A Dunning-Kruger-hatás: saját tudatlanságunk ellentmondása

Bertrand Russell angol filozófus egyszer azt mondta: „Az egész világ problémája az, hogy a bolondok és a fanatikusok mindig olyan biztosak önmagukban, a bölcsebb emberek pedig tele vannak kételyekkel.” Ami talán még ennél is elképesztőbb, hogy ezt jóval az internet megjelenése előtt mondta…

EBBEN A CIKKBEN:


A négyféle információ

De te nem érted… Tényleg félelmetes vagyok!

Az ellentmondás

 

Ma, a közösségi média örömeinek köszönhetően rendszeresen emberek tömegének vagyunk kitéve, akik azt hiszik, hogy tudják, miről beszélnek, holott nem tudják 😜

És valóban, ahogy Russell rámutatott, minél tanácstalanabbak ezek az emberek, annál magabiztosabbnak tűnnek a kijelentéseikben…

Kiderült, hogy Russell felvetését tanulmányozták, és az adatok ezt alátámasztják… Azok az emberek, akik valamiben rosszak, azt hiszik, hogy jók benne, és azok, akik jók benne, azt hiszik, hogy rosszak benne. Az amatőrök túlságosan magabiztosak, a szakértők pedig alulértékelik a tudásukat. Az újoncok azt hiszik, hogy már mindent kitaláltak, az idősebbek pedig megértik, hogy semmit sem lehet biztosan tudni.

A lélektanban (furcsa, hogy igazából elmetannak kéne hívni, de a pszichológiában) ezt Dunning-Kruger-hatásnak ismerik és meglepő, hogy milyen széleskörűen alkalmazható az életünkben…

 

A négyféle információ

 

Ismert ismeretek

Olyan információk, amelyekről tudod, hogy érted (például, hogyan kell biciklizni).

Ismert ismeretlenek

Olyan információ, amelyről tudod, hogy nem érted (pl. kvantumfizika).

Ismeretlen ismeretek

Olyan információ, amit tudsz, de nem vetted észre, hogy tudod (pl. nem vettük észre, hogy ösztönösen tudjuk, hogyan kell szülőnek lenni, amíg meg nem történt).

Ismeretlen ismeretlenek

Olyan információ, amiről teljesen megfeledkeztél. Nemcsak hogy nem tudod, de még azt sem tudod, hogy nem tudod… 😆

Az ismeretlen ismeretlenek azok, ahol a Dunning-Kruger-hatás a legrosszabb módon lép működésbe. Ez az a hajlamunk, hogy túlbecsüljük saját tudásunkat/képességeinket/hozzáértésünket, és alábecsüljük saját tudatlanságunkat.

A Dunning-Kruger-hatás túlmutat ezen. A tudatlanság egy rétegét mutatja be – a saját tudatlanságunk tudatlanságát 😂

Az egy dolog, hogy hibát követsz el, és aztán rájössz, hogy azért tetted, mert egyszerűen nem tudtad jobban. De az már a következő szintű hülyeség, ha hibázol, és nem is tudsz róla, majd továbbra is azt hiszed, hogy soha nem hibáztál, mert király vagy 😀

Ez a Dunning-Kruger-hatás. És ez az, ami Russell szerint annyira rossz a világgal…

Az a tény, hogy mindannyian ezt tesszük… és hogy kiszámíthatóan túlbecsüljük a tudásunkat és a képességeinket…az valami bámulatos 😅

 

De te nem érted… Tényleg félelmetes vagyok!

 

„Pszt! A többi ember annyira hülye… Még jó, hogy tudom, hogy mi mindenben vagyok szörnyű… ami azt jelenti, hogy amiben elképesztő vagyok, abban tényleg elképesztő vagyok.”

Olvasunk ilyeneket, és egy pillanatra sem állunk meg, hogy belegondoljunk, hogy azok a területek, ahol azt hisszük, hogy nagyszerűek vagyunk, szintén téveszmék… Nem vesszük figyelembe, hogy mi is áldozatul esünk ennek a vakfoltnak (átvitt értelemben: nem észlelt terület; tudatosan nem ismert, nem értett téma)…

Mégis megtesszük… 🤔

Csak néhány példa: vannak vakfoltjaink, amikor az érzelmi tudatosságunkról van szó. Előfordulhat, hogy a saját hülyeségeinket kivetítjük másokra, rosszul helyezzük el a dühünket és az ítélőképességünket, bezárkózunk, amikor kényelmetlenül érezzük magunkat, megpróbáljuk kiegyensúlyozni a kisebbrendűségi érzéseket, hagyjuk, hogy a féltékenységünk eluralkodjon rajtunk, érzéketlen emberek vagyunk anélkül, hogy észrevennénk, hogy érzéketlenek lennénk, és így tovább. Mindannyian ezt tesszük… Mindannyian…

Néhányan úgy gondolják, hogy közel sem csinálják olyan gyakran vagy olyan rosszul, mint mások. Pedig tanulmányok kimutatták, hogy az érzelmi intelligenciateszteken legrosszabbul teljesítő emberek azt hiszik, hogy érzelmileg sokkal tudatosabbak, mint mások. És ez még rosszabb lesz! Ugyanezek az emberek vonakodtak meghallgatni a pontszámukkal kapcsolatos visszajelzéseket, és  sokkal kisebb valószínűséggel fejezték ki érdeklődésüket olyan erőforrások iránt, amelyek segítenének nekik az érzelmi intelligenciájuk fejlesztésében… Gondolj csak bele!

 

 

És ez nem csak az érzelmekkel van így, hanem… nos, mindennel 😉

A legegészségtelenebb életmódot folytató emberek viszonylag egészségesebbnek ítélik magukat, mint amilyenek valójában…

Azok az emberek, akik rosszul teljesítenek az érvelési és az elemző gondolkodási teszteken, erősen túlbecsülik a képességeiket… Eközben azok, akik magasan teljesítenek, alábecsülik a teljesítményüket…

A politikailag leginkább elfogult nézeteket valló emberek rendelkeznek a legpontatlanabb „tényszerű” hiedelmekkel is. Vadul túl- vagy alulbecsülnek…

Itt vagyunk tehát egy olyan univerzum csapdájában, ahol azok az emberek, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a segítségre, nemcsak hogy elutasítják azt, de még azt sem hajlandók elhinni, hogy egyáltalán szükségük van segítségre…

Van ebből kiút? 😐

 

Az ellentmondás

 

A hatás talán legidegesítőbb tulajdonsága, hogy hihetetlenül nehéz leküzdeni… Mégpedig azért, mert ellentmondásokba burkolózik.

Hogyan vehetsz rá valakit – vagy magadat -, hogy olyasmit keressen, amit nem is lát? Hogyan javíthatsz ki egy hibát, ha nem is tudod, hogy elkövetted?

Ez az ellentmondása (paradoxonja) annak, hogy megpróbáljuk legyőzni saját tudatlanságunkat: pontosan az a dolog, ami segítene nekünk észrevenni a hibáinkat, ugyanaz a dolog, ami megakadályozná, hogy egyáltalán elkövessük őket…

Egy összeesküvés-elmélettel nem lehet érvelni, pontosan azért, mert akik elhiszik nem az észérvekkel alakították ki a hitüket. Ha lett volna képességük arra, hogy az észérvek és bizonyítékok alapján megváltoztassák a meggyőződésüket, akkor eleve nem hittek volna a vad összeesküvés-elméletekben… Valójában azt hiszik, hogy ők az egyetlenek, akik eleve ésszerűen gondolkodnak.

A probléma része az is, hogy a tudás érzése kényelmet ad. Az emberek nem szeretik a bizonytalanságot… És ezért a hitben való megállapodása segít nekünk abban, hogy úgy érezzük, több értelmet nyert a világ. Ha értelmet tudunk adni a világnak, biztonságban érezzük magunkat. Az, hogy ez a hit igaz-e vagy sem, nem számít – csak enyhülést kell nyújtania a bizonytalanság szorongása alól…

Talán van egy hátsó ajtó, amin keresztül beszivároghatunk a megrekedt elménkbe, és valahogy kirúghatjuk őket onnan? A kutatások azt sugallják, hogy ez valamilyen módon lehetséges…

Ha az embereket arra késztetjük, hogy a saját képességeik értékelése helyett inkább a kapcsolódó készségek fejlesztésére összpontosítsanak, úgy tűnik, hogy ez némileg csökkenti a Dunning-Kruger-hatást a teljesítményben.

Hatásos lehet, ha az embereket kezdetben egyszerűen megtanítjuk a vakfoltok és a Dunning-Kruger-hatás fogalmára, majd hagyjuk, hogy a gondolat egy ideig átjárja az agyukat, amíg el nem kezdik megkérdőjelezni a saját feltételezéseiket…

Továbbá, bármennyire is szeretnénk néhány ilyen emberrel szemben rosszarcok lenni, kiderül, hogy nem segít, ha nevetségessé tesszük őket azért, hogy mennyire hülyék…A nevetségessé tétel csak arra készteti az embereket, hogy még inkább védekezzenek, és megduplázzák a megkérdőjelezett meggyőződéseiket, nem pedig arra, hogy feladják azokat a tanulmányok alapján..

Ennek ellenére finoman nyomást gyakorolhatunk valakire, hogy belássa a tudatlanságát… Próbálj meg példákat mutatni nekik a legjobban teljesítőkre, bármilyen területen is olyan túlságosan magabiztos…Ez attól függően, hogy mennyire téveszmés az illető, vagy nem, de egy próbát megér 😉

Végül is azonban úgy gondolom, hogy az egyetlen módja annak, hogy kivédjük saját tudatlanságunkat, ha kevesebb véleményt és lazább meggyőződést választunk.

Az alázat fontos érték! Sőt, a Dunning-Kruger-hatás azt sugallja, hogy az alázat rendkívül hasznos lehet! Azzal, hogy szándékosan alábecsüljük a dolgok megértését, nemcsak több lehetőséget nyitunk meg a tanulásra és a fejlődésre, hanem valóságosabb képet alakítunk ki magunkról, és megakadályozzuk, hogy mások előtt önimádó tuskónak tűnjünk!

Vagyis… amíg el nem döntjük, hogy mi vagyunk a legszerényebb ember, akivel valaha is találkoztunk 😀 Senki sem szerényebb nálad…


Sokkal szerényebb vagy, mint bárki más…
…és most megint ott tartunk, ahol kezdtük 😏

Forrás

Megosztás:

Facebook
Email
WhatsApp
LinkedIn

A tartalmakat díjmentesen válogatjuk, fordítjuk és szerkesztjük. Ha tetszett a tartalom, és megteheted, itt bedobhatsz a közösbe, hogy még klasszabb legyen minden:

Üdvözlet!

2023. március 20-án beszüntettük a tevékenységüket. Áldott életet kívánunk!