mert fogy a népesség, kevés gyerek születik, stb., stb. Az, amit elértünk, az a folyamatos húszéves munkának az eredménye, meg a változásoknak, például annak, hogy valójában most már az, hogy nyugdíj-kérdés, az nem kérdés, hiszen a csapból is ez folyik.

Összefoglalva akkor, miben különböztök ti a többi pénzügyi cégtől?

Marika: Nekünk az ügyfél fontos és a minőségi termék, és utána jön minden más. Mi nem termékhez és társasághoz kötődünk, hanem az ügyfélhez és számára legkedvezőbb termékhez, az ő igénye szerint. Bár elcsépelődött ez a szó, ezek a kifejezések, de amikor valaki leül velünk beszélgetni, akkor rájön, hogy tartalommal töltjük meg ezt az esetlegesen elcsépelt szót. Mi sosem ígértünk irreális hozamokat, sosem ígértünk triplázódást, hogy aztán még annyit sem kapjon vissza, mint amennyit félretettek. Mi olyat ígérünk, amit mindig be tudunk tartani, és ezért kezességet vállalunk. Nálunk tőkegarantált biztosítások vannak, meghirdetetett hozamokkal, melyekhez maximum hozamon felüli kifizetések járnak, alatta lévők semmiképp sem.

Hogyan takarékoskodjon az ember, ha nincs miből, vagy ha csak nagyon kevés van?

Jóska: Rengeteg apró dolog van. Sokan kérdezik, hogy például a biztosításaink miért éves fizetésűek. Azért, mert, mint ahogy majdnem minden díjfizetésnél, az egy összegű befizetés díja kisebb. Ha negyedéves fizetést választanék, akkor negyedévet ma, a következő negyedévet pedig három hónap múlva fizethetem, tehát három hónap alatt így is, úgy is ki kell fizetnem a fél éves díjat. Akkor már jobban megéri félretenni előre, és egyben kifizetni az éves díjat, legyen szó bármiről. És ha egyszer elkezdek ezen a vonalon gondolkodni, ha takarékoskodsz egy tételen, aztán még egyen, akármilyen kis összegről is legyen szó, előbb-utóbb az a plusz meg fog jelenni valahol. Az elv a lényeg. Nem nagy dolgokon múlik.

Sok ember gondolja, hogy ő nem engedhet meg magának dolgokat. A takarékosságot. Az életbiztosítást. Szerintem nem ez a kérdés. Olyan apró fizetésekből képes az ember előrelátóan takarékoskodni, hogy hihetetlen. Apróságokkal kezdődik. Ne vedd meg a szénsavas üdítőt például. Cukros vizet otthon is ihatsz. Tíz liter szénsavas üdítő árán hány liternek való teát vehetsz? Finomat, minőségit? És azt olyanra ízesíted, amilyenre akarod, citrommal, mentával. Változatos ízeket kapsz, és ráadásul egészséges is lesz. És ha ezt elkezded, akkor már egy tételen takarékoskodtál, és csak ezen az egy tételen mennyit tudsz spórolni! És amit megspórolsz, azt mind az egészségedre, gyümölcsökre, zöldségekre költheted. És akkor lehet, hogy a gyógyszereken is spórolni fogsz emiatt. Mert fitt leszel, mert szellemileg kreatív leszel. Mert az embernek sok kincse van, de a legnagyobb kincs az egészsége, és a szellemi tőkéje. Minden embernek ugyanezek a lehetőségei vannak, csak van, aki él vele, és van, aki nem.

Tehát ha egyszer elkezdesz takarékoskodni, akkor egyre könnyebb. Kezdd el! Legyen célod! Az első lépést meglépni a legnehezebb. De ha már elkezdted, akkor ahhoz öröm lesz hozzátenni. És ez az a belső érzés, amit ha valaki megérez, ha valaki egyszer ráérez, akkor utána már könnyebb. Ezért mondom, hogy én senkinek sem akarok sohasem eladni. Értse meg, hogy őérte van, nem ellene. Elindul egy belső motiváltság, és onnan már egyszerűbb... ezzel a mentalitással rendelkezik a német, az osztrák. Ők nem akarnak többet költeni, mint amennyit kell.

Mivel töltitek a szabadidőtöket, amikor nem dolgoztok?

Marika: Kreatív dolgokkal; kis ajándékokat, ünnepi díszeket készítek. Teljesen kikapcsol, minden más el van felejtve ilyenkor. Egész évben, mindig az ünnepeket várom. Még a kertészkedés érdekel nagyon, de abba még nem tudtam úgy beleásni magam, ahogy szeretném. Remélem majd most már több időm lesz.

Jóska: Munkával. (nevet.) Nekem a kikapcsolódásom, a hobbim a barkácsolás. Unoka, család, barkácsolás. Segítkezek, ha kell építkezésben is, most éppen a fiam házánál, de volt már iroda, saját házunk, nyaraló felújítás, bővítés, tetőkert, télikert, üvegfal, stb. Amivel még kacérkodom sokszor, az az, hogy egy távcsövet veszek magamnak. No nem azért, hogy a szomszédot kukkoljam, hanem a csillagokat kémlelni. Mindig mikor sétálok este hazafele, nézem a csillagokat, nézem, ahogy napról-napra változik a helyzetük az égen. Lenyűgöző. Egyik nyári este vidéken voltunk, és elment a villany – képzelheted: az abszolúte tiszta levegő, semennyi szmog, és én csak néztem az eget és az a rengeteg csillagot... gyönyörű. Csak feküdtem, és egyszerűen nem tudtam bemenni lefeküdni.

Mit gondoltok, mi a titka annak, hogy minél egészségesebb, teljesebb életet éljünk?

Jóska: Mozgás és egészséges táplálkozás. Napi egy kávéra vagyok szorítva (nevet.) Szerintem egyébként addig élünk, amíg feladatunk van.

Mit jelent számodra a tudatosság?

Marika: Talán azt, hogy megtervezem, felépítem, összehangolom a dolgokat, az életet. Segíteni másokon, figyelni mindenre. Az életmódunkat illetően azért vannak még deficitjeink, de tudjuk már, hogy mi az, amiket nem csinálunk jól, és majd lassan eljutottunk oda is, hogy csináljuk őket... ez is fejben dől el.

Mennyire tartod magad spirituális, vagy racionális embernek?

Marika: Is-is. Alapvetően racionális emberek vagyunk, de keressük azért az alternatív módokat. Ha lebetegszünk sem a gyógyszerekhez nyúlunk először, hanem megpróbáljuk másképpen megoldani, homeopátiás szerekkel, gyógynövényekkel. Nem az orvos az első, annak ellenére, hogy nagyon sok orvos ismerősünk van, szeretjük is őket, elismerjük a tudományukat, de vannak helyzetek, amiket nem velük akarunk megoldani.

Jóska: A spiritualitást is a racionális oldaláról közelítem meg. Én mérleg vagyok, mindent mindig mérlegelek.

Ha azt mondom: Napi Elemózsia - mi jut eszedbe?

A tudatos, egészség életmód. Tudatosság.

Melyik az az egy könyv, amelyik a legtöbbet adta neked?

Marika: Mi könyvvel alszunk el, könyvvel ébredünk. Az éjjeliszekrényen mindig van odakészített könyv, amit olvasunk, de egyet nem tudnék kiemelni. Most utoljára például a Keresztapa volt ránk nagy hatással, nyilván nem a gyilkolászás, hanem a családcentrikusság, a családi tradíciók továbbvitele.

Ha egy embert lehetne megnevezni, akit példaképednek tekintesz, akkor ki lenne az?

Jóska: Nincs egy konkrét példaképem, tulajdonságok vannak, amelyekre felnézek. Az a példakép, aki tudatosan épít magának, és nem mások rovására. Aki a céljaiért következetesen tesz, cselekszik. A folyamatosan mozgásban lévő ember, aki alkot az utolsó pillanatig.

Marika: Konkrét személy nekem sincs, emberek vannak, akiknek a tevékenységei tetszenek, követendőnek érzem. De bálványozni nem bálványozok senkit.

Ezzel el is érkeztünk az utolsó kérdéshez: mi a célod az életben?

Marika: A nyugodt öregkor.

Jóska: Öreg vagy te. :)

Marika: Nem hajlandó tudomásul venni, hogy öregszünk. Én egyébként több szabadidőre vágyok - a gyerekekkel foglalkozni, az unokákkal, és jó lenne, ha kicsit többet tudnék foglalkozni magammal is, kreatívkodni.


Tudatosságra törekszünk az élet minden területén, gondosan válogatjuk meg ételeinket, kozmetikumainkat, könyveinket, példaképeinket, figyelünk kifelé s befelé egyaránt. A tudatos pénzügyek, melyek kihatással vannak saját és gyerekeink életére, ugyanúgy a felelősségteljes gondolkodás része, mint az előbbiek. Bizalmatlanságainkon, negatív múltbéli tapasztalásainkon, előítéleteinken túllépve új ajtók, új lehetőségek tárulnak fel előttünk - mérlegeljünk, válasszunk és döntsünk okosan.

Bővebb információ a Horváth József és Horváth Marika által alapított Sinus-Fair Cégcsoportról: http://www.sinus-fair.hu/

Cikksorozatunk első részét itt: A tudatosság következő lépcsője: felelősségteljes pénzügyek 1. rész - Karma, reinkarnáció és a pénzügyek

Cikksorozatunk második részét pedig itt olvashatjátok: A tudatosság következő lépcsője: felelősségteljes pénzügyek 2. rész

Tudatos pénzügyek, a másik véglet: egy ex-pénzfüggő vallomása

A Napi Elemózsia magazin tizennegyedik, 2014. áprilisi számából.

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó videók

Napfényesség és Áldás | Napi Elemózsia © 2017