A boldogság 7 biztos akadálya

A tartalmak azért vannak, hogy eltöprengj rajtuk!

Ha elakadtál valahol az önismereti úton, ne habozz!
Írj ránk és segítünk díjmentesen:
Kattints ide

Ha fogalmad sincs hol kezd:
Kattints ide

Olyan sokszínűek vagyunk, olyan eltérő a történetünk, a múltunk, a vágyaink, az álmaink, a céljaink… Mindegyikünknek mások a gondjai, más foglalkoztat bennünket… Mindegyikünk minden pillanatban a valóság csak egy kicsiny szegletét látja… Emberként csakis nézőpontjaink lehetnek! Ha a különbségekre fókuszálunk, mindig csak azt láthatjuk, ami elválaszt bennünket…

 

EBBEN A CIKKBEN:


Van más út a boldogsághoz?

 Miért bünteted önmagad?

Ítélkezés önmagad és mások felett

 Összehasonlítás és ragaszkodás az igazsághoz

  Versengés és önsajnálat

  A legnagyobb ajándék!

 

Van más út a boldogsághoz?

 

Ott van az az egyetlen, amely összeköt bennünket. Ott van az az egyetlen, ami mindegyikünkre igaz. Az egyetlen, amiben biztosak lehetünk az az, hogy mindenki boldog szeretne lenni… Az egyetlen, amiben biztos vagyok, hogy mindegyikünk örömteli életre vágyik!

Gondolj most valakire! Vajon ő nem ugyanarra vágyik-e, mint Te? Vajon nem ő is boldog akar lenni, csakúgy, mint te? Vajon nem arra vágyom-e én is, hogy boldog életet élhessek, és minden lény a világon?

A különbség abban rejlik, hogy miről gondoljuk azt, hogy boldoggá tesz…😉

Jellemző módon, a boldogságot önmagán kívül keresi az ember… Csalódások és szenvedések kellenek ahhoz, hogy felmerüljön a gondolat, hogy talán van más út…

A boldogság bennünk van, és az akadályokat el kell távolítanunk, hogy feltáruljon az a csoda, ami bennünk van és ami valójában mi magunk vagyunk!

Bizony, ahogy évekbe telt, hogy szenvedést okozó mintákat tanuljunk, úgy ahhoz is kitartás kell, hogy elengedjük ezeket a régi mintákat…

Ha tudod, hogy ahogy eddig próbáltad élni az életed, az nem hozott boldogságot, akkor itt az ideje egy más utat kipróbálni, nem?

Van az a mondás is, hogy az okos ember más kárán tanul. Csokorba szedtem az én tapasztalataimat, korábbi felismeréseimet! Összegyűjtöttem azokat az akadályokat, amelyek biztosan ellehetetlenítik a benned lévő öröm megélését…

 

 Miért bünteted önmagad?

 

 

A bűntudat az egyik legádázabb érzés, amit csak érezhetsz… Abból táplálkozik, hogy abban hiszel, lehetséges valamit elrontani, és hogy cselekedhettél volna másképpen is… Bünteted magad a múltért, amely már nem létezik, és nem is tehetsz semmit sem, hogy változtass azon, amit hited szerint rosszul tettél valamikor… Azzal okozol szenvedést magadnak, hogy újra meg újra lejátszod elmédben a múltat, megismétled gondolatban azt, ami csak egyetlen egyszer történt meg… Az egyetlen hely és idő, amikor lehetőséged van változtatni, az most van! Amikor azon kapod magad, hogy bünteted magad a jelenben valamiért, akkor vedd észre és engedd el a múltat! Engedd el a szenvedést okozó gondolatokat!

A bűntudat abból fakad, hogy az egó (az elkülönülés hiedelme) egy bosszúálló, büntető Istenben hisz, és azt hiszi, hogy ha Önmagát bünteti, azzal csökkenti majd bosszúját… Kétszeresen is torz ez a nézőpont, hiszen Isten nem emberarcú, és a szeretet nem képes a bosszúállásra… Emlékeztesd magad arra, hogy semmi értelme sincs a bűntudatnak, mert azzal csak megtagadod belső erőd, amely a jelenben mindig rendelkezésedre áll…😌

 

Ítélkezés önmagad és mások felett

 

 

Az ítélkezéssel azt éred el, hogy érzékelésed eltorzul, mert már nem látod egyenrangúnak magad embertársaiddal… Általában önmagadat értékeled le valakivel szemben (ám akkor keresned kell valakit, aki úgymond még nálad is rosszabb). Ez ismét beindítja a bűntudatot tudattalanul… Vagy önmagad ítéled jobbnak valakinél, és ezáltal leértékelsz valaki mást… Bármilyen módon is ítélkezel, az abból fakad, hogy nem ismered önmagad, az éned, amely ártatlan, tiszta, tökéletes és isteni. Ez az önvaló mindannyiunkban közös, ez az, ami láthatatlanul összeköt minket…

Ha önmagad elítéled valamiért, mert nem felelsz meg a kigondolt elvárásoknak, eszményképeknek, akkor ismét belefeledkeztél a gondolatokba, melyek fel-felbukkannak elmédben, és nem kérdőjelezted meg őket, hogy tényleg igazak-e. Bármikor, ha ítélkezésen kapod magad, emlékezz, hogy csak 2 választásod van minden pillanatban: az ítélkezés vagy a megbocsátás!

 

 Összehasonlítás és ragaszkodás az igazsághoz

 

Az összehasonlítás az elme működésén alapul, és az ítélkezés is ebből fakad. Az elme mindig kettősségben gondolkozik: helyes vagy helytelen, ártatlan vagy bűnös, jó vagy rossz, kívánatos vagy kerülendő. Valójában azonban az elme képtelen megkülönböztetni az igazat a hamistól, csak saját nézőpontja kialakítására képes, amit véges tényező alapján készít el. Az elme a szavak által felcímkézi a valóság részeit, és úgy kezeli ezeket a fogalmakat és elképzeléseket, mintha azok ténylegesen valósak lennének, és nem csak szavak, esetleg elnevezések. A szavak által kiszakítja az elme az egységből a részeket és azokat saját meghatározása alapján alakítgatja…

Emlékeztesd magad, hogy csak nézőpontok vannak! Ha képes vagy rá, nyugodtan lemondhatsz az ítéletalkotásról, éa véleményalkotásról… Emlékeztesd magad: hadd legyen minden olyan, amilyen! Amikor már nem akarod megváltoztatni a dolgokat, akkor olyan lesz, mintha egy hatalmas teher alól szabadulnál fel…☺️

Amikor azonosulsz a nézeteiddel, véleményeiddel, nézőpontjaiddal, a gondolatokkal, az elméddel, akkor önmagad elleni támadásnak veszed, ha valakinek más a nézőpontja… Amikor azt hiszed, hogy elméd tartalma bármilyen módon is meghatározza azt, aki vagy, akkor foggal-körömmel ragaszkodni fogsz a véleményedhez! Pedig azok csak szavak, gondolatok, melyek elmédben felbukkantak…

Próbáld ki egyszer, milyen érzés, hogy egy vita vagy beszélgetés közben feladod a nézőpontod, és elengeded! Fel fog tűnni, hogy csak könnyedebb lettél tőle, és nem kevesebb… Rengeteg szenvedéstől kímélheted meg magad, ha nem ragaszkodsz a vélt igazadhoz. Hiszen a valóságnak csak olyan icipici szegletét ismered! Honnan is tudhatnád, hogy van valójában? Próbáld ki, s próbáld ki újra ezt a fajta elengedést, és teszteld le magad!

 

 

 Versengés és önsajnálat

 

A versengés abból a hiedelemből fakad, hogy valakinek veszítenie kell ahhoz, hogy te nyerhess… De mi sem állhatna távolabb a valóságtól! Komolyan arra a sikerre vágysz, hogy valakinek rossz legyen, és neked csak így lehet jó? 🧐

Állítsd át szemléletmódod az együttműködésre, arra hogy minden, ami másnak örömet okoz, az neked is boldogságot hoz, hiszen nem vagyunk elkülönültek! Nem kell szenvednie valakinek, hogy neked jó legyen, mert bőség van! Ahogy a sötétségnek nincsen valós léte, csak egy szó, és valójában a Fény hiányát jelöli, úgy a boldogság is végtelen, és nem más kárára érheted csak el! Amikor a versengésen kapod magad, emlékezz arra, hogy van olyan megoldás, mely mindkettőtöknek javát szolgálja!

A múlt nem más már, csak az elméd által vetített képek, gondolatok… Nincsen valós léte! Ha tudtál volna akármit is másképp csinálni, akkor másképp cselekedtél volna! Hozd vissza figyelmed a jelenre, mert itt és most van csak lehetőséged újra meg újra a békét és örömet választani! Amikor egy szenvedést hozó gondolat cikázik át elméden, amely a múlttal kapcsolatos, ne kapaszkodj bele, hadd suhanjon el! Válaszd újra meg újra a jelenlétet!

 

A legnagyobb ajándék!

 

Ahogy a múltad nem létezik, úgy a jövőd is csak gondolat, az elme által vetített vágyott vagy félt dolgok képei, szavai, melyekhez testi érzetek tapadnak. Az, amin aggódsz, annak a jelenben nincs valós léte… Szoktasd le magad arról, hogy azt hiszed, az aggódás csökkenti annak az eseménynek a bekövetkeztét, amitől félsz! Az aggódás félelem alapú és elgyengít! Bízz az erődben és cselekedd meg most, amit tudsz annak érdekében, amire késztetést érzel! A jövővel kapcsolatban is újra meg újra emlékeztetned kell magad, hogy csak most van választásod és módod a boldogságot választani! Miért is várnál a jövőbeli boldogságra, mikor most is ott van benned? Ahogy kialakul benned a bizalom és hit, hogy semmiről sem maradhatsz le, amit meg kell élned, és minden úgy történik, ahogy annak kell, képessé válsz elengedni az aggódást…

Úgy is mondhattam volna, hogy ismerd meg az egó jellemzőit, amelyek azáltal, hogy másoktól, a világtól elkülönültnek látod magad, boldogtalanná tesznek…

Ezek a működési módok mindig a boldogsággal kecsegtetnek, ám valójában lehetetlen, hogy ha a fenti módon gondolkozol, akkor boldog legyél…

Ha a gondolkodásmódodat ezek jellemzik, akkor a magatartásod is ezt tükrözi! Mi több, az egész világ azt fogja visszatükrözni, hogy a világ kegyetlen és szenvedéssel teli hely…

Ne feledd, a gondolkodásmódod megváltoztatásán keresztül tudsz változtatni! Ahogy az ítélkező gondolataid szeretettel, elfogadással, megértéssel teli gondolatokra cseréled le, a világ is Veled változik majd! Ez maga a csoda, a megváltozott érzékelés, egy új nézőpont! Ez a jelen.

 

Írta és szerkesztette: Olivér

Továbbiak

Üdvözlet!

Ha már ennyit voltál az oldalon, kérlek írj rám mobilszámmal, mert szívesen megismernélek 🤗

Üdvözlettel:
Olivér, az alapító