Történik valami a halálunk után? Van-e a világegyetemnek valamilyen végső célja vagy jelentősége? A Világegyetemet valamiféle mindenható erő vagy lény teremtette? Amikor ilyen hatalmas és megválaszolhatatlan kérdésekről van szó, mint ezek, én posszibiliánusnak tartom magam. Hogy az mi?
EBBEN A CIKKBEN:
Milyen az a posszibiliánus?
Milyen az a posszibiliánus? Amitől ez más, mint a többi nézet
Amitől ez más, mint a többi nézet A középút két világnézet között
A középút két világnézet között Milyen az a posszibiliánus?
Mielőtt belevágunk a témába szeretném leszögezni, hogy én érzem, hogy van egy magasabb intelligencia… De nagyon örültem volna, ha erről tudok korábban, mert így mentem a társadalommal, és én se hittem a természetfeletti erőkben sokáig…Ezen próbálok segíteni. De rakjuk tisztába először a fogalmakat!
Az ateista bármilyen isten, istenség vagy más természetfeletti lények létezésébe vetett vallásos hitet elutasító ember.
A Wikipedia a következőképpen írja le a poszibilianizmust:
„Egy olyan filozófia, amely elutasítja mind a hagyományos teizmus (olyan világnézet, amely a világot teremtő és gondját viselő Istenbe vetett személyes hitet tartja alapvetőnek) sokféle állítását, mind az erős ateizmus bizonyosságot hirdető álláspontjait egy középút javára.”
Magyarul olyan világnézet, amely lehetségesnek tart mindent, így elutasítja a vallásosságot, és ateizmust is. A kifejezést Robbie Parrish, David Eagleman idegtudós barátja alkotta meg. Eagleman az alábbi művében írta le először a fogalmat Sum: Forty Tales From the Afterlives (Sum: Negyven Történet A Túlvilágról), és azóta is népszerűsíti a kifejezést. Amikor 2009-ben a National Public Radio (amerikai Országos Közszolgálati Rádió) egyik interjújában megkérdezték tőle, hogy ateista vagy vallásos ember-e, így válaszolt:
„Nyitott vagyok azokra az elképzelésekre, amelyeket jelenleg nem tudunk tesztelni.”
Egy későbbi, a New York Timesnak (amerikai napilap) adott interjúban Eagleman kibővítette a meghatározást:
„A Világegyetemről való tudatlanságunk túl nagy ahhoz, hogy elkötelezzük magunkat az ateizmus mellett, ugyanakkor túl sokat tudunk ahhoz, hogy elkötelezzük magunkat egy bizonyos vallás mellett. A harmadik álláspont, az agnoszticizmus (olyan nézet, amely azt vallja, hogy a felsőbb hatalmakat nem tudjuk megismerni, és nem tudhatjuk, hogy léteznek-e) gyakran érdektelen álláspont, amelyben az ember egyszerűen megkérdőjelezi, hogy a hagyományos vallási története (mondjuk egy szakállas ember a felhőn) igaz-e vagy sem. A poszibilianizmussal azonban egy új álláspontot szeretnék meghatározni – olyat, amely az új, át nem gondolt lehetőségek felfedezését hangsúlyozza. A nézet kényelmesen tartja szem előtt a többféle elképzelést; nem érdekli, hogy elkötelezze magát egy adott történet mellett.”
Tavaly találkoztam először a poszibilianizmussal, és azonnal elragadott ez az álláspont. Úgy tűnt, megtaláltam azt a vallási és filozófiai (egy élő, fejlődő, és egészséges vita a valóság természetéről és a mi helyünkről abban) álláspontot, amely megragadja azt, amit a legjelentősebb kérdésekkel kapcsolatban érzek. Vagyis úgy érzem, hogy a lehetséges válaszok végtelenek, és lelkesedem a lehetőségek sokaságának mérlegeléséért és kipróbálásáért!
Dióhéjban ez a nézet azt jelenti, hogy „nem tudom, de nyitott vagyok a lehetőségek feltárására”.
Amitől ez más, mint a többi nézet
A posszibilianizmus, az agnoszticizmus (a nézet szerint szerint a felsőbb hatalmak létezését nem tudjuk megismerni, nem tudhatjuk, hogy léteznek-e vagy nem, és enélkül a tudás nélkül kell élnünk a világban), az ignoszticizmus (a nézet szerint nem lehet Isten létezéséről, sőt létének valószínűségéről beszélni, mivel a fogalom még ellenőrizhetetlen és ezért értelmetlen) és az ateizmus (természetfeletti lények létezésébe vetett hitet elutasító ember) között bizonyos mértékű átfedés van.
A legtágabb értelemben az ateizmus egyszerűen az istenségekben való hit hiányára utal. A legszigorúbb értelemben azonban az ateizmus az az álláspont, hogy semmi isteni, spirituális, transzcendens (olyan lehetséges valóságra utal, amelynek megismeréséhez az embernek át kell lépnie köznapi értelemben vett határait) vagy természetfeletti nem létezik. Nem hiszem, hogy elegendő adatot halmoztunk fel ahhoz, hogy az isteni, spirituális, transzcendens és természetfeletti létezésével kapcsolatos minden állítást teljes mértékben elutasítsunk…
A probléma részben az, hogy nem rendelkezünk kellően világos meghatározásokkal az olyan szavakra, mint „Isten”, „transzcendens”, „isteni”, „spirituális” és „természetfeletti”. Ebből a problémából adódik az ignoszticizmus álláspontja, amely „az az elképzelés, hogy Isten létezésének kérdése értelmetlen, mivel az „isten” kifejezésnek nincs egyértelmű meghatározása”. A keresztények számára „Isten” egy felhők között élő lényre utal, aki felépítette a Világegyetemet és folyamatosan figyeli tetteinket. De ezek csak példák!
Amennyire én tudom, az agnoszticizmus a posszibilianizmushoz legközelebb álló álláspont, és a kettő közötti fő különbség az hozzáállásbeli. Míg az agnoszticizmus inkább azt mondja: „Nem tudjuk, és pont”, addig a posszibilianizmus azt mondja: „Nem tudjuk, de nézd, mennyi izgalmas lehetőséget fedezhetünk fel!”
A középút két világnézet között
A posszibilianizmus elismeri, hogy a tudományos módszerek eddig nem hoztak elegendő bizonyítékot ahhoz, hogy az isteni, spirituális, transzcendens és természetfeletti elképzelését teljes mértékben elvethessük. Jelenlegi elképzeléseink a valóságról – különösen a kvantummechanika, az Univerzum eredete, a tudat természete és más nehéz problémák – nem teljesek… El kell ismerni, hogy van egy rakás dolog, amit nem értünk (és nem is fogunk lehet)…
A lehetőségek számtalanok! És jelenleg nem vagyok hajlandó elvetni őket… Sokkal inkább felfedezném őket, elgondolkodnék rajtuk, és amikor csak lehet, tesztelném őket…
Lehet, hogy szimulációban élünk? Hogy földönkívüliek hoztak létre minket? Hogy egy nagy tudat hozott létre mindent? Ki tudja?!
Mindenekelőtt olyan ember vagyok, aki mélységes csodálattal tekint a létezésre, a természetre és a tudatosságra, ami mindent áthat. Nem érdekes miért vagyunk itt, de itt vagyunk ebben a bőrruhában! És ha izmusokban kell megfogalmazni a nézetünket…már meg tudjuk (közel) rendesen!
Ez az áhítat – mint kiderült – minden, amire szükségem van ahhoz, hogy megerősítsem a létezésemet és fenntartsam a kielégíthetetlen kíváncsiságomat 😌
