Ne kergesd a boldogságot!

Ha megpróbálsz menőnek lenni, sosem leszel menő… Ha meg kell próbálnod boldognak lenni, akkor soha nem leszel boldog. Az emberek manapság túlságosan is próbálkoznak…

EBBEN A CIKKBEN:


  A boldogság nem ugyanaz, mint az öröm

A boldogság megtalálása nem igényli az elvárások csökkentését

  A boldogság nem ugyanaz, mint a pozitivitás

A boldogság a számunkra ideális énünkké válás folyamata

Amikor dühöngsz valamin vagy nem tudod, hogy éppen dühöngsz…Nem gondolkodsz azon, hogy „Végre dühös vagyok? Jól csinálom ezt?” Nem…te megéled a haragot…Ilyenkor te vagy maga a düh…

A boldogság (akárcsak más érzelmek) nem olyasmi, amit megszerezhetsz, hanem inkább olyasmi, ami sok pici kis boldogságból áll össze…

Ez azt jelenti, hogy a boldogság megtalálása nem önmagában valósul meg, hanem inkább a folyamatos élettapasztalatok egy bizonyos mellékhatása. Ezt sokszor összekeverik, különösen, mivel a boldogságot manapság olyan sokat reklámozzák, mint célt, amit el KELL érnünk. Vásárolj X-et és légy boldog. Tanulj Y-t és légy boldog. De a boldogságot nem lehet megvenni, és nem lehet elérni se a boldogságot… Egyszerűen csak összeáll idővel (de ezen dolgoznod kell)!

  A boldogság nem ugyanaz, mint az öröm

 

Amikor a legtöbb ember a boldogságot keresi, valójában az élvezeteket keresi: jó ételeket, több szexet, több időt a tévére és a filmekre, egy új autót, partikat a barátokkal, teljes testmasszázst, 10 kiló fogyást, nagyobb népszerűséget és így tovább…

Bár az élvezet nagyszerű, nem ugyanaz, mint a boldogság… Az öröm összefügg a boldogsággal, de nem okozója. Kérdezd meg bármelyik drogfüggőt, hogy mi lett a vége az élvezetek hajszolásának… Kérdezd meg a házasságtörőt, aki tönkretette a családját és elvesztette a gyermekeit, hogy az élvezet végül boldoggá tette-e őt… Kérdezd meg az embert, aki majdnem halálra ette magát, hogy az élvezetek hajszolása mennyire tette őt boldoggá…

Az élvezet követése tévút… A kutatások azt mutatják, hogy azok az emberek, akik energiájukat az anyagi és felszínes örömökre összpontosítják, hosszútávon szorongóbbak, érzelmileg kiegyensúlyozatlanak és kevésbé boldogok lesznek (ezt egy lélektani tanulmányban olvastam)… Az élvezet az „életelégedettség” legfelszínesebb formája, és ezért is a legkönnyebb… Az élvezet az, amit a szemünk elé raknak… Ez az, amit arra használunk, hogy elzsibbasszuk magunkat és eltereljük a figyelmünket… De az élvezet, bár szükséges, nem elégséges… Valami többről van itt szó.

 

  A boldogság megtalálása nem igényli az elvárások csökkentését

 

Mostanában népszerű duma, hogy az emberek egyre boldogtalanabbak, mert mindannyian nárcisztikusak (önimádóak) vagyunk, és úgy nőttünk fel, hogy azt mondták nekünk, hogy különleges, egyedi kis kincsek vagyunk, akik meg fogják változtatni a világot, és a közösségi médiában (Facebook, Instagram stb.) az emberek is folyamatosan azt rakják ki , hogy mennyire csodálatos az életük, de a mienk nem, ezért mindannyian rosszul érezzük magunkat, és azon tűnődünk, hol romlott el minden… Ismerős?

Egy barátom például nemrég egy nagy kockázatú üzleti vállalkozásba kezdett. A megtakarításai nagy részét felégette, hogy megpróbálja működésre bírni, de kudarcot vallott… Ma boldogabb, mint valaha a tapasztalatai miatt… Sok leckét tanult arról, hogy mit akar és mit nem akar az életben, és végül elvezette a jelenlegi munkájához, amit imád. Visszatekintve büszke arra, hogy belevágott, mert máskülönben mindig azon gondolkodott volna, hogy „mi lett volna, ha?”, és ez boldogtalanabbá tette volna, mint bármilyen kudarc…

A saját elvárásainknak való meg nem felelés nem ellentétes a boldogsággal… Sőt, azt állítom, hogy a kudarcra való képesség, valójában a boldogság egyik alapvető építőköve! A „növekedési” gondolkodásmód (growth mindset), ahogyan azt Carol Dweck lélekbúvár az egyik előadásában ecsetelte, arra ösztönöz, hogy a kudarcot a folyamat részeként fogadjuk el.

Ha azt gondoltad, hogy 500.000 forintot fogsz keresni, és rögtön az iskola után sportkocsit vehetsz magadnak, akkor a sikerrel kapcsolatos mércéd ferde és felszínes volt: tehát összekeverted az örömöt a boldogsággal, és a valóság fájdalmas pofonja, amely az arcodba csap, az egyik legjobb lecke lesz, amit az élet valaha is ad neked…

Az „alacsonyabb elvárások” érvelés ugyanannak a régi gondolkodásmódnak esik áldozatul: hogy a boldogság kívülről fakad. Az élet öröme nem a 500.000 ezer forint fizetés… Hanem a 200 ezer forintért fizetésért való munka, majd a 300 ezer forint fizetésért való munka, és így tovább…

Tehát azt mondom, emeld az elvárásaidat! Feküdj majd a halálos ágyadon egy kilóméter hosszú teendőlistával, és mosolyogj a végtelen lehetőségen, ami megadatott neked az életed során! Állíts nevetséges követelményeket magad elé, és élvezd az elkerülhetetlen kudarcot, hogy nem tudod megvalósítani ebben az életedben ☺️ Tanulj belőle! Éld meg! Hagyd, hogy a föld megrepedjen és a sziklák összedőljenek körülötted, mert így nő ki valami csodálatos…a repedéseken keresztül. Más szavakkal a sebeiden hatol be a Fény 😇

 

A boldogság nem ugyanaz, mint a pozitivitás

 

A boldogság megtalálásának kulcsa: nem a hamis mosoly, a lehetőség, hogy ismersz valakit, aki mindig őrülten boldognak tűnik, függetlenül a körülményektől vagy a helyzettől… Jó eséllyel ez valójában az egyik legzavarosabb ember, akit ismersz… A negatív érzelmek tagadása mélyebb és tartósabb negatív érzelmekhez és rendellenes érzelmi működéshez vezethet!

Ez egy egyszerű valóság: itt bizony történnek rossz és jó dolgok…. Az emberek felbosszantanak minket… Hibákat követünk el, és negatív érzelmek merülnek fel… Sokszor meg a felhők felett járunk… És ez így van rendjén! A negatív érzelmek szükségesek és egészségesek ahhoz, hogy az ember életében boldogságot tartsunk fenn.

A trükk a negatív érzelmekkel kapcsolatban az, hogy:
1) társadalmilag elfogadható és egészséges módon fejezzük ki őket,
2) olyan módon fejezzük ki őket, amely összhangban van az értékeinkkel.

Egyszerű példa: Az egyik értékem az erőszakmentesség. Ezért, ha dühös vagyok valakire, akkor kifejezem a dühömet, de arra is ügyelek, hogy ne vágjam pofon az illetőt 😄

Sokan vannak, akik a „mindig legyél pozitív” elvét vallják. Ezeket az embereket ugyanúgy el kell kerülni, mint azt, aki szerint a világ egy végtelen szarkupac. Ha a boldogság mércéje az, hogy mindig boldog vagy, bármi történjen is, akkor szükséged van egy valóságellenőrzésre szerintem…Ideje újrafogalmazni a világnézeted…

Azt hiszem, a megszállott pozitivitás vonzerejének része az is, ahogyan a piacra dobják ezt a vágyott életérzést… Azt hiszem, ennek része az is, hogy állandóan boldog, mosolygós embereket látunk a tévében. Azt hiszem, ennek része az is, hogy az önsegítő ipar egyes emberei azt akarják, hogy mindig úgy érezzük, hogy valami baj van velünk. A közösség médiáról nem beszélve…

Vagy talán csak arról van szó, hogy lusták vagyunk, és mint minden másban, itt is az eredményt akarjuk anélkül, hogy keményen megdolgoznánk érte…🤨

És ezzel el is érkeztünk ahhoz, hogy valójában mi hajtja a boldogságot..

 

 

  A boldogság a számunkra az ideális énünkké válás folyamata

 

Egy maraton (42 195 méter távú futóverseny) teljesítése boldogabbá tesz minket, mint egy csokoládétorta elfogyasztása. Egy gyermek felnevelése boldogabbá tesz minket, mint egy videojátékban a főgonosz legyőzése. Egy kisvállalkozás beindítása a barátainkkal boldogabbá tesz minket, mint egy új számítógép megvásárlása…

És az a vicces, hogy mindhárom fenti tevékenység rendkívül kellemetlen, és magas elvárásokat kell támasztanunk, amelyeknek esetleg nem mindig tudunk megfelelni… Mégis ezek életünk legjelentősebb pillanatai és tevékenységei közé tartoznak… Fájdalommal, küzdelemmel, sőt haraggal és kétségbeeséssel járnak, mégis, ha egyszer elvégeztük őket, visszatekintünk rájuk, és elkerekedik a szánk…

Miért?

Mert az ilyen jellegű tevékenységek teszik lehetővé, hogy ideális önmagunkká váljunk! Az ideális énünk kiteljesítésének folyamatos hajszolása az, ami boldogságot ad nekünk, függetlenül a felszínes örömöktől vagy fájdalomtól, függetlenül a pozitív vagy negatív érzelmektől. Ezért van az, hogy egyes emberek boldogok a háborúban, mások pedig szomorúak az esküvőkön… Ezért van, hogy egyesek örülnek a munkának, mások pedig utálják a bulikat… Gyakran nem egyeznek az ideális énjükkel…

A végeredmény nem határozza meg ideális énünket. Nem a maraton befejezése tesz minket boldoggá, hanem egy nehéz, hosszútávú cél elérése! Nem az tesz minket boldoggá, hogy van egy fantasztikus gyerekünk, akivel büszkélkedhetünk, hanem az a tudat, hogy egy másik emberi lény növekedésének tetted fel az életed! Nem az új vállalkozásból származó tekintély és pénz tesz boldoggá, hanem az a folyamat, hogy minden ellenére felülkerekedünk rajta!

És ez az oka annak, hogy a boldogságra való törekvés elkerülhetetlenül boldogtalanná tehet… Mert ha megpróbálsz boldog lenni, az azt jelenti, hogy már nem az ideális énedben élsz, nem vagy összhangban azzal a képpel, aki lenni szeretnél. Végül is, ha az ideális énedet éltetnéd, akkor nem éreznéd szükségét annak, hogy megpróbálj boldog lenni, nem?

Na most jönnek a híres gondolatok: „találd meg a belső boldogságodat” és „tudod, hogy elég vagy”. Nem arról van szó, hogy a boldogság maga benned van, hanem arról, hogy a boldogság akkor következik be, amikor úgy döntesz, hogy azt követed, ami benned van…

És ezért olyan múlandó a boldogság… Bárki, aki kitűzött már magának nagy életcélokat, csak azért, hogy elérje őket, és rájöjjön, hogy ugyanolyan mennyiségű boldogságot/ boldogtalanságot érez, tudja, hogy a boldogság olyan, mintha a sarkon lenne, és csak arra várna, hogy megjelenj… Nem számít, hol tartasz az életben, mindig úgy érzékeled, hogy van még egy dolog, amit meg kell tenned ahhoz, hogy különösen boldog legyél…

Mégpedig azért, mert az ideális énünk mindig ott van a sarkon túl, mindig három lépéssel előttünk. Arról álmodozunk, hogy zenészek leszünk, és amikor zenészek vagyunk, arról álmodozunk, hogy filmzenét írunk, és amikor filmzenét írunk, arról álmodozunk, hogy forgatókönyvet írunk. És nem az a fontos, hogy elérjük a siker minden egyes ilyen lépcsőfokát, hanem az, hogy következetesen haladunk feléjük, napról napra, hónapról hónapra, évről évre… A lépcsőfokok jönnek és mennek, mi pedig tovább követjük ideális énünket…

És ezzel együtt, a boldogság megtalálását illetően úgy tűnik, hogy a legjobb tanács egyben a legegyszerűbb is: képzeld el, hogy ki szeretnél lenni, és aztán tegyél lépéseket az irányába! Álmodj nagyot, majd tegyél valamit! Bármit! Már az az egyszerű cselekedet, hogy egyáltalán megmozdulsz, megváltoztatja az egész folyamathoz fűződő érzéseidet, és további ösztönzésként szolgál!

Engedd el az elképzelt eredményt – nincs rá szükség! A fantázia és az álom csupán eszközök, hogy felemelkedj…

Nem számít, hogy valóra válnak-e vagy sem!
Élj!
Csak élj!
Ne próbálj meg boldog lenni, csak létezz!

Forrás

Megosztás:

Facebook
Email
WhatsApp
LinkedIn

A tartalmakat díjmentesen válogatjuk, fordítjuk és szerkesztjük. Ha tetszett a tartalom, és megteheted, itt bedobhatsz a közösbe, hogy még klasszabb legyen minden:

Üdvözlet!

2023. március 20-án beszüntettük a tevékenységüket. Áldott életet kívánunk!