A pozitív gondolkodásról

Manapság óriási ipara lett, és divatos is lett pozitívnak lenni, mert csak akkor történnek jó dolgok veled, és bevonzod amit szeretnél, nem? Szerintem ezt a szegletét a világnak nem kell senkinek sem bemutatni… De vajon honnan eredhet? Nem vajon ez is egy látásmód, ami idővel kimegy a divatból? Ezeket a kérdéseket járom körbe az alábbiakban.

EBBEN A CIKKBEN:


A kiindulópont
Miért nem működik ez a nézet?
Egyáltalán van ilyen, hogy jó és rossz?

Mi a teendő?

 

A kiindulópont

 

Nem tudni honnan eredhet biztosan, de induljunk ki a több ezer éven át uralkodó világnézetből, a kereszténységből. Lássuk mi a helyzet!

A manicheus és az ábrahámi vallási befolyással rendelkező kultúrákban a rosszat ellentétnek tekintik, amelyben a jónak kell győznie, a rosszat pedig le kell győzni. Affajta kiegyenlítőerőnek tartjuk, mint a buddhista spirituális befolyással rendelkező kultúrákban a jót és a rosszat is a fent említett kettősség részeként érzékelik, amelyet a Śūnyatā elérésével kell legyőzni. Miszerint a jót és a rosszat fel kell ismerni és ki kell üresíteni a kettősségüket, és akkor elérhetjük a egységet. Szerintem mindenki ismeri a híres Yin és Yang szimbólumot, amely leírja azokat az ősidőktől fennálló, egymással szemben álló, de mégis egymást kiegészítő kozmikus erőket, amelyek megtalálhatóak a Világegyetem összes jelenségében. Ez a megközelítés a kínai filozófia és a hagyományos kínai orvoslás számos irányzatának az alapkövét is jelenti:

 

 

Az egysíkú gondolkodásnak hála ma már nem csak a vallások, de a kettős (dualisztikus) gondolkodás is alapjaiban az életünk részét képezi. Hideg, meleg, fent és lent… Mindegy mire gondolunk ilyenkor, nem?

A New Age gondolkodás magával hozta ezt a gondolkodásbeli forradalmat, evvel az egységet felfestette a falra -mint cél-, és ahol módszeresen elhihették magukkal az emberek, hogy csak pozitív gondolkodással lehet elérni ezt az „emelkedett állapotot” (és sajnos le is nézik ezek az emberek azokat, akik nem így gondolkodnak)…

Itt Közép-Európában ez a fajta gondolkodás később köszöntött be (hála a kommunizmusnak, később a szocializmusnak, majd a fasizmusnak, és háborúknak) körülbelül 2010 környékén, és pár éve került ez igazán tömegesen rivaldafénybe. Európa kellős közepén annyi minden volt hatással ránk hogy ‘örültünk, hogy éltünk’, nemhogy ilyesmivel foglalkozzunk! Ezen dolgok enyhülésével megjelent ez a fajta gondolkodás az életünkben, és kezdetét vette a pozitív forradalom is… Ma már celebek, megmondó emberek, keletről jött előadók, és motivációs trénerek (többek között) kínálnak tartós boldogságot, evvel a nézettel. Úgy tűnt, hogy belemagyarázással, megerősítéssel sokkal jobb életünk lehet.

De nem lett…

 

Miért nem működik ez a nézet?

A fél világ úgy gondolja, hogy ha van egy pozitív gondolatom, akkor majd jól eltakarhatom a negatívat velük, evvel megváltoztatva őket… Hogy a fenébe nem működik ez? Egy bizonyos ideig működhet, de tartósan nem fog…

Tudod miért? Mert az élet egy hullámvasút, és egyszer nagyon jó minden a csúcson, de aztán meg lebukunk a mélybe… És tudod mi a legszebb? Szeretünk szenvedni, hiszen végeredményben mindkét oldalon csupán energiát kapunk… Hogy mi a miként? Az mindegy is, de hogy nem vagyunk középen az biztos!

Az arany középút gondolata az ókori római költő Horatius egyik alapelve volt, ami így szólt: nem szabad szélsőségek szerint élni, mindig meg kell találni a középutat. De ne felejtsd! Még mindig a világunkat uraló kettősséget kutatjuk. Letűnt korokban lehetséges volt az egység az egyénekben, így a társadalmakban is, de a mai világban ez igen kihívásokkal teli (és nem is akarják a hatalommal kérkedő emberek)…

Már úgy érzem, ezt direkt tartják fenn a világban, mert ha van kettősség, akkor a római birodalom híres elve is fenntartató (Divide et impera kifejezés, magyarul „Oszd meg és uralkodjǃ” amelynek értelmében, ha az ellenfelek közül egyeseknek ígérünk bizonyos előnyt, míg másoknak nem, ezáltal az ellenfelek sorai megbonthatóak, az ellenfelek külön-külön könnyebben legyőzhetőek, illetve ellenőrzés alatt tarthatóak), ahogy a félelem is, és a modern rabszolgasors szintén… De gondolj bele a ‘kenyeret és cirkuszt’ elvébe (Róma vezetői mindig is készséggel szerveztek látványos eseményeket, amelyekkel könnyedén a nép kegyeibe férkőzhettek), és az elsőt étellel, a másikat tömegsporttal helyettesítsd, és máris a mai korban járunk! Na de erről máskor!

Nézzük meg például hova vezetett a „nagy pozitivitás” például az Egyesült Államokban… A legtöbb ember felszínes, mosolyog, holott konkrétan tömegesek az értelmi bajok… De valójában minél nagyobb a vágy a pozitivitásra, annál inkább elnyomjuk magunkban a negatívat – így pont ellenkező hatást keltve. Az ilyen „tudatos” programokon fellelkesítenek, és miután a valósággal szembesülsz, alább is hagy a lelkesedésed pár nap múlva (vagy nem kerül a béka feneke alá)… Azért, mert nem arra irányulnak ezek az okosságok, hogy a negatív okát megszüntetsd, csak, hogy rendszeresen térj vissza hozzájuk valamilyen formában (csak tartsd el őket az a lényeg)! Ez is egy baja az önfejlesztő iparnak…

 

Egyáltalán van ilyen, hogy jó és rossz?

 

Az egyszerű válasz az, hogy nincs… Hogy miért? Menjünk bele!

Alapvetően nagyrészünk megítéli a dolgokat: mindent elkönyvelünk jónak vagy rossznak, pedig a dolgok valójában csak léteznek (címkék nélkül). És el is juthatunk arra a pontra, hogy feltegyük a kérdést, hogy ‘Mi értelme?’, és rájövünk, hogy minden csak van, és mi adunk neki értelmet.

Ha őszintén a szívedre rakod a kezed, akkor miután végiggondoltad az életedet, minden ma már ‘jónak’ tűnik, mivel ami éppen történik veled az lehet rossz akkor, de ma már csak egy út…Örülsz is, hogy így történt! Például valaki sorscsapásnak veszi a stroke-ot (ami történt velem) vagy egy lehetőségként. Ugyanaz! Lássuk mit mond a klinikai szakpszichológus Dr.Bistey Zsuzsanna:

,,Nekünk kellett teremteni egy világot, ahol ott volt a polaritás (hideg-meleg, Fény-sötét, fiatal-öreg, egészség-betegség), mert szabaddá csak az válhat, aki választhat, akinek választása van…”

 

Minél nagyobb a tudatosságod, minél „szélesebben” látod a világot, annál jobban látod, hogy a világ sokszínű, nem fekete-fehér. Viszont az elméd kitalálta mi neked a jó, vagy rossz, ezért csalódásként éled meg, ha nem kapod meg ugyanazt… De a valóság csak van, és a fejedben kitalált történetek szerint éled a mindennapjaid, ami után a csalódás fogad…

Ez nem azt jelenti, hogy nincs fájdalom, de attól az még nem jó vagy rossz! De az ettől való félelmek miatt szeretnél mindig a magasban repkedni, és elutasítod a neked kellemetlent.

Valójában tudod, hogy eltűnik a jó és a rossz is, ezért nem mered meglépni… Attól, hogy a fejedben létezik „rossz”, létezik ‘jó’ is… sőt azt akarod mindig!

Mi a teendő?

El kell fogadni a jelent, úgy, ahogy történnek a dolgok, mert nálunk feljebb lévő hatalmak, nagyon is jól tudják mire van szükségünk! Aztán a félelmeinket el kell hessegetni. Észreveszed magadon, hogy mikor kapcsol be az elméd! Tényleg! És minden, amit kitalál az csak elterelés. Mindent megtesz a külvilág és az elméd, hogy ne legyél jelen, mert akkor nem vagy irányítható! Se az elméd, se a világ által, és így nem osztanak meg, hanem egy egész vagy! Az félelmetes ám!

És ez nem azt jelenti, hogy nem csinálsz semmit, hanem azt, hogy elfogadod, hogy minden úgy van jól, ahogy történik, és nem is vágysz semmire! A fejlődésedhez szükséges az, hogy ezt megéld. Fáj vagy nem fáj, ez így van. A dolgok se nem jók vagy rosszak, csak vannak és kész. Bár jónak vagy rossznak látszik minden, valójában nincs így, és erre emlékeztetsd magad!

Megosztás:

Facebook
Email
WhatsApp
LinkedIn

A tartalmakat díjmentesen válogatjuk, fordítjuk és szerkesztjük. Ha tetszett a tartalom, és megteheted, itt bedobhatsz a közösbe, hogy még klasszabb legyen minden:

Üdvözlet!

2023. március 20-án beszüntettük a tevékenységüket. Áldott életet kívánunk!