Szuperhős a pácban- Az önfejlesztő ipar legpusztítóbb vakfoltja

A tartalmak azért vannak, hogy eltöprengj rajtuk!

Ha elakadtál valahol az önismereti úton, ne habozz!
Írj ránk és segítünk díjmentesen:
Kattints ide

Ha fogalmad sincs hol kezd:
Kattints ide

Vajon a függőség anyaghoz köthető, vagy általános jelenség? Hogyan javíthatunk ezeken a lelki fennakadáson? Amikor egy lelki megrázkódtatást elszenvedett szenvedélybetegre gondolsz, milyen kép jut eszedbe?

 

EBBEN A CIKKBEN:


A függőség mindenkire hat

 A probléma feltárása

 Az önfejlesztés, mint tüneti kezelés

Hogyan dolgozhatjuk fel a lelki megrázkódtatásokat?

   Írd át a múltad!

  Végkövetkeztetés

A függőség mindenkire hat

 

Íme, amit közös tudattalanunk, más néven a keresőnk erre a kulcsszóra: addict vagyis függő

 

Mit látunk itt?

Néhány embert, akik kétségbe vannak esve, vagy kemény tudatmódosító szereket használnak esetleg gyógyszereket.

De vajon tényleg így néz ki egy szenvedélybeteg?

Néha, sajnos, igen…

A szenvedélybetegek azonban így néznek ki sokszor, ezért sokkal inkább ilyennek kéne lennie a keresésnek…

 

 

 

A fenti személyek mindegyikének van vagy volt problémája olyan függőségekkel, mint a szex, a kábítószer, a szerencsejáték vagy a elönyösebbé tevő beavatkozások.
„Na és akkor mi van? Néha a hírességek meggazdagszanak, stresszelnek (tartósan idegessé válnak), a szex és a kábítószerek segítségével lazítanak… ez az életmódjuk része!”

Aha…

De nem hiszem, hogy ez igazán képes érzékeltetni a helyzetet…

Végtére is nem pusztán csak hírességekről beszélünk, nem igaz?

A képen látható személyek minden idők legtehetségesebb színészei, zenészei, humorszolgáltatói, és sportolói. Rendkívüli teljesítményeket értek el az életben és ugyanakkor függők is… Ennél a pontnál érdemes lenne pontosan meghatároznunk, hogy mit is értünk függőség alatt, nem?

dr. Máté Gábor világhírű pszichológus (aki Kanadában él, de magyar származású) a következőképpen határozza meg a függőséget:

„Függőségnek minősül minden olyan viselkedés (kapcsolódjon ehhez szerhasználat vagy sem), amelyet az egyén azért folytat, hogy örömöt, megkönnyebbülést nyújtson az számára, vagy mert időszakosan vágyik rá, így annak negatív következményei ellenére is az élvezetet és a megkönnyebbülést keresi, illetve képtelenek lemondani róla annak ellenére, hogy tisztában vannak azokkal a negatív következményekkel amelyekhez mindez vezethet… Ez lehet bármilyen viselkedés… Megnyilvánulhat tehát a szexhez, a szerencsejátékhoz, az evéshez, a vásárláshoz, a munkához, és az emberi kapcsolatokhoz kapcsolódó függőségekben, vagy a szerhasználatban is…”

Ha ez nem világít rá eléggé a lényegre, hadd menjek egy kicsit tovább…

Ezek az emberek nem pusztán tehetségesek voltak! Ők a legjobbak legjobbjai voltak, és mindannyiukra jellemző volt a függőség…

 

 A probléma feltárása

 

 

A függőség valódi gyökere nem jellembeli gyengeség vagy erkölcsi hiányosság, hanem elszenvedett lelki megrázkódtatással való nem foglalkozás! Ahogy a doktor úr kifejti:

„A függőség nem egyéni döntés kérdése, amelyet bárki meghozhat…nem egy erkölcsi kudarc, nem egy hiányosság, nem jellembeli gyengeség, nem az akarat hiánya, ahogyan a társadalmunk ábrázolni szokta a függőséget… Nem is örökletes agybetegség… A függőség valójában egy válasz az emberi szenvedésre, ahelyett, hogy egy betegségről vagy emberi döntésről beszélnénk, valójában egy próbálkozás, hogy átmenetileg megszabaduljunk a szenvedéstől…”

A lelki megrázkódtatás, és különösen a gyermekkori, sokat veszített egykori jelentőségéből… A pszichológusok mélyen belemerültek a háborgó gyermeki lélekbe, de manapság már arról beszélni, hogy a kisgyerek az ellentétes nemű szülője felé érez vonzalmat, nemcsak idejétmúltnak hanem nevetségesnek is tűnik…

Jelenleg az idegtudomány, a pozitív pszichológia, és a különböző táplálékkiegészítők halmozásának korát éljük… Minden irányban kutatások folynak arról, hogyan lehetünk sikeresek, szabadulhatunk meg rossz szokásainktól, hogyan kábelezhetjük újra agyunkat, hogyan töltsük fel magunkat akaraterővel, és hogyan váljunk azzá a szuperemberré, akiről gyermekként álmodoztunk…

A lelki megrázkódatás azonban nagyon is valós dolog, amely megbetegít minket minden szinten… Nyilvánvaló, hogy sokan közülünk több függőségre utaló magatartást tanúsítunk, mint amennyit szívesen beismernénk magunkról, és így a doktor úr szerint kisebb vagy nagyobb mértékben de mindannyinak szenvedtünk lelki megrázkódtatásokat gyermekként…

A következő kérdés tehát az, hogy mit értünk a lelki megrázkódtatás alatt? Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a megrázkódtatást elszenvedettek mind a a háborút túlélt emberek vagy rendkívül jogfosztott helyzetű gyermekekből állnak…Például csak a nők helyzete itthon:

A lelki megrázkódtatás (vagy pszichológiai trauma) olyan intenzív érzelmi vagy pszichológiai hatás, amely egy személyt ér, amikor valamilyen rendkívül stresszes vagy fenyegető esemény történik vele. Az ilyen események következtében az egyén pszichológiai állapota jelentősen és hosszan tartóan megváltozhat, beleértve a poszttraumás stressz zavar (PTSD), szorongás, depresszió és más mentális egészségügyi problémák kialakulását.

A lelki megrázkódtatás különböző formákban jelentkezhet, és nem korlátozódik csak a háborút túlélt emberekre vagy rendkívül jogfosztott helyzetű gyermekekre. Néhány példa a lelki megrázkódtatásra:

  1. Erőszakos események: Fizikai, szexuális vagy érzelmi bántalmazás, támadás vagy bűncselekmény áldozatává válás.
  2. Balesetek: Súlyos közlekedési balesetek, munkahelyi balesetek vagy természeti katasztrófák.
  3. Háború és konfliktusok: Háborús tapasztalatok, katonai szolgálat, menekültté válás.
  4. Családi és kapcsolati problémák: Válás, családon belüli erőszak, gyermekkori elhanyagolás.
  5. Veszteségek: Szerettünk elvesztése, hirtelen haláleset, gyászesemények.
  6. Egészségügyi problémák: Súlyos betegség diagnózisa, hosszú kórházi tartózkodás, krónikus fájdalom.

Magyarországon a lelki megrázkódtatás különböző forrásokból eredhet, és számos ember érintett lehet, akik nem feltétlenül háborút túlélt emberek vagy extrém körülmények között élő gyermekek. A lelki megrázkódtatások a következőket foglalhatják magukban:

  1. Családon belüli erőszak: A családon belüli fizikai, szexuális és érzelmi bántalmazás gyakori probléma, amely súlyos lelki megrázkódtatást okozhat.
  2. Gyermekbántalmazás: Fizikai és érzelmi bántalmazás, valamint elhanyagolás jelentős hatással lehet a gyermekek mentális egészségére.
  3. Pszichológiai stressz: A mindennapi életből eredő stressz, mint például a munkahelyi nyomás, pénzügyi nehézségek vagy kapcsolati problémák.
  4. Traumatikus események: Közlekedési balesetek, természeti katasztrófák (pl. árvíz), és más váratlan események.

Ha azt kérdezném tőled, hogy szenvedsz-e valamilyen lelki megrázkódtatás maradványaitól, magabiztosan válaszolnád-e azt, hogy nem? 🧐

A gyermekkori megrázkódtatások azért különösen károsak és gyakoriak, mert a gyerekek mindent magukba szívnak maguk körül, és megpróbálják megérteni a dolgok jelentését, valamint a mások és önmaguk közötti kapcsolatokat…Ahogy a doktor írja:

„Amikor az emberekkel megrázkódtatás történik, számos dolog alakul: az egyik az, hogy elkezdik elégtelennek, tökéletlennek érezni magukat… A gyerekek önzőek… Ezzel azt akarom mondani, hogy azt hiszik, minden róluk szól. Azt hiszik minden körülöttük forog. Amikor jó dolgok történnek egy gyerekkel, a gyermek azt feltételezi: „Hé, biztos nagyszerű vagyok, mert mindezek a nagyszerű dolgok történnek velem!”

De ha rossz dolgok történnek egy gyerekkel, ha kiabálnak vele, megverik, esetleg szexuálisan bántalmazzák,  ha a szülők egyszerűen csak lehangoltak vagy boldogtalanok, vagy éppen megrázkódtatást szenvednek el  a gyermek azt gondolja: „Ezek a rossz dolgok azért történnek velem, mert rossz ember vagyok!” Tehát lecsökken az önbecsülése…

Jellemzően minél több adrenalint (hormont) választasz ki egy adott helyzetben a szervezetedből, annál pontosabb lesz az emléked az adott helyzetről…

De ez csak egy bizonyos pontig igaz!

Amikor a rendszer elkerülhetetlen megrázkódtatással vagy borzalommal találja szembe magát, túlterheltté válik és megtörik…

A megrázkódtatásokkal teli lelki tapasztalatok lenyomatai sokkal közelebb állnak a nyers érzésekhez… Mivel ezek az emlékek nem épülnek be teljesen múltbeli tapasztalatként, létezésük egy folyamatosan jelenlevő fenyegetés érzetét keltik… Így érzékennyé válunk minden olyan kiváltó okra, amely a megrázkódtatásra emlékeztet…

Ez azt jelenti, hogy vég nélkül továbbra is „újraéled” a lelki megrázkódtatást a külvilágodban, anélkül hogy tudatosan felismernéd magát az emlék gyökerét…

Bessel van der Kol holland psziciáter és kutató a következő példát mutatja be egyik kezeltje kapcsán:

„Amikor Annie kezdett megkedvelni engem, alig várta a találkozásainkat, de mindig erőteljes pánikban érkezett meg az irodámba. Egy napon hirtelen bevillant neki egy emlék, hogy mennyire izgatott volt attól, hogy hamarosan hazaér az apja, aki azonban később ugyanazon az estén zaklatta őt… Most először döbbent rá, hogy elméje automatikusan összekapcsolja az izgalmat, amit annak kapcsán érez, hogy hamarosan találkozik valakivel akit szeret, a zaklatással társuló félelemmel…”

Egy másik esetében a feljebb pszichiáternek volt egy Marylin (ejtsd: Merilin) nevű kezeltje, aki korábban önpusztító magatartást tanúsított. Erőszakos kitörései voltak, ugyanakkor boldog gyermekkorról számolt be… Amikor egyik találkozásuk alkalmával ezt a képet rajzolta családjáról, tudta, hogy óvatosan kell eljárnia:

Egy év kezelés után végre fontolóra vette azt az elképzelést, hogy gyermekkorában bántalmazhatták… Kolk így ír erről:

„A szervezet védelme, az izmai, a félelmei, mind megőrizték magukban az átélt megrázkódtatás hatását, de tudatos elméjéből hiányzott a történet, amely visszaadhatná az átélt élményt… Újra és újra átélte élete megrázkódtatását, de nem volt emlékezete, amelyre hivatkozhatna…”

Mielőtt elkezdenél téveszmésssé válni, hogy esetleg neked is lehetnek ilyen rejtett emlékeid, megjegyezném, hogy az efféle történetek igen ritkák, és akkor merül fel a valószínűségük, amikor jelentős ellentmondás fedezhető fel az ember viselkedése, és az általa elmesélt élettörténet között. A lényeg, hogy megrázkódtatással teli emlékeink a normális emlékeinktől eltérő módon tárolódnak…

Hogyan birkózunk meg a lelki megrázkódtatásokkal?

Ezeket a tudatállapotokat a buddhizmusban gyakran a következő módon értelmezik:

  1. Megragadás (Ragaszkodás): Ha valami megtetszik, ragaszkodunk hozzá, és többet akarunk belőle. Ez a vágyakozás és a kötődés állapota, amely szenvedést okoz, mert az élet mulandó dolgaihoz való ragaszkodás végső soron csalódáshoz vezethet.
  2. Idegenkedés (Eltaszítás): Ha valami nem tetszik, el akarjuk kerülni, és eltaszítjuk magunktól. Ez az ellenszenv és az utálat állapota, amely szintén szenvedést okoz, mert az életben mindig lesznek olyan dolgok, amelyeket nem szeretünk.
  3. Unalom (Elkalandozás): Ha unatkozunk vagy túlterheltek vagyunk, szeretünk elkalandozni, és hagyni, hogy a figyelmünk elterelődjön. Ez az állapot gyakran az elme nyugtalanságával és figyelmetlenségével jár, ami akadályozza a mélyebb megértést és a tudatosság fejlődését.

Mindezek az állapotok alapvetően tagadják az életet és csak tovább növelik a kielégíthetetlenséget bennünk. A dolgok megragadása hiábavaló, mert semmi sem állandó; a dolgok elkerülése gyengébbé tesz bennünket, és növeli a szenvedést a későbbiekben.

Mindannyian e létmódok között billegünk, a megrázkódtatást átélt egyén fokozott hiányérzetével és fájdalmával még nagyobb erővel kerül majd bele ezekbe az állapotokba… Megragadnak minden olyan tevékenységet, amely csökkenti bennük a zűrzavart, kerülik mindazt, ami rémálmaikra emlékezteti őket, és megpróbálják a lehető legjobban elvonni a figyelmüket, hogy elkerüljék az élet viharával való szembenézést…

Ezek a viselkedésformák nem a gyengeség jelei társadalmunkban…

A függőségek elviselhetővé teszik az életet… Amikor az általad választott varázsitaltól (ital,drog stb.) mámoros állapotba kerülsz, a dolgok egyszerűen rendben vannak… A kinézeted, a körülményeid és a kapcsolataid pontosan megfelelőnek tűnnek… Az elégtelenség és a hiányérzet nem jelentkezik, ha valaki be van állva például… A kielégítetlenség később üti fel a fejét… Amikor valaki leteszi az általa használt szert, a megragadás, az idegenkedés és az unalom démonokká válnak az elméjében, amelyek nagyon sok szerencsétlen esetben fel is emésztik a gazdájukat… Vannak, akik lelki megrázkódtatásaikkal kevésbé önpusztító módon birkóznak meg… Úgy vélem, hogy az egyik leginkább tiszteletre méltó függőség az önfejlesztésre való törekvés…

 

 Az önfejlesztés, mint tüneti kezelés

 

 

Máté Gábor szerint, mivel ezek az emberek függő magatartást tanúsítottak, szinte biztos, hogy a felszín alatt vannak megoldatlan lelki problémáik…

Felmerül a kérdés, hogyan lehettek ezek az egyének olyan sikeresek, ha megrázkódtatásban volt részük?

Nem azt jelenti, hogy megbénít minket a cselekvéstől és elzárja előlünk a kilátástalanságból való felemelkedés útját?

Különböző hatással van az emberekre: néha annyira lesújtó lehet, hogy az embernek esélye sincs a felépülésre… Megfosztja őket attól a képességüktől, hogy tanuljanak, fejlődjenek, beszélgessenek, és egyáltalán felemeljék magukat valamiféleképpen…

Mások számára indíttatást adhat arra, hogy eltávolodjanak és felemelkedjenek az azt létrehozó helyzetből…

Sokan az önfejlesztéshez fordulnak a megrázkódtatás kezelésének eszközeként…

Michelangelo nagyszerű példa erre! Tizenhét évesen orrba vágta az egyik diáktársa, miután élete végéig eltorzult „bokszolóorra” lett… Ahogy idősödött, egy napon az arca végérvényesen is elérte lehető legrosszabb alakját. Fiatal volt, önbizalomhiányos, és érzékeny a szépségre. Sok történész úgy véli, hogy az eseményt követően kialakult, külsejével kapcsolatos alacsony önértékelése késztette arra, hogy kíméletlenül tökéletes emberi lényeket alkosson munkáiban…

Michelangelo

Az önfejlesztés minden bizonnyal segítséget jelenthet a felépüléshez, mivel segíthet abban, hogy az utadon maradj, és kezelni tudd létezésed egyébként kezelhetetlen részeit! Célok kitűzése egy vonzó jövő megteremtésének érdekében, az egszségesebbé válás, a helyes táplálkozás, a készségek fejlesztése, a pozitív emberek társasága, és az időbeosztás nagymértékben képesek csökkenteni a lelki megrázkódtatások okozta tüneteket. De vajon a tüneti kezelés valóban képes ezeknek a gyógyítására?

Tavaly olvastam Mike Tyson lenyűgöző életrajzát, és kiderült, hogy nem semmi élete volt! Amikor tíz éves volt, kénytelen volt elköltözni, így írja le a légkört:

„Teljesen érezni lehetett a különbséget! Az emberek hangosabbak, erőszakosabbak voltak… Nagyon szörnyű, kemény és hátborzongató hely volt! Anyám nem volt hozzászokva az ilyen fajtájú emberekhez, és úgy tűnt, hogy fél, ahogy a bátyám, a húgom és én is! A zsaruk mindig megkülönböztető jelzéssel közlekedtek; a mentők mindig jöttek, hogy felvegyenek valakit, folyamatosan fegyverek dördültek el, embereket szúrtak le, ablakokat törtek be… Egy nap a bátyámat és engem közvetlenül a lakóházunk előtt raboltak ki… Végignéztük ahogy ezek a fickók nap mint nap egymásra lövöldöznek…”

Apa nélkül, egy örömlánynak állt anya mellett, egy rendkívül erőszakos környéken nőtt fel… Hamarosan tolvaj és utcai harcos lett belőle, aki nála sokkal nagyobb és idősebb ellenfelekkel szállt szembe. Tizenhárom éves koráig harmincnyolcszor tartóztatták le… Amikor egy fiatalkorú bűnözőket nevelő intézetbe került, találkozott Cus D’Amato-val egy legendás bokszedzővel, aki lehetőséget látott benne.

 

 

Hamarosan újdonsült edzőjével egy házba költözött, és egész életét annak szentelte, hogy világbajnok nehézsúlyú bokszoló legyen. A 7 év alatt amíg együtt dolgoztak, addig nem került többé zűrbe. Nem kábítószerezett. Nem volt barátnője. Az volt az egyetlen célja, hogy a világ legjobb ökölvívója legyen, és semmi sem vonhatta el ettől a figyelmét…

Tyson gazdag, erős, félelmet keltő, fegyelmezett, híres és minden idők legfiatalabb nehézsúlyú világbajnoka lett.

Emberfeletti állapotba emelte magát, de továbbra is csak egy lelki megrázkodtatásokkal teli szuperhős maradt…

Miután edzője meghalt, démonai újból elkezdtek felszínre törni… Már nem volt apafigurája, aki az önfejlesztés rendszerét kényszerítette volna rá, és lelki megrázkódtatásokkal járó tünetei kiszabadultak a szokások bilincseiből… Meglehetősen erőteljesen kezdett el kábítószereket és örömlányokat használni:

„Tudom, hogy egy hatalmas űr tátong bennem és sok évet töltöttem azzal, hogy kábítószerrel, piával és szexszel tömjem be!”

Becsült vagyona életútja csúcsán 300 millió dollár volt (ma már majdnem 1 milliárd dollár), de 2010-ben már az egyik interjújában ezt mondta:

„Teljesen nyomorult vagyok és összetörtem…”

A lelki megrázkódtatások elől csak egy ideig lehet elfutni! Végül meg kell fordulnod, és teljes mértékben szembe kell nézned velük…

 

Hogyan dolgozhatjuk fel a lelki megrázkódtatásokat?

 

 

Nyilvánvaló, hogy a pénz, a hírnév, a siker, a népszerűség vagy a tehetség önmagában nem segít abban, hogy minden kétséget kizáróan kikerüljünk lelki megrázkódtatásaink szorításából… Az önfejlesztés és az öngyógyítás két különböző dolog.

Amikor az ember beteg, nem célok kitűzésére, a futóverseny lefutására, vagy arra összpontosít, hogy világbajnok ökölvívóvá váljon… Az ember arra összpontosít, hogy újra egészséges legyen!

Ez az alapvető különbség a fejlesztés (felemelés) és a gyógyítás (az egészség helyreállítása) között. A gyógyulás jellemzően mélyen belül zajlik, és gyümölcsei gyakran láthatatlanok és nem túl lenyűgözőek azok számára, akik még nem mentek keresztül hasonló folyamaton, a gyógyítás pedig éppen magáról a „folyamatról” szól…

Jordan Peterson (kanadai pszichológus) nagyszerű áttekintést ad arról, hogy mi a lelki megrázkódtatás, és hogyan lehet azt feldolgozni:

„Határozzuk meg mit is jelent maga a feldolgozás! Tegyük fel, hogy 13 éves korodban rendszeresen zaklattak és bántalmaztak a nagyobb fiúk, ami elég fájdalmas nyomot hagyott benned, amit azóta hordozol magadban. Hordozod a testtartásodban is például. Hordozod az emberekhez való viszonyulásodban. Ez mind burkolt módon van jelen benned, igaz? Nem egyértelmű jellemzők… Magadban hordozod neheztelésként, és a ‘mi lett volna ha’ kérdésekként. És magadban hordozod mert lealacsonyodtál tőle…

De tudod, már nem vagy tizenhárom! És azok a tapasztalatok egyszerűen semmilyen módon nem vihetők át az általad jelenleg tapasztalt valóságba… Így hát újra és újra visszarévedsz a múltba és ilyeneken töröd a fejed: „Mi történt? Mi történt pontosan?” És amit itt a „mi történt” jelent, az az, hogy melyek voltak azok az ok-okozati vonatkozások, amelyek a kiszolgáltatottság és az alsóbbrendűség helyzetébe vetettek engem? És ezeket az okokat szeretnéd a lehető legpontosabban meghatározni, mert amit az a részed, amelyik még mindig nem tud szabadulni a megrázkódtatás hatása alól ezt mondja: „Vajon eleget változtam ahhoz, hogy ez többé ne forduljon elő?”

És ha a válasz erre a kérdésre igen, akkor rájössz, hogy én már nem az a személy vagyok, aki akkor voltam… Vagy visszakanyarodsz az emlékeidben az adott tapasztaláshoz és rájössz, hogy: „Igen ,ezt tettem akkor, de ezt abba is hagyhatom…” Akkor a megrázkódtatással teli élmény jeges szorítása elenged és megszabadulsz tőle! Mert amit a tudattalan elméd tudni akar, az a következő: „Megoldottad-e már ezt a kérdést olyannyira, hogy nem valószínű, hogy újra megtörténjék?” Ezt jelenti feldolgozni egy lelki megrázkódtatást…”

Azt mondja, hogy testileg meg kell tanulnunk, hogy a fenyegetés, amelyről a tested úgy gondolja, hogy még mindig jelen van, valójában már elmúlt; hogy már nem ugyanaz a személy vagy, aki ugyanabban az időben él, mint amikor a fenyegetés eredetileg megtörtént… Azt gondolhatjuk, ha ezt olvassuk, hogy ahhoz hogy legyőzzük a megrázkódtatást, akkor testileg kell erősebbé válnunk, vagy javítanunk a helyzetünkön! De ahogy a világhírű bokszoló esetében is láthattuk, hogy az általa felépített kép nem fedte a valós érzelmi állapotát…

Amikor kigyógyulsz a lelki megrázkódtatásból, fontos, hogy törekedj arra, hogy erősebbé válj, de ne csak testileg– a cél az, hogy bölcsebbé, okosabbá, kevésbé hiszékennyé, magabiztosabbá, érzelmileg kiegyensúlyozottabbá és letisztultabbá válj, és úgy érezd, hogy némi uralmat szereztél a múltad felett. A cikk keretei nem teszik lehetővé, hogy kitérjünk a lelki megrázkódtatások feldolgozásának különféle módjaira…Ha részletes áttekintést szeretnél kapni a felépülés módjairól, ajánlom figyelmedbe A test mindent számontart – Az agy, az elme és a test szerepe a traumafeldolgozásban című könyvet Besser van der Kolk-től a belga pszichológustól.

Ez az egyik legolvashatóbb és legátfogóbb lelki megrázkódtatásokról szóló könyv! Az elolvasása után pontosan tudni fogod, hogyan működnek a lelki megrázkódtatások, és pontosan hogyan kell gyógyítani, hogy gyümölcsöző életet kezdhess élni…☺️

 

   Írd át a múltad!

 

 

James W. Pennebaker amerikai pszichológus, aki sokat foglalkozott az érzelmeknek és történéseknek kiírásával , vagy az öngondoskodás gyógyító erejével. A Gyógyító írás című könyvében kifejti a hatásait:

„Mi a legjobb módja annak, hogy túllépjünk egy lelki megrázkódtatáson? Az elmúlt évszázad során a kutatók sokféleképpen kezelték ezt a problémát, változó sikerrel… A mélyreható lelki kezelésekkel és a gyógyszeres kezelésekkel több millió embernek segítettek. A nyugalmat okozó módszerek (a tudatos jelenlét/meditáció is) hasznosnak bizonyultak! A megerőltető testmozgás és egészségesebb étkezési szokások kialakítása is segíthet… Ezen módszerek némelyike ​​időnként bizonyos emberek számára működik… A valóság azonban az, hogy nincs olyan módszer, amely biztosan működik…

Egyre szaporodnak a bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy ha akár csak tizenöt-húsz percet szánunk arra naponta, hogy megrázkódtatásokkal teli élményeinket kiírjuk magunkból, már három-négy nap elteltével mérhető változásokat idézhetünk elő testi és lelki egészségünkben! Az érzelmek és történések kiírása önmagunkból befolyásolhatja az emberek alvási szokásait, a munka hatékonyságát és a másokhoz való kapcsolódást is, és hajlamosak vagyunk kevésbé foglalkozni azokkal az eseményekkel, amelyek nyomasztóan érintettek bennünket…”

Ha megértjük és világosan leírjuk azokat az eseményeket, amelyek ezeket a megrázkódtatásokkal teli élményeinket okozták, akkor lehetővé teszi a lelkünk és a testünk számára, hogy újra, egészségesen feldolgozzuk ezeket az emlékeket, és elengedjük a múltat… Miután alkotóelemeire bontottam, és részletesen megírtam a múltam, megláthattam az összefüggéseket a saját függőségeim és lelki megrázkódtatásaim között, és sokkal könnyebben elengedtem őket! Azt hittem, hogy ezek a személyiségem részét képezik, de valójában belekevertem magam olyan élethelyzetekbe és eseményekbe, amelyek csupán fenyegetést, veszteséget vagy kihívást jelentettek számomra, de teljesen eltűntek a valóságomból 🤗

 

Végkövetkeztetés

 

Magyarországon sok milliárd forintot költünk évente önsegítő könyvekre évente… Nyilvánvaló, hogy önmagunk fejlesztésére irányuló vágyunk erősebb, mint valaha! Az önfejlesztő alkalmazások a legnépszerűbb alkalmazások közé tartoznak a világon… Az egészségmegtartás népszerűsége is történelmi csúcson van… És ha ez csökkenti a szenvedést a világban, az csak jó dolog!

A gyógyulásról azonban nagyon ritkán esik szó az önfejlesztés világában… Ehelyett ezt a szerepet kétes hírű, lelkiséget hirdető közösségek veszik át, vallások és gyakran gagyi és nagyon „spiri” folyamatnak ábrázolják… holott a lelkükről van szó… És nagyon is valóságosabb, mint a káprázat világa 😌

Remélem, hogy ebben a cikkben rámutattam, hogy az öngyógyítás nélküli önfejlesztés nagy valószínűséggel csak megrázkódtatásokkal teli szuperhősöket teremt – káprázatos, de egyensúlyát vesztett sztárokat, akik idővel magukba zuhannak… Nem kell nyomorúságosnak és üresnek éreznünk magunkat ahhoz, hogy nagyszerűek lehessünk! Nem kell kiemelkedően sikeresnek lennünk ahhoz, hogy teljesnek érezzük magunkat! Csak bátorságra és nyugalomra van szükségünk, hogy tisztelettel elengedjük a múltat, hogy a jelenben élhessünk 🥰

Forrás alapján fordította, írta és szerkesztette: Olivér

Továbbiak

Üdvözlet!

Ha már ennyit voltál az oldalon, kérlek írj rám mobilszámmal, mert szívesen megismernélek 🤗

Üdvözlettel:
Olivér, az alapító