Menu
Csatlakozz Te is Facebook közösségünkhöz!

Vizitúra - Miért?!

Vizitúra - Miért?!

Hogy mi a jó a vizitúrában? Hú, mind a négy elem benne van - hallottam először a vizitúra-lelkesítést. Oké. Hát, betalált. Velem így kell beszélni.

Tűz + föld + levegő + víz – mint az esti tábortűz és a perzselő nyári nap + közvetlen kapcsolat az anyafölddel a sátrazás miatt, éjjel, amikor az ember lelke is megújul mindettől + nonstop friss levegő, magától értetődően + víz, víz, víz hullámzik alattunk a nap nagy részében.

Mi más kellene még?

Igen, nekünk is van vízpartunk, nálunk is, itthon is lehet remek, pancsolós-úszós, sütkérezős nyaralást levágni. Örök tenger-rajongóként ez korábban eszembe sem jutott volna, jobban el voltam foglalva a félig-meddig belénk növesztett „miért nincs nekünk tengerünk” című szomorú mantrával. A Duna vizén csillogó napfény, ami 100% élességgel belémhasítja a tomboló nyár hangulatát, egyszerűen nem hagy helyet további sóvárgásnak. Az ember elementáris vonzódását mindahhoz, amit „a nagy víz” vált ki, a Duna (főleg a Mosoni-szakaszon) szuperül hozza; csak közben meg ott van pluszban valami barátságos „otthonias” hangulat is mellette. A folyóparti nyaralás már eleve jóleső csapat-élményt ad. Még akkor is, ha az ugyanott tanyázó vidám vizitúrázók (-azt hiszik-) nem ismerik egymást. No de ha még egyazon érdeklődésű is mindenki, esetleg…

És akkor még nem is beszéltünk az evezésről. A testmozgás erőteljessége tökéletesen szabályozható ebben az esetben, kedv és motiváció szerint. A négyszemélyes indiánkenu leosztja, hogy ne adj’ isten az ember kicsit lógni is merészeljen néha, lazább lapát-mártogatásokkal (csak a fő-túravezető meg ne hallja ezt). Viszont akiben meg feszül a jang-erő, az kieresztheti és nyugodtan élre röpítheti a saját kenuját, mert igazán jó sebességet is fel tud venni ilyenkor a hajó. Különben meg a Duna helyenként (különösen a Mosoni) lendületesen kanyarog, tehát meg szoktunk játszani menet közben olyat is, hogy hanyattdőlős-lefelécsorgós (ez a bizonyos „szarazélet” – pozíció, tudjátok, karok a fej alatt, tekintet a magasságos kékségen, lélek meg benne a bizalomban, hogy egyvalaki úgyis figyel a rajzfilmekből jól ismert „vazze, jön a vízesés” - jelenetet megelőzni).

Van még bográcsozás is, meg tábortűz gitárral, az mindig jó. Ezt ne is ragozzuk, szerintem.

„És mi van, ha esik?” Szokták ilyenkor lecsapni a vélt jollyjokert, és na, erre a kérdésre nem sok mindent lehet felelni. Kivéve, ha tapasztalt vizitúrázó vagyok, mert erre mindig azt mondom: figyeljetek, egy nyári zápornál nincs jobb áldás, ha hirtelen össze akarsz hozni egy túracsapatot. Ez az emberi psziché működéséből fakadóan van így, ha gondoljátok, legközelebb elmagyarázom. A lényeg, hogy eső nem faktor az otthonmaradáshoz. Ezt már ezerszer újraösszegeztem, mindig ez jött ki. Tíz éves tapasztalat – nem csak erről.

A legjobban azonban a sátor varázsát tudom csodálni, minden egyes alkalommal, még mindig. Izgi a sátor, egy kis semmiség, amibe ha bebújsz, akkor mégis az univerzális védettség érzése kapcsol be. A sátor mobil-otthon. Ma már megint máshol alszunk, mint tegnap (hiszen vándortáborról van szó, napi kb. 25 km-t evezünk a következő táborhelyig), és mégis ugyanott. Hátamon a házam – de még csak nem is, mert nem én cipelem, hanem a kísérőautó. Van benne pár ilyen kis trükk, hogy a városi ember ne azzal kezdje, hogy tarzankodással kell egyből túlélőshow-t prezentálnia; de alapvetően teljesen az a jelszó, hogy „az ember és a természet, újra és bármikor”. Ez, na ez az, ami nagyszerűvé teszi a vizitúra-élményt.

Tényleg egy karnyújtásnyira van, szinte ciki, hogy mennyire. Kár ebből kimaradni, legalább néha megéri gazdagítani a Földön fellelhető színes nagyszerűségek megéléseit. Az Evezz Velem csapata tizeniksz éve tökéletesíti a szakmában való jártasságát, mindent tudnak a kenutúrázásról és arról, hogy hogyan lehet jó mindenkinek – legyen az természetbolond, sportlelkű, kényelemigényes városlakó, bulizós-ismerkedős vagy éppen zárkózottabb típus, gyermek, felnőtt, dédi, páros vagy páratlan, izgőmozgó vagy csendes szemlélődő.

A Napi Elemózsia és az Evezz Velem bemutatja:

Sok lélek, sok színben, egy csapat és egy megélésvágy, természet, mozgás, négy elem, nagy beszélgetések, móka és közös ideák kibontakoztatása – EvezzvElemózsia kenutúra a Mosoni-Dunán…

Részletek: http://napielemozsia.hu/programok/114-egy-hajoban-evezunk-evezzvelemozsia

Kapcsolódó videók

Napfényesség és Áldás | Napi Elemózsia © 2017